Tüzér-tűz 17. rész (8. évad)

Van abban valami utánozhatatlan romantika, mikor Mészáros "Lujó" István szakosztály igazgatónk hanyag eleganciába csomagolt mértani pontossággal gurul ki átlósan keresztbe a Dózsa György út Duna felé tartó sávjaiba. A Honvéd logóval telematricázott céges kisbusz tökéletes úttorlaszként akasztja meg a budapesti délután mega-giga csúcsforgalmának utolsó mentsváraként még értemezhető haladási esélyt kínáló aszfaltcsíkokat. Természetesen a főváros szmogokádó poklába araszoló, totálisan bedugult ellentétes menetirány gépjármű vezetői egykedvű ábrázattal figyelik az örök gyermek lelkületű Lujó Papa káoszelmélet alapú csínytevését. A megakadó 79-es troli vezetője sztoikus nyugalommal készít fényképet ezen rebellis tettről. Vajon hová kerül az a fotó? Lehet, a www.pofatlanpestipribekek.hu oldalra...

Meg kell védjem az Öreget. Komoly csúszásszal indultunk Kiskunfélegyházára, mert csapatunk kémia professzora, Stefán Dávid, tőle teljességgel szokatlan módon, elkésett az indulásról. Bárcsak csörgedezne ereimben némi vér a legendás Nostradamus távoli leszármazottjaként. Ez esetben kanálállító dupla eszpresszó vétel után megkértem volna az Egri Medvét, inkább maradjon itthon, megspórolva nekem és saját magának némi agyérgörccsel és infarktussal felvezetett hajhagyma őszítő nyolc percet...

8 perc. Egészen pontosan ennyi jutott csapatunk legrutinosabb tagjának. Ezalatt sikerült begyűjtenie a klasszikus sportszerűtlen-technikai kombót, amiért valljuk meg férfiasan, derekasan megdolgozott. Szóval, itt vagyunk az év legfontosabb mérkőzésén, a hazai pályáján veretlen Nagykőrőssel szemben, kétszámjegyű hátrányban és a piros-fehér mutatványunk egyik tartópillérét Mészáros Zsolt gyúrónk igyekszik az öltözőbe, a ma estére végérvényes fogdájaként szolgáló helyiségbe tessékelni...

Ha hinnék eme frázisban, most azt írnám, "szerencsére" a többiek átérezték a szituáció komolyságát, és minden egyes játékos előrébb lépett a képzeletbeli hierarchia rangsorban. Ennek azonban még annyi köze sincs Fortuna istennőhöz, mint Vasorrú Bábának az anyai szeretethez. Egész egyszerűen a Srácok összezártak, sokadjára bizonyítotva erejüket és tehetségüket, ezáltal visszaigazolást nyújtva a tizenkét emberes rotációt hírdető elképzelésemről. Külön ki kell emelnem három játékosomat. Tarján Izsákot, aki 18 esztendejét meghazudtoló higgadtsággal és kiváló helyezkedéssel illeszkedett a kollektív puzzle-ba. Kovács Domonkost, aki bokasérülés miatt kihagyott öt mérkőzést követően hibátlan dobásokkal, mezőnymunkával és vendéglátóink legjobbján bemutatott extra védekezéssel járult hozzá a sikerhez. És végül, de nem utolsó sorban Szentirmai Ákost, akit ezúton is szeretnék megkövetni, miután számos alkalommal aggadtam rá a "kedves" az "előzékeny" és a "túl rendes kölyök" jelzőket. Sosem felejtem azt a 2016-os kadet mérkőzést, amit Lujóval néztem együtt az Istálló derékápoló piros műanyag székein. Ákos a 2000-es korosztály ifjú centereként esett-kelt és dobott be amúgy üresen mindent, felkeltve érdeklődésemet. 

"- Ja, ez neked való csávó. Pamut csukló, beveri a triplát, büntetőt szökőévente ront. De ne vigyorogj, cserébe galamblelkű, a Varjúdombi Tündérképzőt dícsérettel elvégző melák a javából!"

Nesze neked, Lujó bá! Nesze nekem, Puskás Artúr! És nesze mindenkinek, aki azt hiszi, a jellemzés második része továbbra is helytálló. Ugyan a 67%-os mezőny, illetve 87%-os büntető bőven kimeríti a vajkezű kategóriát, balga ember, aki a tegnapi játéka után bedől a jólneveltség-intelligencia-szelídség hétköznaponként viselt álarcának. Ákos olyan produkcióval (12 pont, 8 lepattanó, 6 kiharcolt, 26 VAL, +25-ös mutató, mindössze 16 perc alatt) vezette győzelemre csapatunkat 2020 legfontosabb összecsapásán, ami előtt az összes nem-létező kalapomat a csillagokig emelem!

Sokan tanácsolták, írjam meg a bennem felgyűlemlett keserűség, szomorúság és düh alkotta feszültség okát, szóról-szóra. Nevekkel, konkrétumokkal, hagy kapjon teljes képet, akit érdekel, miért aposztrofáltam becsületbeli ügyként ezt a meccset. Be kell valljam, miután közel két hónap után, a semmiből megkaptuk a szövetségi ukázt, amiben szűkszavúan utasítottak az addig kommunikáltakkal szöges ellentétben álló pályáralépésre, sziklaszilárd meggyőződéssel vallottam ennek megtételét. Aztán a kihalt rakparton hazafelé vezetve arra az elhatározásra jutottam, fájjon bármennyire is a csalódás az érintettek viselkedése miatt, igyekszem megmaradni a kultúráltsági keretek között...

Ebben a túlzás nélkül emberiség-történeti eseményekkel túlzsúfolt esztendőben volt elég negatív érzelem, keserűség, szomorúság. Ahonnan én jövök, az emberfia nem felejt és a tegnappal letudtam az "amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten!" mondásba foglalt tartozásomat. Felejteni nem fogok, de a Srácok fantasztikus teljesítménye méltó elégtételt jelentett az irányunkba mutatott tiszteletlenségre...

Két hihetetlenül kemény erőpróba vár ránk a karácsonyi, mákos bejglis szusszanás előtt. Alig 48 óra leforgása alatt kelünk birokra az immár a sötét oldalra átállt Beák Gabi által vezetett TF-Budapest és a veretlen listavezetőként menetelő Vasas gárdájával.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - BHSE facebook, honved.hu