Horvátországban kikapott a Szolnok

Adria Liga, 15. forduló
Cibona (horvát, 6-9) - Szolnoki Olaj KK (4-11) 97-71 (28-23, 27-18, 18-19, 24-11)

Cibona: Kus 10, Strawberry 14, Rozic 11/9, Saric 10, Hamilton 14.
Csere: Zizic 10, Parker 17/9, Marcinkovic 2, Zubcic 9/3.

Szolnoki Olaj KK: Simon 6, Horváth 14/6, Sehovics 22/6, Kalve -, Báder 8.
Csere: Németh -, Gay 9/9, Fodor 5, Szabó 7, Markovic -.

Ellentétes előjelekkel vághatott neki a két együttes a meccsnek, hiszen a Cibona 0-6-tal esett ki a EuroCupból is és legutóbb hét AL meccséből hatot elveszített, a szolnokiak viszont legutóbbi két Adria Liga találkozójukat megnyerték, igaz, mindkettőt hazai környezetben. A meccs aztán nem indult jól a magyarok szempontjából, csak 4-4-ig tudták tartani ellenfelüket, 9-4-nél viszont Neno Ascserics is érezte, hogy azonnal közbe kell avatkoznia, mielőtt nagyobb lenne a baj, így alig telt el három és fél perc, jött az első vendég időkérés. A legnagyobb baj az volt, hogy már ekkor megvolt az Olaj négy csapathibája, ráadásul Horváth Ákos és Ernests Kalve is begyűjtöttek 2-2 faultot, mindkét játékost kényszerűségből ültetni kellett. A helyzet ezután sem változott sokat, a két amerikai, Justin Hamilton és DJ Strawberry, a volt horvát válogatott, Davor Kus, valamint a 18 esztendős szupertehetség, Dario Saric vezérletével egyre inkább lépett el a Cibona. Szerencsére most is elmondható volt, ami az utóbbi meccseken már jellemző volt a Szolnokra - nem estek össze, és bár úgy tűnt, hogy már az első negyedben eldőlhet a találkozó, Brandon Gay két triplájával zárkóztak ellenfelükre a vendégek, és bár Szead Sehovicsnak megint nem ment a dobás, most összességében hasznosan játszott a kihagyott kísérletek ellenére is, úgyhogy az első negyed végén mindössze öt ponttal volt lemaradva a magyar bajnok (28-23).

A második negyed elején sajnos megint a horvátok voltak nyeregben. Az Olaj védekezésével volt a legnagyobb gond, ugyanis számolatlanul kapták a pontokat a pályán lévők, ha nem első szándékból, akkor másodikból, így 13 és fél perc játékot követően már 39-28-ra vezetett a Cibona, egy újabb Ascserics időkérés következett. A faultgondok és a védekezés mellett a pattanók aránya is kezdett nagyon csúnyán mutatni, ekkor 11-4-re vezettek ebben a vendéglátók, ráadásul a Hamiltont váltó Zizic még jobb teljesítményt nyújtott, mint az amerikai középjátékos. Nem igazán segített a kis pihenő a Szolnok játékosain, ugyanis három horvát támadásból újabb hét pontot kaptak, így alig telt el a negyed fele és már 46-30-at mutatott az eredményjelző. Horváth Ákos nagy pillanatai jöttek ezután, hiszen még öt pontot dobott azok után, hogy az időkérést követően is ő talált be, így egy perc alatt 7 egységet tett a közösbe, ő tartotta életben a vendégek reményeit. Hiába azonban a rövidebb pozitív periódus, a 17. percben Báder, a 18-ban pedig az egyébként az első félidőben csak negatív dolgot felmutató Kalve is összeszedte harmadik faultját, ráadásul egy Szabó személyi hibát követően Ascsericsnél is elszakadt a cérna, technikait kapott, két perccel a félidő vége előtt így megint 15-tel mentek a horvátok (50-35). Az utolsó percek megint Sehovicsé voltak, de Tomislav Zubcic, a Toronto Raptors idén draftolt fiatalja még a dudaszó előtt helyére küldött egy hármast, így nagyságrendileg nem változott a különbség (55-41).

A félidőben nem is volt akkora különbség a két fél között statisztikákban, mint amire menet közben lehetett számítani. Mindkét oldal jól értékesítette a duplákat (14/21 vs. 10/17) és a triplákat is (4/9 mindkét csapatnál) és elég kevés eladott labda volt attól függetlenül, hogy az első negyed derekán feltűnően sokat adtak el a magyarok gyors egymásutánban (4-6). A büntetőket dobta jól a Szolnok (9/10), a túloldal is hasonló százalékkal operált és sokkal többször próbálkozhattak (15/18). Az Olajnál Sehovics (11 pont, 3 pattanó, 3 gólpassz) kiemelkedett, és még Báder is hasznosan játszott (4 pont, 3 pattanó, 5 kiharcolt fault). A túloldalon jóval több volt viszont a jó teljesítmény: Strawberry (10 pont, 5 gólpassz, 3 pattanó, 6 kiharcolt fault), Zizic (10 pont) és Kus (8 pont, 5 kiharcolt fault) is kitűnően kosarazott az első 20 percben.

A nagyszünet után sem tűnt úgy, hogy bármiféle változás történne a pályán, a Cibona az első percekben végig tartotta a 13-15 pontos különbséget, erőlködés nélkül, bár támadójátékuk jócskán visszaesett az első félidőben látottakhoz képest - mindössze két pontot szereztek a második félidő első három percében. Kisebb változás itt állt be az eredményben, valószínűleg a Szolnok megérezte, hogy még lehet keresnivalója és a félidő felénél már csak 10 pontos hátrányuk volt (63-53), jött is egy hazai időkérés. A sorokat sajnos rendezték a vendéglátók, ugyanis 10 pont fölé növelték előnyüket, még ha nem is nagyon, de érezhetően észbe kaptak, nem akartak meglepetést azok után, hogy a játék képe alapján egy-egy percet leszámítva egyértelműen ők irányítottak. A harmadik felvonás második felére támadójátékukat is összeszedték, így végül 13 egységgel vezettek az utolsó 10 perc előtt (73-60).

A záró játékrészre kicsit szét is estek a magyarok, az első négy perc alatt mindössze egy Báder kosarat jegyezhettek fel a statisztikusok a nevük mellett, míg a túloldalon jöttek a triplák is, és ha közelről nem ment, a támadópattanót követően másodjára már betették a hazaiak a labdát a kosárba, így 34 perc játék után 84-62-re ment már a Cibona, nem volt kérdés a győztes kiléte, csak a különbség mértéke. Mivel még tovább nőtt a differencia, így a 36. percben még egy időkérést eszközölt Ascserics mester (90-64), de az egyébként pocsék félévet maguk mögött tudó horvátok nem nagyon engedtek ki, valószínűleg kárpótolni is akarták szurkolóikat az eddigi gyengébb, sokszor minősíthetetlen játékért, így tovább nyomtak, végül 97-71 arányban nyertek és kicsit nyugodtabban mehetnek a majdnem két hetes téli szünetre.

Statisztika: http://www.abaliga.com/game/104/Cibona-Szolnoki_Olaj#statistic_FullStatistic