U18 fiú: Ma fel az angolok ellen!

Tegnapi vereségünk után ma a még veretlen Angliát kéne elpáholnunk az U18-as fiú Eb-n (15:00), ami brutális bravúr lenne, de nem lehetetlen küldetés. Zsoldos András és Pethes Csaba beszélt az Izrael elleni vereségről honlapunknak, illetve nézzük végig, hogyan is történtek a dolgok szombaton, hisz volt egy-két elképesztő esemény a találkozón!

IDE KATTINTVA TALÁLHATÓ A SZOMBATI MECCSTUDÓSÍTÁS (Izrael - Magyarország)!

Zsoldos András: - Büszkék vagyunk a srácokra, ahogy a lehetetlent nem ismerve elkezdték a mérkőzést. Extázisban kosárlabdáztunk. Sajnos a későbbiekben felszínre kerültek az atlétikai és passzolási hiányosságaink. Az ellenfél lassan felőrölt minket. Tartásunkat megőriztük, sokat tanultunk ebből a meccsből, amit a későbbiekben próbálunk kamatoztatni.

Pethes Csaba technikai vezető néhány feltett kérdésre válaszolva a következőket tette hozzá a tréner szavaihoz.

- Mondhatjuk, hogy a két honosított vert meg minket, Koulechov (Volgográdban született) és Sealine (Floridában született), vagy ennél bonyolultabb a dolog?

PCs: - A két kiemelkedő játékosuk extrát nyújtott, főleg a volt orosz, aki leginkább betörésekből és büntetőkből érte el 23 pontját, de ennél összetettebb a vereség oka. A lepattanókban is jobbak voltak, mint mi és sok volt az eladott labdánk.

- Ekkora a különbség a két ország kosárlabdája között, amit most tapasztaltunk végeredményben?

PCs: - Teljesen megérdemelten nyertek, de ha nincs az a rövidzárlatunk, ami azért nem jellemző ránk, akkor fele lenne a különbség, s ez lenne reális a két csapat között.



RÉSZLETES TUDÓSÍTÁS

A mérkőzés úgy kezdődött, hogy az csodaszámba ment, hiszen Váradi, majd Perl triplájával, illetve Velkey és Bognár kosaraival 14 – nem tévedés –, azaz 0-14-re vezettek a mieink a negyedik perc végén (ők voltak hivatalosan "otthon", azért így írjuk). Ellenfelünk persze felébredt idővel, de a negyed végéig nem tudta ledolgozni hátrányát. Mégis, az, hogy végül csak 16-20 volt az állás tíz perc után, megmutatta az izraeliek tartását és erejét.

Semmi gond, örültünk a káprázatos rajtnak – ellenfelünk feltámadásának már kevésbé –, s vártuk, hogy folytassuk a jó játékot. A második negyed azonban már teljesen máshogy alakult.

Velkey hármasával ugyan még 17-23-nál felrémlett annak lehetősége, hogy megint picit elszakadjunk Izraeltől, de ez sajnos nem sikerült. Sharonék 21-23-nál már ott loholtak a nyakunkban, de ekkor még a tarthatatlan Velkey János egy újabb hármassal (ezzel ő már 10 pontnál járt) megint tovább lendítette a mieink szekerét, de az egykori orosz Koulechov és az egykori amerikai Sealine egyre inkább elkapta a fonalat és a második negyed vége előtt két perccel, 28-26-nál megszerezték Izraelnek a vezetést.

A magyar gárda próbált nem leszakadni, Váradi, majd Perl is hármast dobott, de közben mégis nőtt az izraeli előny, hisz ha nem is triplákkal, de kettesekkel jobban operáltak Koulechovék, akiknél Segev már hatodik gólpasszát osztotta ki.

A harmadik negyedben sem sikerült féken tartanunk az izraelieket, akik folyamatosan nyomultak előre a siker felé. Tudtuk, nekik ez létfontosságú, hisz a két kiadó, 1-8. közé kvalifikáló helyre három csapat, az angol, az izraeli és a magyar pályázott. Igaz, a mieinknek ehhez bravúrra lett volna (illetve lenne, mert még nem veszett el semmi) szükség, de mégis, Izrael tudta, ha az angolok utáni fiaskót követően még egy közvetlen rangadót elveszt, nem fog a legjobb helyekért, s ezzel együtt az A divízióba jutásért kosarazni a későbbiekben, holott ez a célja Ohanéknak.

A harmadik negyed sokáig gyürkőzéssel telt, majd mintegy három percnyi kosárcsend után Sharon egy hármassal és Ohanon egy duplával már 10-re növelte ellenfelünk fórját (42-32).

Elkezdődtek a magyar hibázások is (illetve ekkor több volt belőlük, mint előtte), hiszen dobásokat rontottak a srácok és gyűltek a faultok is. Koulechov viszont egy érdekes figura, hisz tüzelt mindenhonnan. A kettes-mutatója remek volt a meccs végén (7/10), ám a triplákat pocsékul szórta. Igaz, ettől függetlenül sokat engedett neki edzője, mert akkor dobott rá, amikor akart szinte. Mindössze egyszer talált be messziről, mégis 10 (!) alkalommal kísérletezett hármassal. Ő tehát nehéztüzérként dobált, és olykor azért talált is - például büntetőkből vagy közelről. Egyetlen pontos hármasával már 51-33 volt az állás, és kezdett kinézni a meccsből egy nagyobb vereség is sajnos. Főleg, hogy Mikus is rátromfolt erre szintén egy hármassal (54-33).

A magyar válogatott a harmadik negyedben mintegy 7 percen át 2 pontot tudott termelni, míg Izrael ezalatt 17-et ért el. Ezzel mondhatni el is dőlt a meccs, holott még egy és egy harmad negyed hátravolt.

Molnár igyekezett ekkortájt a magyaroktól, de a két nem Izraelben született kosaras ellen nem volt ellenszer (végül ők ketten 40-et dobtak Izrael 78 pontjából, tehát több mint a felét). A záró negyedben kialakult a közte húsz is, amin még faragtunk, majd a legvégén megint visszatértek ide a felek, de ez már nem osztott, nem szorzott. Illetve annyiból igen, hogy a gólkülönbségünk ezzel jelentősen romlott.

STATISZTIKÁK

A két csapat statisztikáját böngészve kitűnik, hogy Koulechov és Segev is dupla-duplát ért el Izrael együttesében. Előbbi inkább pontszerzésben (23) jeleskedett, utóbbi inkább lepattanózásban (14), de ahogy egy dupla-duplánál kell, mindkét területen kétszámjegyű teljesítményük volt. Egyébként Ohanon is közel járt ehhez, neki két rebound kellett volna még. A már említett, Amerikában született (egyébként fehér bőrű) hátvéd, Daniel Sealine főleg dobta a kosarakat, ráadásul jókor (17).

A magyar csapatban a remek első félidőt futó Velkeyt utána vagy nagyon megfogták vagy más miatt esett vissza, mindenesetre tény, ő a 15. percben már 10/6-nál járt, s ennyi is maradt a mutatója a lefújásig, tehát innentől kezdve sajnos egy pontot sem szerzett. Igaz, más átvette a staféta botot, hiszen Perl Zoli 18 pontja mellé 9 lepattanót kapott össze, ami majdnem dupla-dupla. Váradi is efelé araszolgatott (9 pont, 7 lepattanó). Illetve emeljük ki Bognárt, aki mindössze 17 perc játékidő alatt 8 pontig és 8 lepattanóig jutott. Viszont ő, akárcsak az előző mérkőzésen szépen teljesítő, de most nulla pontos Golomán is kipontozódott, gyengítve minket a palánk alatt, hisz két magas emberről van szó. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bognár a 37., Golomán a 39. percben gyűjtötte be 5. személyijét, tehát akkor, amikor már esélyünk sem volt a fordításra. Mondjuk ezek az adatok nem mutatják a srácok védekezését, csapatjátékát, tehát csupán részben jellemzik az adott játékost a találkozón.

Összességében a hármasok terén egyforma volt a két csapat, a ketteseket valamivel jobban dobta Izrael. Viszont büntetőket gyakorolni elmehet nyugodtan mindkét alakulat, hiszen Izrael 57%-ot, Magyarország pedig 42%-ot (!!!) produkált. Igaz, ellenfelünk 35-ször próbálkozhatott, s ebből ment be neki 20, míg mi 19 kísérletből 8-at értékesítettünk. Ez is oka volt a nagyobb különbségű vereségnek, hiszen ha vetélytársunk megtette azt a szívességet, hogy sokat hibázzon, mi egy kiváló büntetőzéssel egy tízest faraghattunk volna a különbségből. Persze ezt csak az íróasztal mögül egyszerű így leírni, de attól még tény. A lepattanóharcot egyébként – hogy ez is álljon itt – 49-41-re hozta Izrael.

MA MAGYAR - ANGOL!!!

Ahogy a mondás tartja, nincs más hátra, előre! Ma, vasárnap 15:00-kor kezdődik a magyar – angol derbi. Meg kell vernünk őket, s akkor minden szép és jó lesz. Igaz, az esetben a Zsoldos András által az Eb előtt már lehetőségként felvetett körbeverés miatt (Anglia verte Izraelt, ő minket, mi az angolokat – bárcsak itt tartanánk már…) el lehet kezdeni számolgatni.

HA NYERÜNK, NEM MINDEGY, HOGY MENNYIVEL!

Nos, a mi matekunk alapján ha csak a három gárdát nézzük, Izrael 13-mal kapott ki az angoloktól, most 20-szal vert minket, tehát plusz 7 a kosáraránya. Mi mínusz 20-ról indulunk, az angolok plusz 13-ról. Magyarán ha jó a matekunk, 17-tel verni kéne az angolokat, ami valóban a megabravúr kategóriájába tartozna. Ám ne felejtsük, a lesajnált románok (persze nem tudjuk, mennyire vette komolyan Anglia azt a meccset) csak öttel kaptak ki tőlük tegnap, így nekünk is kutya kötelességünk azt hinni, hogy sikerül a kivételes eredményt elérni. Majd meglátjuk!

Azért legyünk reálisak, nem nekünk áll a zászló az angolok ellen, s ha nem sikerül a bravúr, akkor is lehet még szép a mieink szereplése, hiszen egyfelől lesz még hátra egy kör (mi a fehéroroszokkal találkozunk), másfelől, ha végül a 9-16. helyért kell megküzdenünk, az sem olyan, ami miatt le kéne hordani a fiúkat. Annál lejjebb viszont nem kéne kerülni.

Tehát hajrá magyarok, először is ma délután háromtól az angolok ellen!

Fotó: három kör utáni tabella, benne a szombati meccsek eredményeivel és a magyar válogatott saját képe (nagyításért katt a képekre)

Sajnos a Fiba európai honlapján eddig még nem gondolták úgy, hogy a magyar válogatottról is érdemes lenne meccsképeket közölni (egy csapatkép van fent), csak a favoritok, például Anglia, Izrael részesül e kegyben, így színesítésképpen jobb oldalt a meccs talán legjobbja, Koulechov látható a fibaeurpoe.com oldalról származó fotón.