A Vasas mindenese sokat kapott a tarjániaktól

Neked, mint két éven át volt salgótarjáni játékosnak, mi jutott először eszedbe, amikor kialakult az elődöntő párosítása?

Mindenek előtt köszöntöm a kedves olvasókat. 

Két igen szép szezont töltöttünk el tarjáni színekben a bátyámmal. Ez idő alatt az első évben bajnokságot és Hepp-kupát nyertünk, illetve a második szezonunkban ezüstérmet szereztünk a Sztojan Ivkovics által vezetett Kecskemét elleni döntőt követően. 

A volt csapattársak közül azóta csak Szabó Zoltán és Dániel Péter maradt hírmondónak az SKSE jelenlegi csapatában, előbbi ráadásul már "csak" a szakmai stábot erősíti.

Rengeteg minden eszembe jutott, amikor kialakult a párharc, de legfőképp két dolog kívánkozik az élre: hogy milyen jó lesz az ottani cimborákkal, szurkolókkal találkozni, illetve hogy miképpen vehetnénk el a pályaelőnyt korábbi klubomtól.

Az első mérkőzést idegenben, de neked és bátyádnak, Péternek mégis valamilyen szinten "hazai pályán" vívtátok meg a Vasassal. Milyen volt a fogadtatás?

Ez valóban így volt, mintha "otthon" lettünk volna. Meccs közben is, mikor hangosan zúgtak a számomra igen csak ismert tarjáni rigmusok a szurkolóktól, úgy éreztem, mintha nekem szurkolnának. Nem beszélve arról, hogy a csarnok, a közeg, a palánk, a gyűrű mind mind ismert volt nekem is, meg bátyámnak is. A fogadtatás pedig az általunk várt módon közvetlen és barátságos volt.

Mi motivált téged leginkább ebben a párharcban?

Leginkább a továbbjutás, különösen a döntőbe jutás motivált engem. Bátyámmal együtt félre kellett tennünk az érzelmeket, amit azt gondolom, profihoz méltóan sikerült is. Viszont bevallom, a párharcot követően nagyon sajnáltam, hogy sok barátunk szeretett klubja épp miattunk kényszerült búcsúzni... De hát ilyen sport, vannak néha olyan helyzetek, amelyekkel külön meg kell küzdeni. 

Milyen volt megélni, hogy a sokakkal kíméletlen ellenfél-szurkolók az utolsó pillanatig sajátjuknak tekintettek még egy ilyen téttel bíró párharc alatt is?

Szívmelengető érzés volt. Ezt köszönjük testvéremmel egyetemben a salgótarjáni szurkolóknak.

Egyébként a párharc előtt kimentem meglesni korábbi klubom törökbálinti vendégjátékát, ahol a vendég szurkolók már akkor hangosan skandálták a nevemet a meccset megelőzően. Az ilyenek erősítik meg bennem azt, hogy valamit jól csináltam Salgótarjánban.

Ha szerénytelenség nélkül kellene válaszolnod erre a kérdésre, akkor mit mondanál, mivel loptad magad ennyire a szívükbe?

Erről inkább az érintetteket kellene megkérdezni (nevet), de ha válaszolnom kéne, akkor azt mondanám,hogy érzésem szerint talán a pályán való mentalitásommal, illetve a pályán kívüli közvetlenségemmel és segítőkészségemmel. 

Kitérve a pályán történtekre, azt kaptad ettől a csatától, amit vártál előzetesen?

Megmondom őszintén, hogy igen, azt kaptam, amit vártam. Czigler László együttese nagyon jól felkészült belőlünk, ami csak nehezítette a dolgunkat. Hozzáteszem, Sárosi Bulcsú edzőm által mi is nagyon jól fel lettünk készítve, és ezáltal ismertük a tarjáni gárda (egyébként kevés) gyenge pontjait. Hála Istennek, az első meccsen, annak is a második félidejében sikerült egy kellemetlen védekezéssel egy elég jó dobószázalékot produkálnunk, sok extra kosárral, ami lehetővé tette a pályaelőny megszerzését. Egy héttel később Pasaréten pedig szó szerint "kibrusztoltuk" a döntőbe jutást. 

Salgótarjánban egy amolyan átalakulás közben van a kosárlabda, ami érzésem szerint jó úton halad. Ez döntő részt Dániel Tamásnak köszönhető. Innen is kívánom neki, hogy folytassák a megkezdett utat, és remélem, sikerül begyűjteniük a bronzérmet. 

Jön a döntő a szintén népes, fanatikus táborral rendelkező Oroszlány ellen. Mennyiben lesz más ez a párharc szerinted, mint volt az eddigi három találkozótok?

