Tüzér-tűz 2.rész (7.évad)

Megfogyva bár, de megtörve nem...

Eseménydús nyári időszakot zártunk le az öthetes alapozással. Furcsa és még mindig nem megszokott érzés számomra létszámunk limitáltsága. Első hat évemben nem ritkán vezényeltem foglalkozásokat húsz vagy akár még annál is több játékos számára, idén pedig kosárcsapat létszámmal terveztünk. Sajnos, mint kiderült, az élet a legjobb forgatókönyv író...

Számomra mindig is a legnagyszerűbb emlékeim egyike marad az utánpótlás válogatottakban való szereplések lehetősége. Felejthetetlen soproni kadett és junior Európa-bajnoki selejtező csoportok, sokszor ezernél is több szurkoló buzdításától kísérve. Kosaras bakancslistám immár életem végéig áthúzatlan tétele marad a felnőtt címeres viselése. Saját fiaimat úgy nevelem, hogy pályafutásuk egyik nagy célja legyen bekerülni a magyar nemzeti csapatba. A sors fintoraként most mégis a piros-fehér-zöld "mez" szeretete kavart bele alaposan Honvédos mindennapjaink eltervezettségébe.

Óriási büszkeség számunkra Kármán Domonkos U18-as és Halász Ákos felnőtt 3X3-as kerettagsága. Mindketten örömmel és maximális odaadással szolgálták a magyar csapatot. Mindketten kérdés nélkül áldozták fel a nyarukat a megoldandó feladat érdekében. Mindketten sebészi beavatkozást igénylő sérülést szenvedtek a programok során. Domának a térdét műtötte Dr. Kocsis Koppány, csapatunk orvosa, felépülésének időtartama 5-6 hétre tehető, míg Ákos bokájának állapotáról és a szükséges intézkedésekről, rehabilitációs időről az elkövetkező napokban kapunk tájékoztatást.

Félreértés ne essék! Eddig és ezek után is teljes mellszélességgel támogatom minden egyes, a magyar válogatottba bekerülő játékosom szerepvállalását. A sérülés a sport szomorú velejárója, ami a legtöbb esetben elkerülhetetlen. Viszont az országunkért küzdeni, a himnuszt hallgatni semmivel sem összehasonlítható élmény, ami nem csak sportolóként, de emberként is hihetetlen extra emócionális energiákat szabadít fel és gazdagítja a személyiséget. Most  a legfontosabb feladatunk odafigyelni sérült srácainkra, és tudatosítani bennük - legyenek bármily türelmetlenek - az elcsépeltnek tűnő alapigazságot, miszerint az egészség a legfontosabb. Biztosan tudom, hogy rehabilitáció szempontjából a lehető legjobb helyen vannak. A Klenyán Tomi - Kurucz Attila masszőr és a Szász Imola - Páli Kati gyógytornász duónál jobbat nem is kívánhat az ember.

Tartom, egy csapat legerősebb felállása mindig az, amely épp az edző rendelkezésére áll. Igaz, ez a mostani kicsit túl családias létszámmal bír, de oda se neki! Sipos Péter kollégám, az U18-as gárdánk vezetőedzője mindenben partner, így szép számmal bukkannak fel edzéseken a Honvéd utánpótlás újabb csiszolatlan ékkövei. A saját rendezésű Gyurasits István Emléktornán debütáltak is néhányan az említett kontingens tagjai közül. A szerb első osztályú Szpartak Subotica legyőzése alkalmából mindenkire szükség volt. Valljuk meg férfiasan, az első félidőben csak nyomoztuk a labdát. Védekezésben súlytalanok, támadásban elfogódottak voltunk. A nagyszünet után viszont helyére kerültek a mozaikdarabkák. Lépésről-lépésre közelítettünk, hogy aztán végképp bedaráljuk rendkívül masszív délszláv vendégeinket. Ennek a hősies győzelemnek az árát a másnapi döntőben, egészen pontosan annak második félidejében fizettük meg. A látottak alapján komoly bajnokaspiránsnak tűnő Nyíregyháza ellentmondást nem tűrően robogott át rajtunk a fordulást követően.

A felkészülés érdemi részét Veszprémben zártuk, ahol az újjáalakuló Tehetséges Fiatalok és a szintén jelentős változáson áteső MTK-Törökbálint voltak az ellenfeleink. Nincs mit szépíteni rajta, egész egyszerűen elfáradtunk a megmérettetésre. Fejben, testben, minden tekintetben. A srácok óriási munkát végeztek ebben az öthetes intervallumban, és ennek az erőltetett menetnek a mélypontja ekkorra esett. Rendkívül sok tanulságot szolgáltatott ez a hétvége is. Egyrészt saját csapatom, másrészt az idei bajnoki kiírás várható esélyeivel kapcsolatban. Számos részlet nyilvánvalóvá vált, amin kiemelten dolgoznunk kell az elkövetkezők során illetve tanubizonyságot nyert, ez a szezon még a tavalyihoz képest is kiegyenlítettebbnek ígérkezik.

Pénteken nem akárhol, az előszezon során parádézó Budafok otthonában indítjuk útjára a 2019-2020-as bajnokságot. Kőkemény csatára van kilátás, ahol minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikeres debütálásért!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus