Zegről-végről 1.rész

Hello Zalaegerszeg! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Azt sem tudom, hogy hol és mivel kezdjek bele életem és blogger pályafutásom legújabb fejezetébe. Óriási megtiszteltetés a négyszeres magyar bajnok és kupagyőztes ZTE csapatának sikereiért dolgoznom az elkövetkező évek során. Játékosként nem adatott meg a legendás kék-fehér színekért harcolnom, de most szakmai igazgatóként több területen is szolgálhatom a magyar kosárlabdázás patinás zászlóshajóját.

Megmondom őszintén, úgy próbálom némiképp érthető sorokba rendezni flippergolyóként száguldozó gondolataimat, mint egy tejfölös szájú kamasz. Számos érzés kavarog bennem. Olyan szintű izgatottságot érzek, mint menthetetlen piromán a petárda-nagykereskedésben! Mit szólnátok a legelejéhez? Engedelmetekkel, onnan gurítom útjára a gombolyagot…

A minden tekintetben érzelemdús honvédos időszak lezárását követően izgalmas kihívással kecsegtető edzői feladattal szemeztem. Gyakorlatilag minden fontos tartópillér a helyén volt, amikor ismeretlen számot jelzett a FFDP gatyaszaggató Dot Your Eyes nótájával csengő telefonom. Az idegenek számára tartogatott, kissé terminátoros, extrán mélyített „Igen, tessék” után „Szia. Stárics Kornél, Zete” volt a riposzt. Megállt a kezemben a krumplihámozó kés. (ZTE? Mit akarhat tőlem, a ZTE?) Kedélyes üzemmódra váltottam és néhány udvariasan nosztalgikus adok-kapok után rátértünk a lényegre.

-Érdekelhet a szakmai igazgató poszt nálunk? – kérdezte Kornél.

-Naná, hogy érdekelhet! – vágtam rá élemedett koromhoz képest értelmezhetetlen dinamikával felpattanva a székről, azzal a lendülettel szanaszéjjel dobálva az ölemben gyűjtögetett, megpucolt csicsókákat, állandóan éhes szálkás szőrű tacskóm, Hádész legnagyobb örömére.

Miután kölcsönösen örvendeztünk lelkesedésemen, megbeszéltünk egy személyes találkozót a zalaegerszegi városházán. Az esti vacsorán kíméletlenül a családnak szegeztem a Mi lenne, ha…? kezdetű kérdést. Abban maradtunk, az állásinterjút követően többet tudunk majd a részletekről és azok ismeretében hozunk döntést.

Egész hétvégén túráztattam az agyam. Igyekeztem nem túlpörögni a dolgot, kulturáltan megkímélt fűnyírónk mégis nehezen értelmezte a soha korábban nem tapasztalt lelkesedést és tologatási amplitúdót, amivel a gyepszőnyeget kurtítottam. Elérkezett a hétfő. Megvettem a matricát, összekészítettem a csinos ruhát és nekiindultam. Régen jártam Zala megye székhelyén, azonban két dolgot már az első utam során megállapíthattam. Legutóbbi látogatásom óta sem hozták közelebb a városhatárt, ellenben a környék még mindig lélegzetelállítóan szép.

Kedves Olvasóm, nem untatnálak feltétlenül a vezetőséggel folytatott megbeszélésünk részleteivel. Engedj meg annyit, hogy rendkívül pozitív hangulatú és előremutató terveket felvázoló eszmecsere zajlott, amely során éreztem, én vagyok erre a feladatra a megfelelő ember. Nagy az arcom? Igen. Bízom magamban? Naná! Szeretem a kihívásokat? De még mennyire. Sziklaszilárdan hiszem, rendelkezem azokkal a képességekkel, amelyek segítségével pozitív irányba tudom mozdítani a zalaegerszegi kosárlabda szekerét. Szükség van hozzá csipetnyi pedagógiára, emberismeretre, motivációs érzékre, alázatra, tiszteletre, rugalmasságra, erkölcsi és emberi értékrendre. Elegyíteni türelemmel, őszinteséggel, nyitottsággal és empátiával, végül megfűszerezni kezdeményezőkészséggel, határtalan optimizmussal, felelősségvállalással és proaktív gondolkozással.     

Senki sem születik szakmai igazgatónak (ezt az idézetet Kis Attila technikai vezetőnktől vettem kölcsön), bele kell tanulni, ráérezni a pozíció megkívánta dinamikára, ritmusra. A rám bízott feladatlista, felelősségi kör hihetetlenül hosszú és részletes. Három pólusú megbízatás, ahol egyik sem fontosabb a másiknál és az egyes területeket elválasztó határok összemosódnak. Az utánpótlás-koncepció megtervezése, a korosztályok képzésének egységesítése, az edzőink mentorálása, képzése, kiemelten tehetséges játékosaink menedzselése, személyre szabott fejlesztési stratégiával. Az A-csoportos csapat játékoskeretének, szakmai stábjának kialakítása. A ZTE-brand erősítése, rendszeres, változatos, őszinte kommunikáció, a modern trendeknek megfelelő információs csatornák minőségi, igényes és széleskörű használatával.

Kicsit előre szaladtam. Szóval, igen, érdemesnek találtattam a pozíció betöltésére és a családi tanács egyértelmű többségi támogatásával három éves szerződés aljára kanyarítottam kacska ballal a nevemet. Hányszor, de hányszor bólogattam tudálékos fejjel, amikor a komfortzóna elhagyásának szükségessége bárhol felmerült témaként. Pedig, ha a szívemre teszem a kezem, ezelőtt korábban sohasem próbáltam ki. Ez idáig legalábbis. Hát, most alaposan belecsapok a lecsóba. Hátra hagyom a családomat, az otthonomat, az edzői munkát. 45 éves vagyok, mikor, ha nem most?! Magyarország egyik legpatinásabb múltjával, legígéretesebb jövőjével, legfanatikusabb és legnagyobb szurkolótáborával rendelkező kosárlabda-csapata gondolja úgy, rám van szüksége! Nagyon hálás vagyok érte és állok elébe!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Kék az Isten!

 

Ui: Ezúton is köszönöm varázslatos intelligenciájú nagyfiamnak, Bendegúznak a blog címét…

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.