Marko Djeraszimovics búcsúzik Kecskeméttől

Június 30-a van. Majd másfél hónap még augusztus 9-e, amikor a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét játékoskerete a tervek szerint megkezdi a felkészülést a 2021-22-es bajnoki szezonra. A nyári szünet utáni első edzésekre minden játékos fokozott várakozással, kíváncsian érkezik: mi történt a többiekkel a szünetben, kik lesznek az új kerettagok, milyen lesz a szezon – új év, új remények - írja a KTE honlapja.

Egy ok miatt azonban ez a szezonkezdet más lesz, mint az előző tíz volt. Az öltözőben ugyanis az első találkozáson egy hely, a 8-as mezhez tartozó biztosan üres marad…

A hivatalos megfogalmazás úgy szól: Marko Derasimovic és a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét nem újítja meg a játékos június 30-án lejáró szerződését.

Ám a klub és a játékos kapcsolata sokkal több volt egy szerződésnél, nem a leírt mondatokra épült. Sokkal inkább a tisztességre, a bizalomra, a kölcsönös lojalitásra, a profizmusra, arra a pontosan nehezen leírható, a sportban igen sokszor tartalom nélkül használt szólamra, hogy történjen bármi, számíthatunk egymásra.

Marko Derasimovic 10 szezonon át volt a kecskeméti kosárlabda meghatározó játékosa, félévnyi romániai kitérőt leszámítva egyetlen másik klubban nem játszott bajnoki mérkőzést. Ő az a kosárlabdázó, aki az élvonalbeli magyar bajnokság egészét tekintve a legtöbb időt töltötte el külföldiként egyazon sportszervezetben. Kecskeméti játékosként az első bajnoki találkozója a 2012. január 7-én rendezett, Nyíregyháza ellen találkozó volt, bemutatkozásképpen 21 pontot szerzett. Összesen 297 bajnoki mérkőzésen lépett pályára kecskeméti mezben, tagja volt a 2015-ben Kecskemét történetének legjobb bajnoki eredményét elérő ezüstérmes KTE-Duna Aszfaltnak. Ha a számok nyelvén összegezzük, átlagoljuk a kilenc A-csoportos évét (2012-13-ban a csapat az NB I B-ben szerepelt), akkor így néz ki a legfontosabb adatsor: 31 percet töltött a pályán, 16,3 pontot dobott, 20,56 VAL-ig jutott. Kilenc szezonban, minden meccsen!

Marko Derasimovic a kecskeméti kosárlabdázás történetének meghatározó tagja, a klub ikonja lett, de nem csupán a statisztika miatt. Személyisége, szerény, csendes stílusa, érzelmessége, magával ragadó győzniakarása tette a szurkolók kedvencévé, fiatalok példaképévé. Többen mondták rá, hogy ő a magyar bajnokság egyik leginkább alulértékelt játékosa, aminek egyetlen magyarázata: soha nem volt sztáralkat. Nem voltak hangzatos kijelentései, nem voltak ügyei, nem került a címlapokra, csak arra koncentrált, amihez nagyon értett: a kosárlabdára.