MAFC: Meg tudtuk mutatni, hogy igény van az A-csoportra Budapesten!

Ezek tudatában kérdeztük a klubigazgatót, Doleschall Miklóst az utóbbi egy év tapasztalatairól, illetve a következő feladatokról és a koncepció megőrzéséről.

A legjelentősebb változás mondhatni, hogy az edzői pozícióban történt a MAFC-nál. Milyen hatással lehet ez a csapatra, s mit vár a gárda az új edzőpárostól, a felnőtt gárdával már eddig is dolgozó Dinnyés Attilától és Garai Pétertől?

Szerintem annyira jó volt a kapcsolat Sabáli Balázzsal, hogy mi örültünk annak, hogy ő egy ilyen lehetőséget kapott, s úgy is gondoljuk, hogy nagyon meg is érdemli, hogy Sopronban egy működőnek tűnő koncepcióval rendelkező, jó csapatot irányíthat. Itt nem arról volt szó, hogy egyszerűen elvitték őt a klubunktól, hanem teljes egyetértésben és folyamatosan kommunikálva történt meg ez a váltás, inkább az vetett fel bennünk kérdéseket, hogyan fogjuk őt helyettesíteni. Akik szóba jöttek, egyikük se volt olyan kaliberű szakember, mint Sabáli Balázs, illetve olyan sem, aki egyértelműen jobb lett volna, mint akik nekünk házon belül rendelkezésre állnak. Ezért döntöttünk úgy, hogy legyen a vezetőedzőnk Dinnyés Attila, aki már korábban volt A-csoportban is edző. Kiválóan ismerjük és biztosak is vagyunk abban, hogy kiváló munkát fog végezni a csapattal. Természetesen házon belül más junior edzőt kellett találnunk, át kellett csoportosítanunk a feladatokat, bár így is némileg edzőhiány van nálunk.

Ami hatalmas előny, az az, hogy ez a csapat már egy összeszokott egységet alkot, valamint most nem az volt a helyzet, mint tavaly, amikor az - akkori - új vezetőedzőnk, Sabáli Balázs két héttel a bajnoki rajt előtt érkezett meg a válogatottól. Most érezhetően egy hatalmas segítség az a program és maga a mentalitás is, amit még ő honosított meg a csapatnál, valamint az is, hogy most az egész felkészülési időszakot az új vezetőedzővel közösen tudta végigcsinálni a társaság.

Mik voltak a főbb tanulságai a tavalyi szezonnak?

Amit gondoltunk, illetve vártunk, az többé-kevésbé meg is valósult. Hetedikek lettünk és arról beszéltünk előzetesen, hogy két éven belül egy feljutásra esélyes együttest szeretnénk építeni. Ha ennek fényében nézzük a helyezésünket, akkor lehet azt mondani, hogy az némiképp elmaradt a várakozásoktól, ám amennyiben azt vesszük alapul, hogy három győzelemnyire voltunk a legjobb négytől, akkor egyáltalán nem tartom rossznak a szereplésünket. Utólag úgy látjuk, hogy több olyan mérkőzésünk is volt, melyeket megnyerhettünk volna, ha kicsit rutinosabbak vagyunk. Ezen felül azt is érdemes azt is látni, hogy a Hepp Kupa második helyünk, valamint a Sopron kiütése a Magyar Kupából gyakorlatilag oda vezetett, hogy a rá következő hetekben fontos mérkőzéseket veszítettünk a bajnokságban. A későbbi magyar bajnok Alba Fehérvár kétszer átgázolt rajtunk a negyeddöntőben, ez sem tett jót lelkileg a társaságnak. Továbbá olyan sok mérkőzésünk volt, hogy nem lepett meg az sem, hogy március elején jöttek a sérülések. Vavra András és Lakosa Zsolt, a két húzóemberünk kidőlt a sorból, a rájátszást pedig így kellett kezdenünk.

Idén vélhetően ilyen dolgok már nem játszanak szerepet, hiszen a Hepp Kupa után az NB I B-s csapatok nem lépnek tovább a Magyar Kupába, kevesebb meccs lesz, s mivel nem lesz túlterheltség, csökken a sérülésveszély is. Ezen felül úgy érzem, hogy a gárda összeszokottabb és némileg erősödött is.

Hogyan változott a keret?

Nagy Balázs ment el egyedül, jött viszont még a tavalyi szezon végén Gorzsás Krisztián a Vasastól, de ő csak az U23-as bajnokságban játszhatott akkor. Szépen bizonyította, hogy jó szellemiségben dolgozik és abszolút beleillik ebbe a társaságba, és az Ő tudása is kellett ahhoz, hogy a csapat ezüstérmes lett. Az U23-as keretünk és a felnőtt alkulat között továbbra is négy fő csak a különbség.

Az előző évadban a Honvéd színeiben MVP-címet elérő Tursics Krisztián érkezett még. Az Ő leigazolásával igen bő lett a keret a külső posztokon, de tudni kell, hogy a nyáron négy játékosunkat is megkeresték A-csoportos klubok, így a felkészülés közepéig nem lehettünk biztosak abban, hogy kik maradnak. Sokat elárul, hogy mindenki maradt, pedig anyagilag az élvonalbeli klubok jóval erősebbek.

