Kámán Tamás új feladatok előtt

A ZTE legendája már nem lesz A-csoportos játékos, az utánpótlásban fog dolgozni, emellett pedig Veszprémben, a B-csoportban fog kosárlabdázni. Kámán Tamás a ztekosar.hu-nak adott egy hosszabb interjút.

- Nem mondom, hogy váratlanul ért, de a végső döntést meghozni soha nem egyszerű - nyilatkozta Kámán a ztekosar.hu-nak. - Nyilván másképp látja magát az ember, mint az edző vagy a szurkoló, Raúl így döntött, én pedig kénytelen voltam elfogadni. Aludva párat a dologra, szerintem jó döntés született még akkor is, ha én még egy-két évet szívesen játszottam volna. Az nagyon jól esett, hogy Podlovics Péter azonnal jelezte, az utánpótlásban számítana rám, így rövid gondolkodás után elfogadtam az ajánlatot. 34-35 évesen már nehezen kel fel egy sportoló nap mint nap és bár a motivációm nem csökkent, nehéz volt sérüléseken, nehézségeken túljutni. Ráadásul egyre kevesebb volt az ismerős a pályán, nehezebben idomultam mindenhez. Miután elfogadtam a ZTE ajánlatát és kiderült, hogy két dologgal is foglalkozhatom az utánpótlásban, jeleztem, hogy teljesen nem akarom abbahagyni az aktív kosárlabdát. Egerszeghez közeli, B-csoportos együttesekben gondolkodtam és végül Veszprém mellett döntöttem, ahol most a legjobb nyolc helyett négybe akarnak kerülni. A-csoportos klubba már nem mennék, jól érzi magát a család itt és mindenkit ideköt a rokonság és a munka is, így, ha a Veszprém feljut, akkor jövőre már nem leszek a játékosuk - mondta a kialakult helyzetről az újdonsült utánpótlás-edző.

A ztekosar.hu a régi időkről is faggatta Kámánt:

- Hihetetlen nagy élmény volt anno együtt játszani Dzuniccsal, Benczével és a többiekkel még 1997-ben. Azóta kétszer két éves kitérőt leszámítva végig a ZTE játékosa voltam. Mindkétszer anyagi okok miatt és a nagyobb célok elérése érdekében távoztam, a fehérvári kalandra pozitívan tekintek vissza, hiszen bár nem úgy sikerült, ahogy vártam, több, azóta is tartó barátságra tettem szert. A paksi két évemre nem tudok így nézni, ott nem ment a játék és nagyon hiányoztak a barátok is. Tíz nyarat töltöttem a válogatottnál és olyan helyekre is eljutottam, ahova egyébként valószínűleg nem - például Új-Zélandra. Volt több sikerünk is, de az igazi áttörés mindig elmaradt. Kétszer álltunk a siker kapujában, egyszer, még Meszlényi Róbert kapitánysága idején már az Eb idején, Újvidéken selejteztünk, de kikaptunk az utolsó meccsen. Zsoldos Andrásnál elég lett volna Belgiumban győznünk és ’99 után először Eb-résztvevő lehetett volna a válogatott, de háromszori hosszabbításban kikaptunk. Ez az élmény, a világversenyen való részvétel hiányzik sokunk életéből. 2003-ban lett volna lehetőségem egy külföldi kalandra, hiszen ügynököm javaslatára kimentem egy frankfurti táborba és kaptam is ajánlatot, de akkor én úgy gondoltam, hogy szeretek Zalaegerszegen élni és játszani. Lehet, hogy jó lett volna belevágni, vagy edzések után nem kétszázat, hanem ötszázat dobni, tudatosabban táplálkozni stb, de szerintem elég szép dolgokat értem el, egyedül az utolsó évem miatt van hiányérzetem.

Szóba került a 2010-es bajnoki év és a „leg”-ek is.

- Felejthetetlen év volt, hiszen a barátaim mellett tudtam felérni a csúcsra. Jó társaság, jó közösség volt, ami mindig is jelen volt Zalaegerszegen, ahogy a ’90-es évek végén a nagy öregek engem befogadtak, úgy ebben a csapatban Trepák Zoli és Gáspi volt ilyen. A bajnoki döntő minden meccse a „leg”-ek közé tartozik, de itt említhetnék sok hazai győzelmet, például a Körmend ellen, amikor az én zicceremmel nyertünk, a bajnoki év utáni színmagyar csapattal elért győzelem, vagy tavaly, amikor a Körmend ellen az én hármasommal nyertünk. De akár Alba-mezben is ki tudok egyet emelni, amikor a Kaposvár ellen nyolc triplát dobtam.

A soron következő feladatokról a következőket mondta Kámán:

- A kevésbé kiforrott rész a tehetségkutatás. A környék iskoláival fogok egyeztetni és kosaras órákat tartani, ahol a gyerekek mozgáskoordinációja lesz az elsődleges. A tehetségeseket szeretnénk beiskolázni és kosarazásra csábítani, a másik feladatom pedig Hanzséros Alajos mellett lesz, ketten visszük a serdülőcsapatot. Korábban is voltam beugró, legutóbb júliusban helyettesítettem Bocit, de teljesen más az, amikor az edző leírja neked a folyamatot, vagy amikor te állítod össze. Gyakorlatban és elméletben is szeretném képezni magam, hosszabb távon célom lehet, hogy önállóan vigyek egy csapatot és több korosztályban is kipróbálhassam magam.

A teljes interjút ITT olvashatjátok!

forrás: Dallos Ádám, ztekosar.hu
kép: ztekosar.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus