Tüzér-tűz 24. rész (8. évad)

Büszkén jelenthetem, sikerült kivívnunk a 2020/21-es bajnoki szezon felsőházi rájátszásában való részvételt. Mindezt négy fordulóval az alapszakasz vége előtt. Óriási elismerés illeti az egész csapatot, amely minden nehézség és zavaró tényező ellenére bizonyította a kétkedőknek és saját magának, hogy több van benne, mint azt a legtöbben gondolták. Tizenhét évadot felölelő B-csoportos történetében a Budapesti Honvéd második alkalommal, (a tavaly idő előtt lefújt bajnokságot nem veszem bele) 18/19 után újra jut be a legjobb nyolc mezőnyébe. 

További számolgatásba, esélylatolgatásba teljesen felesleges belemennem, amúgy sem az én műfajom a matek. Az első két hely eldőlt, azonban a maradék hat pozícióért folytatott harc során számtalan forgatókönyv és végkifejlett megvalósulhat. Addig még sok víz lefolyik a vén Dunán. Nem foglalkozunk semmivel, kizárólag az előttünk álló feladattal, a szombati NKA Pécs elleni mérkőzésünkkel.

Három meccset játszottunk legutóbbi blogbejegyzésem óta, váltakozó sikerrel. A MEAFC és a BKG elleni hazai fellépéseink majdnem ugyanolyan mederben zajlottak. Parádés kezdés, majd a jelentős előny miatt sokszor törvényszerűnek tűnő, tudat alatt színrelépő kiengedés, végül erőteljes záró öt perccel bebiztosított győzelem. A Vasas otthonában elszenvedett vereség alkalmával túl nagy különbség alakult ki a bravúros hajrá megvalósításához. Medve Mátéék sokkal erősebbek annál, hogy húsz ponttal elengedhessük őket. Hiába dobtuk magunkhoz képest jobban a büntetőket és a triplákat, nem bírtunk a fizikalitásukkal.

Nagy örömmel tölt el csapatkapitányunk, Pintér Dávid visszatérése. Eredetileg 6-8 hétben határozták meg a rehabilitációs időt részleges mellizom-szakadását követően, azonban elképesztő akaratereje gyógytornászunk, Páli Katalin profizmusával karöltve közel felére csökkentette ezt. Óriási szükségünk van a kecskeméti terminátor keménységére, ez a nélküle lejátszott összecsapásokon is bebizonyosodott. Emelem kalapom a csapat iránt tanúsított elkötelezettsége előtt. Az átlagos játékos végigvárta volna az orvos által meghatározott gyógyulási periódust. Kevesen vállalták volna be a korai visszatérés kockázatát, ráadásul a mindennapok során látom, sokszor komoly fájdalmakkal küzdve. Pinyó nem panaszkodik, nem kér könnyítést és nem bújik kifogások mögé. Egyetlen dolog lebeg a szeme előtt, segíteni a társainak. Maximális elismeréssel és köszönettel tartozom neki érte!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.