Rátgéber László a válogatottról

Ugyan még hivatalosan nem nevezték ki szövetségi kapitánynak Rátgéber Lászlót, akit a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége a beérkező pályázatok mérlegelése után kért fel a nemes feladatra, de a korábban a női vonalon jelentős hazai- és nemzetközi sikereket elérő szakembert megkérdeztük néhány dologról az új feladattal, kihívással kapcsolatban. Rátgéber mester elmondta, hogy miért pályázott, illetve arról is kifejtette véleményét, hogy szerinte mit jelenthet a nemzeti csapat számára, hogy az utóbbi egy évben több fronton is „megjelent” nemzetközi szinten a magyar férfi kosárlabda.

A magyar kosárlabda társadalom tisztában van az ön erényeivel és azon tulajdonságaival, melyek segítségével ennyire eredményes karriert tudhat magáénak a női vonalon. Mikor jött el az a pont, amikor úgy érezte - vagy eldöntötte -, hogy a tavaly sikertelenül szereplő lévő férfi válogatottnak lehetne a segítségére és vállalná a szövetségi kapitányi szerepet?

Novemberben fogalmazódott meg bennem először ez a dolog. Azt gondolom, hogy jelenleg ez a legnagyobb kihívás számomra Magyarországon. Ha itt szeretnék élni és dolgozni, akkor ez egy ideális helyzet, vagy pozíció számomra, ami egy óriási szakmai kihívás is egyben. Nekem nagyon rokonszenves ez a brigád, remélem, hogy a segítségükre tudok lenni és egy motivált társaság áll ki nyáron, mely igazán jó kosárlabdát játszik.

Mennyire tudta az utóbbi hónapokban nyomon követni a külföldön játszó magyarok produkcióját és mit gondol, segítheti-e érdemben az ő nemzetközi szereplésük, valamint a két magyar csapat, a Szolnok és a Paks EuroChallenge indulása a válogatott eredményességét?

Egyértelműen azt gondolom, hogy segítheti. Amíg hivatalosan nem leszek szövetségi kapitány, addig nem dolgozom, ám amint érvénybe lép a megállapodás, akkor azonnal felveszem a kapcsolatot a külföldön játszó kosarasainkkal, meg fogok mindenkit személyesen látogatni, akire számítok. Nagyon fontos lépés volt, hogy a Szolnok és az Atomerőmű az EuroChallengeben, ez egy óriási elmozdulás az utóbbi négy-öt évhez képest. Remélem, hogy jövőre még több magyar csapat indulni fog valamelyik nemzetközi kupában. A kosárlabda életben a nemzetközi megmérettetés a legfontosabb és ne csak egy belterjes rendszer legyen, amiben küzdenek a klubok.

Ön, mint aki rendszeres figyelője a nemzetközi kosárlabda-életnek, mit gondol, milyen mértékben lehet áthidalni azokat a hiányosságokat, amik abból adódnak, hogy hazánkban viszonylag kevesebb figyelmet kap a kosárlabda, mint a környező országokban, vagy éppen az európai nagyhatalmaknál? Gondolunk itt a relatíve kevés igazolt játékosra, a klubok szerényebb költségvetésére és az ebből adódó kisebb kedvre a nemzetközi kupákban való szereplésre.

Ez bennem már régen megfogalmazódott, az első és a legalapvetőbb feladat, hogy a piramis bázisát megerősítsük. Elsősorban tömegesíteni kell, másodsorban ott van az edzőképzés, ami biztosítaná ennek az egésznek a minőségét, harmadik összetevőként pedig a létesítményfejlesztés. Ám ebben a pillanatban úgy érzem, hogy amennyiben a válogatott ki tudna jutni a 2013-as szlovéniai Európa-bajnokságra, akkor egy óriási változás állna be a kosárlabdánk hazai és nemzetközi megítélésében. A hierarchia vagy a piramis tetején lévő magyar férfi válogatott segíthetne a bázisnak, hogy ez a folyamat minél jobban működhessen.

Köszönjük az interjút!

Fotó: hirportal.sikerado.hu