Új angol kifejezések szezonkezdetre I.
Dupla-dupla, tripla-dupla, gólpassz/labdaeladás mutató, az F-betűs szavak (fast break, flop, floater) – csak néhány olyan kosaras kifejezés, ami az elmúlt pár évben lett ismert és egyre általánosabban használt idehaza. A kosárlabda azonban változik, fejlődik, így ez a folyamat sem állt meg. Az új szezon előtt ideje megismerkedni új kifejezésekkel és azok pontos jelentésével is - néhány kézzelfogható, magyar(országi) példán keresztül.
3 and D. Erről a modern kosárlabdában lassan alapvetővé váló játékostípusról egy hosszabb elemzés már készült nálunk. Röviden: olyan kosarasokról beszélünk, akik kiváló védők (D=defense, védekezés), emellett támadóoldalon (elsősorban a sarkokból) nagy pontossággal dobják a hárompontosokat. A magyar bajnokságban Justin Holiday volt az első komolyabb képviselője, az ex-paksi Rodney McGruder is hasonló (bár nem teljesen ilyen) kosaras.
Erőcsatár (power forward, PF). Ezt a kifejezést régóta használjuk, de a pontos jelentése körül akadnak zavarok. Az amerikai terminológiában (amit lassan átvettek mindenhol a világon) a PF egy középtávolról-bentről is veszélyesen dobó, erőteljes és atletikus (nem feltétlenül centermagasságú) játékostípust jelöl, aki jól pattanózik és általában jól védekezik. A világbajnokságon is látott spanyol-kongói Serge Ibaka egy vérbeli erőcsatár, míg klasszikus NBI-es példa erre Jarrod Jones és Wayne Chism. Mellettük számos hazai klubban megfordult ilyen (jellemzően amerikai) játékos, akiket egyébként előszeretettel palánkhoz közeli pozícióban alkalmaztak a magyar csapatok fizikai felépítésük miatt.
Stretch-4. A "4" a játékos posztjára, tehát az erőcsatárra utal, ugyanakkor a stretch-4 erőcsatár nem elsősorban az atletizmusból és a keménységből él, sokkal inkább abból, hogy a pálya minden pontjáról kiválóan dob - és ezzel képes még jobban széthúzni a pályát, teret teremtve csapattársainak. Az NBA-ből klasszikus példa erre korábbról Rasheed Wallace, újabban pedig Chris Bosh és Kevin Love, akik nem csak, hogy nem jönnek zavarba, ha triplát kell dobniuk, de egyenesen figurák épülnek e képességükre. Ők védőoldalon jellemzően nem annyira hasznosak (Wallace éppen kivétel volt), ugyanakkor ha mögöttük-mellettük van egy palánk közelében jól dolgozó, jól védekező center, akkor képesek nagyon komoly lepattanóstatisztikákat is gyártani. A magyar/honosított játékosok közül Tóth Norbert, Ivosev Tamás és Djukics Nebojsa játéka áll nagyon közel ehhez a típushoz, míg Szabó Zsolt, az ex-Olajos Brandon Gay, illetve Marko Brkics szinte teljesen le is fedi azt.
Kombó csatár (combo forward). Ők azok a játékosok, akik mindkét csatárposzton (3-4) képesek játszani – és jól játszani. Jellemzően a két csatárposzt erényeinek különféle elegyéből épül fel a játékuk. E típus két véglete a hazai mezőnyben Hendlein Roland és Sztrahinja Milosevics: előbbi valódi all-round játékos, aki a támadójáték minden elemében képes hasznos lenni kisebb és nagyobb ellenfelekkel szemben is, utóbbi pedig erőteljes fizikuma mellé atletikusságot tesz, így védőoldalon képes dominálni. Ide kapcsolódik a "tweener" kifejezés, amelyet olyan kombó csatárokra használnak, akiknél a fentebb említett elegy nem alkalmas a magasabb szintre lépésre: tipikus eset, hogy egy NCAA-ben remeklő játékos egyszerűen besül első NBA-szezonjában. Hogy mennyire nehéz meghatározni egy kombó csatár "fejlettségi szintjét" - a 2013-as NBA-draftelső, Anthony Bennett esetében sem sikerült.
PF/C. Az erőcsatár-center átmenet kifejezetten ritka a világ kosárlabdázásában. Ha alaposan tanulmányozzuk Tim Duncan és Pau Gasol játékát, akkor nagyjából meg is kapjuk a PF/C esszenciáját: támadásban palánknak háttal (center) és középtávolról (erőcsatár) is használható magasember, akit magas játékintelligencia jellemez (gólpasszok, elzárás-leválások megjátszása). A minőségbeli különbséget általában a védekezés dönti el – amíg például Tim Duncan extraklasszis védő és blokkoló volt fénykorában, Gasolról mindez nem mondható el. A magyar mezőnyben az ex-körmendi Zsarko Rakocsevics és Filip Barovics említhető itt, míg a hazai játékosok közül talán Lóránt Péter áll legközelebb ehhez a játékostípushoz.
Kombó hátvéd (combo guard). Szokás meg alulméretezett kettesként is emlegetni, bár ez nem teljesen fedi a valóságot. Willie Warren például egy irányító testébe bújt dobóhátvéd volt, az irányítói kvalitásai hagytak maguk után kívánni valót. A kombó guard viszont éppen azért kombó, mert nem csak arra képes, hogy folyamatosan megbontsa a védelmet betörésekkel és az azokból történő ziccerekkel-kiosztásokkal, illetve a visszakapott labdákból triplákat dobjon. Ezek a játékosok képesek magas szinten ellátni a klasszikus irányítói feladatokat is (labdafelhozatal és leosztás, kettő-kettők, centerbejátszások, stb.). Az NBA-ben jelenleg ez a stílus az uralkodó, vagyis egy-egy hátvéd mindkét poszt erényeivel rendelkezzen: Kyrie Irving, Derrick Rose, Stephen Curry, Goran Dragic a világbajnokságon is ott volt, de rajtuk kívül is sok ismert játékos (például Eric Bledsoe, Damian Lillard) sorolható ebbe a kategóriába.
A trend lassan az, hogy két ilyen, sokoldalú játékos alkosson hátvédpárt (például a Phoenix Sunsban Dragic és Bledsoe, vagy a Warriorsban Curry és a világbajnokságon sziporkázó, a 3 and D kategóriából lassan kinövő Klay Thompson). A hazai mezőnyben a két honosított hátvéd, Thomas Jermaine és Trotter Obie mondható igazi kombó hátvédnek, utóbbi kifejezetten érdekes párost alkothat a szintén ide sorolható Wittmann Krisztiánnal, illetve a sokoldalú Lazeric Jones-szal (amennyiben utóbbit szerződteti a Szolnok). Nem ők az első ilyen "kombó hátvéd koncentráció", korábban a Fehérvárnál a Wood-Moore duó egyenesen bajnoksághoz és kupagyőzelemhez segítette csapatát.
Facebookon és itt is várunk kommentekben tőletek olyan szakkifejezéseket vagy szlenget, amikkel kapcsolatban kérdésetek lenne – a következő rész(ek)ben igyekszünk mindegyikkel foglalkozni.