Tüzér-tűz 19. rész (5.évad)

Erőltetett menetet nyomtunk januárban. A Győr elleni bajnokink volt a hatodik mérkőzésünk 2018 nyitó hónapjában. Boldogan jelenthetem, sikerült teljesítenünk az előirányzott ütemtervet. A két kiemelkedő képességű csapat (Oroszlány, Veszprém) ellen becsülettel helytálltunk, míg a hozzánk hasonló játékerőt képviselő riválisokat (Bonyhád, Pécs, MTK-Törökbálint és Győr) le tudtuk győzni.

Mint ebben a bajnokságban egyiket sem, az immár ismételten Csaplár-Nagy Ervin által gardírozott fekete-sárgák felett aratott diadalunkat sem adták ingyen. Ez a kijelentés - sajnos - több szempontból is találó. Ugyanis egy ártalmatlannak tűnő játékszituáció közben súlyos bokasérülést szenvedő csapatkapitányunkat, Máté Márkot már az első negyedben elveszítettük. Mivel Fülöp Botond lázasan nyomta az ágyat, alapos átalakítás szükségeltetett az ellenünk immár teljes fegyverzetben felvonuló Rába-parti alakulat kétvállra fektetéséhez. Ahogy előreláthatólag sejteni lehetett, nyeretlen idegenbeli mérleg ide vagy oda, Gombás Gáborék ismételten bizonyították, abban a keretben sokkal több van az utóbbi időben látottaknál.

Egypontos végkimenetel esetén mindkét fél jogosan tarthat(na) igényt a győzelemre. Ezúttal sem volt ez másképp. Ha a lefújást követően mi kényszerülünk szomorú arccal gratulálni vendégeinknek, egy rossz szót sem szólhatunk. Csak saját magunkat okolhattuk volna érte. Mivel a szerencsében, véletlenben és egyéb hókusz-pókuszokban zsigerből nem hiszek, azt írom, végül vérrel-verejtékkel képesek voltunk kikecmeregni a magunknak ásott gödörből. Nem volt egyszerű. Huszonkét labdát szórtunk el a mezőnyben, képtelenek voltunk szorványos büntetőinket megbecsülni (6/12) és az utolsó négy percben minden lehető hibát elkövettünk, hogy kétszemjegyű vezetésünk elapadjon.

A győzelmet nem kell magyarázni, tartja minden sportokosságok legokosabbika. Azért komoly baromság, nem? Mindegy. Ha így is van, én most megszegem ezt az aranyszabályt. A Tüzér - tüzet a saját magam és a Budapesti Honvéd reklámozása mellett szeretném úgy vezetni, hogy megkíméljek mindenkit, aki veszi a fáradtságot az elolvasására, a felesleges közhelyektől és semmitmondó frázisoktól.

Szóval, immár harmadszor hagytuk el zsinórban győztesen az ideiglenes otthonunknak választott Óbudai Kaszások csarnokát. Most játszottunk a legrosszabbul és mégis ez a legkedvesebb siker mind közül. Akadozó, szenvedős kosárlabdával felülkerekedve az ellenfeleden azt sejteti, csapatként nagyon egyben vagy. Győztünk, mert sziklaszilárdan hittünk benne és egymásban. Győztünk, mert bebombáztunk 11 triplát 46%-os hatékonysággal és uraltuk a lepattanócsatát (36/30). Győztünk, mert Szalay Ákos (13/9 pont, 3/3 tripla, 7 gólpassz, 5 kiharcolt fault, 20VAL és +8) és a két és fél hónapos kihagyást követően ismét csatasorba álló Tóth Bence (10/6 pont, 4/5 mezőny, 3-3 gólpassz és lepattanó, 14VAL és +12-es mutató 12 játszott perc alatt) személyében érkezett extra egyéni teljesítmény.

Betyáros volt a január, ám a február még ennél is keményebbnek ígérkezik. Futószalagon jönnek a mérkőzések. Nem szükséges dramatizálnom, ebben az újjászervezett bajnokságban minden siker létfontosságú. Bárki legyen a másik oldalon, számunkra egy cél létezik: a lefújás pillanatában az eredményjelzőn a Honvéd neve mellett egyetlen nyamvadt ponttal több szerepeljen...

Végezetül szeretném megköszönni csodálatos szurkolótáborunk fergeteges bíztatását. Nagyon bízom benne, legközelebb már saját, jól megszokott helyükről zenghetik rigmusaikat.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

fotó: Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia