Schuurs tréner hitt a csapatban

Az interjú teljes egészében alább olvasható.

"A Factum Sport vezetőedzője már nem Michael Schuurs. Erről adtunk hírt a minap. A holland tréner még Debrecenben van, és egyelőre emészti a történteket, egyúttal gondolkozik a következő lépésen, hiszen nem marad Magyarországon, hanem visszatér Hollandiába, majd aszerint folytatja edzői karrierjét, hogy milyen ajánlatai lesznek. Több opció is lehetséges, mint elmondta egyelőre utolsó interjúnk során.

- Mindig több emberen múlik a kudarc, ha csapatról van szó, mégis, miként látod a Factumnál eltöltött nem túl hosszú időszakot?

Michael Schuurs: - Sok kisebb probléma volt, ami összességében ezt eredményezte. Ám magára veheti a felelősséget akár a klubvezető, akár te magad, vagy más is, de egyértelmű, hogy ilyenkor az edzőt a legkönyebb megtalálni. Ezt azonban én megértem. Úgy gondolom, hogy a játékosok és a tréner hibája leginkább mindig, ha nem nyer a csapat. Az is gond volt, hogy sérültjeink, távol maradóink mindig voltak, szinte folyamatosan. Az irányítót későn kezdtük beépíteni, ami pedig kulcsfontosságú a figurák felépítésében.

- Mi az, amit - a magad hibájára gondolva - biztosan másképp csinálnál?

MS: - Van, amit megtartok magamnak, de egy biztos, keményebben állnék hozzá néhány dologhoz amit keresztül akarok vinni. Illetve a taktika során a kommunikációra köztem és a játékosok között jobban figyelnék. Akár úgy is mondjuk, hogy a videózások vagy taktikai megbeszélések során még több kiragadott képpel egyértelműsíteném azt, mit kérek, hiszen éreztem, hogy ez több időt vett el, mint kellett volna, és többször át kellett venni valamit, mint gondoltam előtte.

- A felkészülési meccsek sem hoztak túl jó eredményeket, de ez mondjuk annyira nem mérvadó, hiszen például az Alba sem remekelt az előszezonban, mégis, a bajnokság kezdete után négy meccset nyert zsinórban. Nekünk azonban nem jött össze a tétre menő találkozókon egy jó vagy legalább egy közepes rajtot sem elkapnunk. Miért?

MS: - A felkészülés alatt is éreztem néha, hogy talán lehetne másként gondolkodni egyeseknek. Például a Prievidza elleni két gyakorló meccs után azt tapasztaltam, nem nagyon tört le a játékosok egy része, mondván, "ó, ez a szlovák bajnok volt, ez bele fér, majd jó lesz az később". Szóval többször is hallottam, hogy semmi gond, majd legközelebb rendben lesz. Ezzel én nem értek egyet, sőt, azt gondolom, ez a Prievidza annyira nem erős együttes, hogy ne lehetett volna elvárni magunktól, hogy sokkal komolyabb eredményt érjünk el ellene. S igaz ez a magyar bajnokságra is. Sajnos még nem tapasztaltam meg személyesen több más gárda játékát sem, de amit eddig láttam, és amit videók alapján leszűrtem, azt mondom, hogy vélhetően a legerősebb vetélytársakkal még nem is játszottunk, az eddigiek közül bármelyiket meg lehetett volna verni, ha jobban hiszünk magunkban. Ezzel nem becsülöm le a többieket, csak azt mondom, amit gondolok. Még a Sopron is legyőzhető lett volna, holott tőlük eléggé kikaptunk.

- Milyen a magyar bajnokság a hollandéhoz képest?

MS: - Azt hiszem, a magyarban jobbak a kinti dobók, több távoli kosár születik, illetve a passzok gyorsabbak általában véve. A hollandban viszont atletikusabb a csapatok kerete, egyszerűbb, de talán hatékonyabb kosárlabdát játszanak, sok olyan megoldással, amikor odaadják helyzetbe a labdát, aztán rögtön befejezi az, akire jut ez a szerep. A holland és a magyar top csapatok szerintem hasonló szinten lehetnek - bár, mondom, még a Szolnokot vagy az Albát, a Szombathelyt nem láttam élőben, csak videókon -, de utána, lejjebb haladva a sorban, úgy vélem, erősebb a holland egy kicsivel. Ott nincs akkora különbség az együttesek között. Bár errefelé tart a magyar bajnokság is.

- Mentális okai is voltak a Factum vereségsorozatának?

MS: - Igen. Az, amit már mondtam, hogy nem éreztük kellőképpen, hogy gond lenne. Már az elején, vagyis már az előszezonban is sokkal jobban kellett volna akarni a sikert, mert ez olykor fejben dől el. A győzelemre fejben is fel kell készülni. Aztán meg már az első, szegedi vereségünk után azt éreztem, hogy ez borzasztó, vagyis nagyon mélyen érintett, holott elvileg csak egy vereség volt, s hátra volt még sok-sok találkozó, ám ez nem volt így mindenkinél.

- Ott konkrétan mi volt a hiba vagy utána?

MS: - Azt hiszem, minden meccsünkön valami más hibádzott. És ezt volt igazán nehéz kezelni. Egyszer a távoli dobások, egyszer a gyenge támadójáték, aztán a fegyelmezetlenség. Szóval mindig új és új poblémát kellett kezelni, ami nem is kicsit frusztráló.

- Ezektől függetlenül milyen volt Debrecenben neked? Jól érezted magad?

MS: - Nem, mert ilyet sosem éltem meg, hogy hatszor kapjak ki sorban a csapatommal. Már mondtam egyszer, hogy a hat év hollandiai élvonalbeli edzősködésem alatt a leghosszabb vereségi sorozat 3 meccses volt. Szóval az eredménytelenséget nem lehet elvonatkoztatni a rossz közérzettől. Holott egyébként tényleg remekül éreztem volna magam. A felkészülés alatt még nem voltam én sem olyan ideges, és komolyan mondom, a környezet, ahol laktam (illetve, ahol még lakik egy kis ideig Mike - a szerk.), csodás. A város is. Minden nap elsétáltam vagy elbicikliztem akár este is a város egyes részeibe, csak úgy, hogy nézelődjek, lazítsak, lássam, hol mi van. Ám a felkészülés után, amint megszületett az első vereségünk, amikor vége volt egy meccsnek vagy egy edzésnek, már pörgött az agyam és ott zakatolt benne, hogy mit kéne még, hogy kéne még. Nem is nagyon jutott eszembe, hogy lazítsak, mert ezen pörgettem magam, holott szívesen kapcsolódtam volna ki egy-egy siker után, ezzel szemben azon rágódtam, hogy abból, ami van, hogy lehetne többet kihozni.

- Sosem láttalak cigizni vagy ilyesmi, amivel a feszültséget vezetik le egyesek...

MS: - Mert nem dohányzom. Sört is azt hiszem hat üveggel ittam meg a három hónap alatt Debrecenben, mivel italozni sem szoktam, bár egy-egy jó sört azért megkóstolok olykor. Amúgy van egy kis doboz szivarkám, amit még Hollandiában vettem. Azt azért hoztam el ide Magyarországra, hogy majd minden nyertes meccs után abból megengedek magamnak egyet...

- Húha, hazautazik veled a doboz szivarka... Emellett emlékszel, én kértem, hogy a győzelmek után igyunk meg együtt egy sört (mindig másmilyet, s csak egyet), de erre sem került sor...

MS: - Ne is mondd... Nem mintha hiányozna, de nyilván, ezzel azt akartam mondani, hogy totálisan nem ilyen eredményekre számítottam.

- Mihez kezdesz most magaddal, vannak ajánlataid?

MS: - El kell gondolkoznom, illetve ezt teszem már egy napja, hogy mi legyen. Ami biztosnak tűnik, hogy visszamegyek Hollandiába, és meglátom, milyen lehetőségeim lesznek. Nem kell elsietnem, de az egyértelmű, hogy továbbra is edzősködni fogok, ám tényleg nyitott vagyok továbbra is az új kihívásokra. Azt tudom, nem valamilyen edzői munkát akarok, hanem jó edzői munkát.

- Mondhatjuk talán, az edzői referenciádban nem egy túl fényes bejegyzés lesz, amit a Factumnál elértél. Mennyire számít ez például Hollandiában, illetve érdekelne, volt akár kicsit is hasonló, nehéz szezonod eddig?

MS: - Bizony hogy számít. Odakintről folyamatosan figyelemmel követtek engem is. Amikor volt már egy-két vereségünk, olvastam, hogy na, még nem nyertem az új csapatommal. Aztán a harmadik után már erősebb volt a visszhang, a negyediknél még inkább, hogy "hú", meg "haaa"... Szóval valóban, ez azért befolyásolhat ott is sok mindenkit. Amúgy a legnehezebb idényem eddig az első holland élvonalbeli szezonom volt, ami nagyon kemény volt.

- Ha jól emlékszem, mégis ennek a végén választotak meg az élvonal legjobb edzőjének abban az esztendőben. Nem számítottál rá, ugye?

MS: - Igen, akkor történt ez, és persze, hogy meglepetés volt, azt se tudtam hova kapjak, amikor megtudtam. Egyébként ott a voksolás több oldalról történik, a szakma, tehát az edzők és mások is leadhatják a szavazataikat, s ebből jön össze végül az eredmény. 

- Volt, vagy van rá esély, hogy Magyarországon maradj edzőként?

MS: - Ááá, most őszintén, szezon közben, még ha szükség is lenne váltásra valahol, kinek kellene egy edző, aki hatszor kikapott a csapatával?

- Legalább láthatod újra a kutyáidat...

MS: - No, igen. Édesanyámnál voltak eddig... Egyébként az biztos, amikor megszerzi első győzelmét a Factum, ha itt lennék, s látnám, erősen fájna a szívem, de biztos vagyok benne, hogy ha hisz mindenki az új trénerben, Jasonben, akinek, s a csapatnak is sok sikert kívánok a folytatásban, akkor jönni fognak a sikerek. Aztán ki tudja, lehet, egyszer még visszatérek. Soha nem lehet tudni..."

Forrás: factumsport.hu
Fotó: Rébay Viktor