Visszavonult a Sopron csapatkapitánya

A Sopron KC közleménye:

A csapatunkban eltöltött 12 évad után befejezte aktív játékos pályafutását Takács Norbi, aki az utóbbi években a csapatkapitányi tisztet is betöltötte. Norbi nem kevesebb, mint 7 – Horváth Imre, Meszlényi Róbert, Sabáli Balázs, Váradi Kornél, Dragan Aleksic, Dzunic Branislav és Kostas Flevarakis – edzővel dolgozott együtt. Játszott 2 kupadöntőn, ugyanakkor szerepelt egy a kiesés elkerüléséért vívott drámai párharcban egyaránt. Norbi tehát volt nagyon fent és „mélyen” is csapatunkkal. Vele beszélgettünk búcsúzása, visszavonulása kapcsán.

– Játszottál két kupadöntőn, és a bennmaradásért vívott play-out párharcban egyaránt. Az SKC-ban szerzett tapasztalataid alapján min múlik, hogy milyen egy adott évadban a csapat?
– Amikor a 2010-es évek közepe táján bejutottunk a kupadöntőbe, valamint a a bajnokságban többször is a legjobb négy közé, azaz az ország meghatározó csapatai közé tartoztunk, volt egy nagyon erős magyar magunk: Rujival, Molnár Bandival, Dénes Gabival, Trepák Zolival, Tóth Gerivel. Akkor még én voltam a fiatal, aki próbálta magát bejátszani a csapatba. Megvolt az egyensúly a teherviselés terén a magyar játékosok és a légiósok között. Az a társaság ráadásul nem csak a pályán, hanem azon kívül is nagyon együtt volt. Amikor viszont a bennmaradásért kellett játszanunk, egyrészt nagyon gyengén kezdtünk, edzőváltás is volt, másrészt szinte a teljes a szezon elején szerződtetett légiós sort le kellett cserélni, az évad közben kellett többször is megpróbálni újra építeni a csapatot, de nem nagyon akart összeállni. A vereségek miatt a hangulat sem volt túl jó az öltözőben.

– A kupadöntő az idén is összejött…
– A Szolnok elleni elődöntő extra, minden tekintetben kiemelkedő meccs volt, felejthetetlen marad, ugyanúgy ahogy a régebbi pécsi sorozat is. Kostas időszakában mindig sikerült teljesíteni a célt, bejutottunk a rájátszásba. Az előző években többször is gyengén kezdtünk, nem tudtunk indulni a kupában, most, amikor sikerült, a döntőt leszámítva tényleg nagyot alakítottunk.

– Szinte minden évre akadt Tőled egy-két nagy, nyerő kosarad, triplád, győzelmet jelentő kulcsfontosságú találatod egy-egy mérkőzés végén…
– Valóban volt vagy nyerő, vagy hosszabbítást jelentő kosaram szinte minden szezonban, egy időben rám is aggatták a csapatban a „Megmentő” becenevet, ami rám is ragadt A nemrég befejeződő szezonban a ZTE elleni első negyeddöntőn, három másodperccel a rendes játékidő letelte előtt sikerült egy lepattanót vissza pöciznem, ezzel lett hosszabbítás – más kérdés, hogy sajnos nem sikerült nyerni.

– A tizenkét az SKC-ban eltöltött évad alatt maradt benned valami hiányérzet?
– Minimális, nagyon kevés. Talán a két utolsó szezont tudnám említeni, mindkétszer olyanok voltak a negyeddöntőkben, az első meccsek – például, amelyről az előző kérdés kapcsán beszéltem -, amelyeket, ha megnyerünk, biztos, hogy más lett volna a két párharc lélektana, és talán a végkimenetele is – mindkétszer nagyon kevésen múlt. Jóval több viszont a felejthetetlen, örök emlék: a pécsi Magyar Kupa sorozat, a bajnoki bronzérem utáni ünneplés a Fő téren, a tavalyi tizenhármas győzelmi sorozat, vagy idén a körmendi győzelem, és a Szolnok elleni Magyar Kupa elődöntő. Összességében úgy érzem, az elmúlt bő évtizedben a csapat a lehetőségeihez mérten ki tudta hozni magából a maximumot.
Köszönöm a családomnak, az összes csapattársamnak, a vezetőknek, a szurkolóknak a sok szép emléket.

– Sopronban alapítottál családot, mik a terveid a jövőre nézve?
– Sopronban igazi otthonra leltem, itt él a családom, és itt képzelem el az életemet. Nem maradok a sportágban, a civil szférában szeretnék dolgozni. A csapat mérkőzéseire azonban tervezem, hogy kijárok, figyelemmel kísérem az SKC-nál történő dolgokat – csak már egészen más minőségben, mint eddig.

 

 

Fotók, slide: sakc.hu