Jakab Máté: Bambergben a legapróbb szegmensre is nagy figyelmet fordítunk
A kilencszeres német bajnokcsapat magyar másodedzője szerint az intenzitást és a nyitottságot el lehet lesni a németektől.
fotó: Brose Basket Twitter
Júliusban mi is beszámoltunk róla, hogy Jakab Máté a német Bundesligában szereplő Brose Bamberg másodedzője lett. A nyíregyházi nevelésű tréner dolgozott korábban a Vasas Akadémiáján, a győri felnőtt női csapatnál, a MAFC-nál, a Szolnoki Olajbányásznál, a női 3x3-as kosárlabda-válogatottnál, legutóbb pedig a Budapesti Honvéd SE akadémiájának edzője volt – idén először tevékenykedik külföldi egyesületnél. A 30 éves szakemberrel a 9-szeres német bajnoknál szerzett eddigi tapasztalatairól beszélgettünk.
– Milyen az élet Németországban?
– Jó itt élni, de azért túl sok időm nincs a szórakozásra. Próbálom az irodán kívüli órákat aktívan, sportolással eltölteni, mert ebben a munkakörben nagyon fontos, hogy az elme és a test is minden nap rendben legyen.
– Ha jól tudom, korábban is követted a német bajnokságot, néhány hónapja viszont már komolyabban benne vagy a Bundesliga körforgásában. A korábbi elképzeléseidhez képest személyesen milyen a bajnokság?
– Azt kaptam amire számítottam: ez egy rendkívül kompetitív, izgalmas bajnokság. Rengeteg különböző koncepcióval találkozik az ember, ami annak is köszönhető, hogy tizenhárom különböző nemzetiségű vezetőedző dolgozik a ligában. Abszolút megfigyelhető a modern kosárlabda filozófiája. A hazai játékosok és a légiósok minősége európai színvonalú, ezen felül jó megtapasztalni, hogy milyen magas színvonalú az egész liga szervezettsége.
– Kiválóan kezdtétek az idényt, majd az elmúlt öt mérkőzésből négyet elveszítettek, így a nyolcadik helyen álltok. Hogyan értékelnéd az eddigi szerepléseteket?
– Az első négy forduló után a liga egyetlen veretlen csapata voltunk, ami annak köszönhető, hogy korán kellett játszanunk az első tétmeccset a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Rendkívül jó alapozáson voltunk túl és a csapat korán összeállt. A jó kezdés után elszenvedtük az első vereségünket idegenben – megjegyzem, itt minden idegenbeli meccs szinte duplán számít. Az amerikai centerünk egyébként nem illett bele túlságosan a rendszerbe, ő időközben az izraeli bajnokságba távozott. Folyamatosan figyeljük a piacot, de sajnos, azóta sem sikerült találni megfelelő pótlást a helyére. Ezeken a vereségeken érződött még egy domináns magasember hiánya, kellett volna valaki a palánk alá.
– Egy korábbi interjúban elmondtad, hogy a nyári felkészülés során elsősorban a nemzetközi kupára fókuszáltál. A Bajnokok Ligája-selejtezőjét aztán sajnos nem tudta a csapat sikerrel venni. A kiesés hogyan változtatta meg a feladataidat?
– Nagy hangsúlyt fektetünk a Bundesliga-mérkőzések felkészülésére. Asszisztens edzőként ketten segítjük a vezetőedzőt. Kollégámmal folyamatosan változtatjuk, hogy ki és melyik részét látja el a felkészülésnek. Általában egyszer egyikünk csinálja az egyéni részt, másikunk a védekezés, támadás, illetve figurális játékok feltérképezését, bizonyos mérkőzések előtt cserélünk. Én nagyon szeretem az aktuális ellenfelünket legalább egyszer megnézni élőben. Ilyen szempontból picit előny is talán, hogy nem játszunk nemzetközi kupában, mert viszonylag sok lehetőségünk nyílik élő mérkőzések megtekintésére, ami itt különösen fontos, mert mint mondtam, rengeteg különböző koncepcióval lehet találkozni, nem ugyanazokat a sémákat játsszák az edzők.
– Mi az eddigi legnagyobb tanulság számodra? Van olyan eleme a munkádnak, amit másképpen csinálsz, mint korábban?
– Korábban is igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni a részletekre, itt még tovább kellett ezt csiszolnom, hiszen a legapróbb szegmensre is nagy figyelmet fordítunk. Sokkal nagyobb a szakmai stáb, mint otthon, így a munkamegosztás is teljesen más. Az előző csapataimnál szinte egy személyben feleltem az ellenfél feltérképezéséért, míg itt csapatban dolgozunk, akár az edzésmunkát, akár az ellenfél feltérképezést tekintve.
– Tapasztaltál olyat a német kosárlabdában, amit a fejlődés érdekében el lehetne lesni Magyarországon?
– Az intenzitást és a nyitottságot mondanám, mert ezek belső motivációból erednek. Azt veszem észre, hogy Magyarországon a játékosok többsége csak a jól bevált és már kipróbált sémákban hisz, és nem érzem, hogy nyitottak lennének az újra. Itt bármilyen koncepcióval találkozik egy játékos, megpróbálja teljes mértékben magáévá tenni és azonosulni vele. Ezt abszolút át lehet ültetni a magyar kosárlabdába anélkül, hogy bármilyen, anyagiakon múló minőségi változást kellene eszközölni.
A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.
