Tüzér-tűz 16.rész (5.évad)

A medve nem játék. Elsőre lomha, ábrándos gesztenyebarna szemű, pihe-puha bundás, cuki óriás. Ám ha közelebbről nézed, agyaras, karmokkal felszerelt, húsmarcangoló hegyomlás. Andalítóan veszélyes dög. Észnél légy, mikor az utadba kerül...

...Huszonegy nap leforgása alatt teljesítendő hat kosárlabda mérkőzést lehet játéknak nevezni, azonban a mi speciális helyzetünkben nem veszélytelen vállalkozás. A Honvéd sporttelepen zajló széleskörű létesítmény fejlesztések miatt elpakolgatott meccseink szépen csenden felhalmozódtak. A mezőny többi tagjához képest három-négy derbivel kevesebbet játszottunk eddig, így az új esztendőben erőltetett menetbe kezdünk, hogy utolérhessük az ütemtervet. Az ennek megvalósításához nyújtott sportbajtársi segítségért nem lehetek elég hálás az Óbudai Kaszásoknak. Ezúton is köszönöm Török Ferenc elnök úr és Nagy Bálint vezetőedző megértését és a csarnokot, ahol a hivatalosan hazai mérkőzésként aposztrofált összecsapásainkat letudhatjuk.

Amolyan felvezetőképp a januári izgalmak előtt rendeztük meg az immár hagyományos Budapesti Honvéd All-Star napot. A résztvevők, a nézők és a családi dobóverseny indulóinak számából jól lemérhető a kosárlabda szakosztály gyarapodása, fejlődése. Steiger Péter kollégám kiváló szervező készsége ismét bebizonyosodott. Zökkenőmentesen vezényelte le a programokkal bőszen teletűzdelt piros-fehér ünnepnapot. A levegő urának Martinez Ralf, a büntetők királyának Forgács Jonatán bizonyult. A szám örökös bajnokának kikiáltott Mészáros-klán rutinosabb felének végzetes hibáját kihasználva (Lujó, Lujó, az a nyavalyás ziccer...) új seriff vette át a hatalmat a családi dobóversenyben. Kadosával még elbénáztam a triplát, de Bendegúzzal már sikerült beállítanom a bükkfa balost. A négy, vegyes korosztályú (kengurutól a felnőttig) csapat, kiegészülve a Szülők extrán lelkes és az Edzők kellően dörzsölt gárdájával minőségi mini-bajnokságot játszott, amely végén az utóbbiak, azaz mi örülhettünk. (Baltaarcomon a mosoly addig tűnhetett őszintének, amíg az autómba be nem ültem és onnan, a hazavezetést követően a végkimerülés határát súrolva próbáltam kikászálódni...)

Hiába fért volna rá vénséges csontjaimra egy kiadós alvás, a másnapi zombai fellépés körül zakatoló gondolataim nem adtak erre lehetőséget. Több mint kéthetes szünet után kellett kulcsfontosságú alsóházi rangadót játszanunk a vadonatúj csarnokának elkészültére türelmesen váró Bonyháddal. Mindkét fél hiányzóinak listája jelentős volt. Náluk az eltiltott Baki Sándor, Somogyfoki Péter duó és a tavaly még a honvédos sikerekért tevékenykedő Gombos Ádi, míg nálunk az utóbbihoz hasonlóan térdproblémákkal küszködő Tóth Bence és Valerio Ramon, valamint a betegeskedő Vincze Balázs - Drevenka Dávid páros nem lehetett ott a pályán.

A stratégiát nem bonyolítottuk túl. A feldobástól kezdve olyan nyomást akartunk Morgen Frigyes kollégám fiaira gyakorolni, amivel - reményeink szerint - előbb vagy utóbb felőröljük őket. Hittem a megvalósításban, de arra minden optimizmusom ellenére sem gondoltam amit az első tíz percben produkáltunk. Közel százötven NB1-es edzőként letudott összecsapásom során korábban sohasem történt meg, hogy kapott mezőnykosár nélkül hozzunk le egy teljes negyedet! Ez a fajta erődemonstráció a védőtérfélen alapvetően határozta meg a továbbiakat. Védekezésünk stabilitására alapozva támadásban is sokkal nagyobb önbizalommal tettük a dolgunkat. Nehéz egy valódi CSAPAT diadal kapcsán bárkit külön kiemelni, azonban Stefán Dávid 20 pontja, Kovács Róbert 12 lepattanója, Hargitai Krisztián 22 VAL-ja, Pintér Dávid +18-a, Szalay Ákos 5 gólpassza kiemelkedik a statisztikából. Emellett rendkívül fontos volt a Máté Márk/Mucza Tamás tüzérpáros 21/12-je, a Bea Tesók agresszív védekezése, Tichov Dominik karrierjének első NB1-es pontjai és Fülöp Botond kilenc perc alatt hozott 10 VAL-ja. És ami, illetve egész pontosan aki leginkább alátámasztja a számomra alapvetésként szolgáló "12 emberes csapat" fontosságáról vallott elvemet, az a nagyszerű győzelmünk során a legjobb teljesítményt nyújtó hátvédünk, Steier Roland. Számszakilag talán nem ő tűnhetett annak, de a játék egyéb és ugyanannyira jelentős területein (egyéni védekezés, helyezkedés, kommunikáció, játékszervezés, stb) bemutatott, minden hájjal megkent, rutinos rókákat idéző produktuma okán számomra egyértelműen ő volt a nagy egészet összetartó főelem.

Bíztatóan kezdtük tehát a 2018-as esztendőt. Ez azonban mindössze egy apró morzsa a bennmaradásért folytatott bajonettharc izzadtság szaggal átitatott, vérrel áztatott tortájából. A következő két "szeletnél" jelenleg keserédesebbet kérni sem lehet. Szerdán Óbudán randevúzunk a második helyezett Veszprémmel, hogy aztán pénteken desszertként kínáljanak fel a listavezető OSE Oroszlánoknak. Nem tudom, megakadunk-e a favoritok torkán, de piszkosul rágós falat leszünk, ennyit biztosan megígérhetek!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

.