Hatalmas derbire van kilátás az Oroszlány ellen. Vavra András együttese szépen összeállt, mondhatni számukra a legjobbkor. Én személy szerint nagy változást nem vélek felfedezni a játékukon, viszont fejben erősebb lett az OSE, mint akár csak amikor legutóbb találkoztunk. Ha már a korábbi klubomnál említettem, Oroszlányban is remek munka folyik. Rengeteget köszönhetnek a helyiek Beck Ferenc elnök úrnak. Továbbá az általad is említett népes, fanatikus OSE tábornak. Nagyon remélem, hogy ők is befognak tudni jutni minél nagyobb létszámban Pasarétre. 
 
Érdekes döntő lesz. A két csapat nagyon jól ismeri egymást, hisz ahogy említetted, idén háromszor találkoztunk már velük. Minket váltig állíthatom, nem érdekel, hogy mindhárom meccsen Vasas győzelem született. Ezzel nekünk minimálisan sem kell foglalkozni. Teljesen más és új mérkőzések következnek. Két extra motivációval rendelkező csapat feszül egymásnak. Az OSE azontúl, hogy nyilván megszeretne minket már verni, óriási skalppal érkezik a döntőre, miután nagyon simán és megérdemelten kiejtették a sokak által a végső sikerre legnagyobb esélyesnek tartott nyugati alapszakasz első Veszprémet. Csapatom viszont hihetetlen mélyről felállva, Debrecenben 0-1-nél előbb egyenlített, később a magunk javára megfordítva összesítésben 2-1-re ejtette ki a DEAC gárdáját, utána pedig túljutott a másik bajnokaspiráns Salgótarján csapatán. Mondanom sem kell, hogy mekkora erőt ad ez számunkra. 

Várom már a döntőt, jó lesz a volt játékostársakkal találkozni. Érdekességképpen: Ughy Alberttal Salgótarjánban nyertünk bátyámmal együtt "B" csoportot, Wehner Zolival Jászberényben lettünk elsők felnőtt "B" csoportban, Tanács Attival Németországban voltunk csapattársak ugyan csak pár hónapig, s jutottunk fel később bajnokként a harmadosztályból.

Végül, de nem utolsó sorban még junior korúként azzal a Vavra Andrással nyertünk "B"csoportot a MAFC színeiben, aki jelenleg az OSE vezetőedzői teendőit látja el. 

Mennyire számítottál arra, hogy ha eljut a Vasas a döntőig, akkor ott az Oroszlány lesz majd az ellenfél?

Erre csak annyit szeretnék mondani, hogy több más ember mellett oroszlányi színekben játszik az az ember is, aki szintén tanú arra, hogy az alapszakasz végeztével én Vasas - OSE döntőt jósoltam. Nem tudom miért, de ezt éreztem.

Mit mondanál, minek köszönhető, hogy egy ennyire erős közösség jött létre a Vasas Akadémiánál ebben a szezonban?

Ez annak az embernek köszönhető, aki összeválogatta és idehozta Pasarétre ezeket az embereket a csapatba. Onnantól már nagyon csiszolódni sem kellett, lényegében az első pillanattól kezdve egy családként funkcionálunk. Megalkuvást nem tűrve küzdünk egymásért a pályán, továbbá a pályán kívül is összetartunk. Szeretünk egy csapatba tartozni, elszántak, sikerre éhesek vagyunk mindannyian, s nem utolsó sorban remek versenyzők alkotják a gárdát.   

Ezúton is gratulálunk a Vasas Akadémia kadett csapatával aratott országos bajnoki címedhez. Azért az sem hétköznapi, hogy a bajnoki elődöntő előtt és után edzői teendőid miatt ingáztál Budapest és Debrecen között. Hogyan bírtad a kettős terhelést?

Valóban nem volt hétköznapi... Sajnos egyéb kötelezettségeim, illetve személyes teendőim miatt ingáznom kellett. 4 nap alatt körülbelül 1500 kilométert autóztam! Bevallom, igencsak megviselt ez, főként fejben, de mindenért kárpótolt az, hogy a két héttel korábbi junior döntő megnyerése után, ahol Faragó Péter barátomat segítettem másodedzőként, a kadett országos bajnoki címet is sikerült behúznunk Bosnyák Jácint kollégámat segítve. Nem beszélve ugyebár arról, hogy a felnőtt csapattal is döntőbe jutottunk. Szép hétvége volt az egyszer s mind biztos.

Köszönjük az interjút!

Fotó (1.): Privát

Fotó (2., slide): Doba István - Vasas SC