Báder:"Szeretnénk minden mérkőzést megnyerni"

Marci! A kezdő5.hu teljes stábja nevében gratulálok azokhoz az elismerésekhez, melyeket az eurobasket.com szakértői megszavaztak neked, három komoly díjat gyűjtöttél be! Milyen érzés ezen díjak tulajdonosának lenni?

Kicsit érdekes, mert a szezon elején az ember nem fogalmazhat meg ilyen célokat elvárásként, de nagyon-nagyon örülök nekik, büszke vagyok rájuk. Azt hiszem, hogy megdolgoztam érte idén. Ez nem csak a magam, hanem a csapattársak és az edzők érdeme is. Egy ilyen díj, nem feltétlenül egyéni, hanem a csapat elismerése is. Az év ötösében nem választottak volna egy olyan csapatból játékost, amelyik már az első csoportkörben kiesik, meg akkor sem, ha extra átlagokat, egyéni teljesítményt produkált volna. Azzal a ténnyel, hogy az Olajjal továbbjutottunk a legjobb nyolc közé, tavaly pedig Final Fourban szerepeltünk, sokkal inkább szem előtt voltunk. A Szolnok elmúlt két-három évben mutatott stabil EuroChallenge szereplése is hozzájárult ahhoz, hogy a díjazottak között lehettem.

Tudva azt, hogy még nem foglalkozol a visszavonulás gondolatával. Az elmúlt idény második fele, illetve a jelenlegi szezon hozott a karrieredbe egy olyan mértékű megújulást, mely meghosszabbíthatja a pályafutásod?

Nyilván megfordul az ember fejében, hogy meddig műveli a kosárlabdát. Két dolgon múlik minden, a fizikai és a mentális dolgokon. Fizikálisan nagyon jól érzem magam, bár a szezon vége felé rengeteg apróbb sérülés van. Az sem kizárt, hogy a nyáron egy kisebb műtétre be kell feküdnöm majd. Gondolok itt térd kitisztításra, vagy bármi ilyesmire. Azt hiszem, hogy a sportolók nyári, pihenő időszakával ez együtt jár. Hála Istennek a derékproblémám már a múlté, napi gondom nincs vele. Persze sokat foglalkozom vele, és fogok is a nyár folyamán. Nagyon jó erőben érzem magam, fizikálisan még abszolút a csúcson vagyok. Csak máshogy van ez harminc felett, mint mondjuk volt akkor, amikor húsz éves volt az ember. Mindig azt fogalmaztam meg magamban, hogy folyamatosan kell cél, motiváció ahhoz, hogy az ember úgy játsszon, hogy élvezze a kosárlabdát. Ha ez a tűz elvész, és már nem jelent kihívást meccs, edzés, akkor az egész már nem az igazi. Ekkor el kell gondolkozni a befejezésen. Én azonban egyáltalán nem gondolkozom ezen és nem is tervezem, nem gondolok arra, hogy abbahagyjam a kosárlabdát. A Szolnok Adria Liga, nemzetközi kupaszereplése olyan célokat állítanak elém a szezon előtt, amik motiválnak, érdemes értük küzdeni. Amikor hazatértem az Olajba a külföldi rész után, akkor nagyon sok problémám volt a derekammal. De hála Istennek azt sikerült magam mögött hagyni. Nagyon nagy hátráltató tényező, ha az ember életében van egy olyan sérülés, ami folyamatosan jelen van. Emiatt nem tudok figyelni a technikai, taktikai, kondicionális dolgokra úgy ahogy kellene, mert ott van egy folyamatos fájdalom. Az akkupunktúrás kezelés, amit Kovalenko Marina klinikáján kapok olyan dolog, ami folyamatosan karban tart, s úgy vélem ennek köszönhetem, hogy a derékproblémáim elmúltak. De nem szeretnék sérülésekkel foglalkozni. A lényeg az, hogy a folyamatos motiváció és az az út, amit a Szolnok most bejár - a magyar bajnokságból pár év alatt jutott el oda, hogy folyamatos EuroChallenge, Adria Liga szereplő -, azzal feljebb lépni könnyebb.

Több mérkőzést annak ellenére tudtatok megnyerni, hogy nem domináltatok az elsőtől az utolsó percig. Legutóbb a Paks ellen, hátrányból fordítva, a negyedik negyed játékával megfordítottátok a találkozót. Ilyen tartással a döntőbe jutás könnyebb lehet, mint vártátok?

Nem tudom. A Paks egy jó csapat, és ellenünk felszabadultan játszhat, mert abszolút mi vagyunk a párharc esélyesei. Kreatív kosárlabdázók alkotják a keretük, fegyelmezett a játékuk, mindig nagyon veszélyesek lehetnek. Jól játszottak nálunk is, 32-33 percig. Mi szenvedtünk. Van egy lélektani határ, ott, ahol az ember hazai pályán leadja a vezetését, az idegenbeli csapat pedig megszerzi az előnyt. Ez egy olyan pszichés gát, mely görcsösséget hozhat a csapatba. Ez megtörtént Szolnokon is, de a végén a jobb kondíciónknak, illetve annak köszönhetően, hogy tudtunk csinálni egy erősebb lerohanást behúztuk az első győzelmet. Az eredménnyel kapcsolatban nem lehet hiányérzetünk, mert megnyertük a hazai meccset, a mutatott játékkal lehet. Mi is úgy érezzük, hogy sokszor szenvedünk a pályán, nem elég olajozott a játékunk. A védekezésünk azonban általában rendben van, erre tudunk alapozni, és a csapat erejét mutatja, hogy az ilyen meccsekből is győztesen tudunk kikerülni. A győzelmet nem kell magyarázni. Beszéltünk az egyéni sikerekről, úgy vélem, hogy jobb lenne, ha ezeket a szezon végén osztanák ki. Bár az Adria Liga és az EuroChallenge is véget ért már. Nagyon örülök az elismeréseknek, büszke és boldog vagyok, de a prioritás az, hogy a csapat jól szerepeljen. Nagyon egyszerű a képlet, rájátszás elődöntőjében 1-0-ra vezetünk. Szeretnénk minden mérkőzést megnyerni itthon és idegenben is. Mindenki fejében ez motoszkál most, ez a fő dolgunk, semmi más.

Akkor már csak öt mérkőzés és vége a bajnokságnak?

(Nevet) Adja Isten! Ahhoz három meccset kellene nyernünk idegenben. Nyilván mind a Paks, mind a másik ágról érkező csapat jó, erős játékerőt képvisel. A Kaposvárt idegenben magabiztos játékkal vertük. Az Alba ellen jól játszottunk, ott a végét buktuk el, mert a végén fegyelmezetlenül játszottunk. Nem gondolom, hogy bármelyik idegenbeli meccstől félnünk kellene. Úgy kell kimenni a pályára, hogy nyerni akarunk és ma is így szeretnénk tenni.

Fotó - szolnokiolaj.hu