Hogyan alakult eddig a felkészülés a gárdánál? Mikor kezdett a csapat együtt készülni a hétvégén rajtoló idényre?

Augusztus elején kezdtünk egy igen alapos erőnléti résszel, ezen felül sokat foglalkoztunk az egyéni technikai fejlesztéssel is. Gyakorlatilag bő egy hónapja kezdtünk el a taktikai, illetve csapat-jellegű elemekkel foglalkozni. A tavalyi év értékeléséhez szorosan hozzátartozik, hogy egy éve ilyenkor alig tudtunk felkészülési mérkőzéseket lekötni, nem nagyon akartak velünk szóba állni jobb csapatok. Most ott tartunk, hogy A-csoportos gárdákkal játszhattunk több alkalommal is. A légiósok nélküli Sopront kétszer meg is vertük, a Körmend ellen is helyt álltunk, egyedül a Zalaegerszeg bontott le minket. Egy éve sokan úgy néztek ránk, mintha földönkívüliek lennénk, hogy mit várunk egy csapatnyi fiatal játékostól, most pedig mégis azt látjuk, hogy ez a csapat pár légióssal megállná a helyét az A-csoportban, de azért feljutni sem egyszerű feladat.

Milyen célokat lehet megfogalmazni a 2013-2014-es évadra?

Az egy nagy változás, hogy mi most nem Nyugaton, hanem Keleten leszünk. Ezen felül némileg átrendeződtek az erőviszonyok is. Azt gondolom, hogy a nyugati az egy sokkal kiegyenlítettebb csoport: az újonc Pápa igen komoly játékerőt képvisel, sok csapat erősödött és a Baja is átkérte magát nyugatra. Keleten viszont más a helyzet, de itt is vannak erősebb alakulatok: gyengülés ide vagy oda, a tavalyi döntős Salgótarján, illetve a borzasztóan megerősödő Debrecen is ide tartozik. Ellenük akár meg is égethetjük magunkat rögtön az első fordulóban. Összességében lassan, de folyamatosan erősödik a B-csoport, és ez nagyon jó!

A célkitűzésünk az, hogy a lehető legkevesebb vereséggel menjünk be a playoffba, s amennyiben ez sikerül, úgy egy olyan morális előnyünk lehet, aminek segítségével a tavalyinál eredményesebb rájátszást produkálhatunk. Egyértelműen be akarunk kerülni a bajnoki döntőbe, de hogy ott mi történik…

Azt már tudjuk, hogy a keret összetétele nem sokban változik, ám egy fiatal, formálódó társaságnál adódik a kérdés, hogy a csapaton belüli szerepek mennyiben változhatnak idén?

Könnyen változhatnak. Annyit kell látni, hogy míg tavaly volt négy-öt húzóemberünk, most mindenki fejlődött és többekben is megvan a potenciál ahhoz, hogy 10 pont felett átlagoljon - ami jelentheti azt is, hogy az egyik meccsen szór 20-at, míg a következőn csak 5-öt. Ez az előző idényben is így volt, azzal a különbséggel, hogy három-négy játékosból került ki az, aki éppen sokat dobott, most viszont hét-nyolcból fog. Ez azt is jelenti, hogy sokkal kevesebb a labda és a lehetőség egyénileg, ami nem egy egyszerű szituáció senkinek sem, de ez egy nagyon erős és igazán összetartó társaság. Az a négy ember, akit megkerestek az A-csoportból, azoknak a döntésében szerepet játszott, hogy van egy amolyan "végre" élményük sokaknak. Várták, hogy jó helyre kerüljenek, egy olyan csapatba, ami eredményes, lehet tisztelni és szeretni, s most ezt meg is kapták. Az említett tehermegosztás lehet nehézség is, ám szintén jelenthet valamiféle biztosítékot is, hogy ha épp nem megy valakinek, akkor mindig lehet, aki előlép vezérként.

Lehet, hogy úgy fog tűnni, hogy a játékosaink teljesítménye hullámzó, ám azonos képességű kosarasok egészséges közegében ez szerintem valahol természetes is. Ez nem egy klasszikus csapatfelépítés, ami van mondjuk az A-csoportos gárdáknál is, ahol három-négy húzóember van a keretben, valamint öt-hat kiegészítő. Mindenki tud nálunk nagy hős és kicsi hős is lenni.

A most kezdődő idényen túl van-e megfogalmazható célja a klubnak, illetve ennek a társaságnak?

Mindenképp érdemes erről is beszélni, hiszen szeretnénk látni, hogy hova tartunk. Mi most azt látjuk, hogy sportszakmai oldalról erős a koncepciónk, de az egy másik kérdés, hogy mi lenne, ha feljutnánk az A-csoportba. Mi abban gondolkodunk, hogy olyan játékosaink legyenek, s úgy fejlesszük őket, hogy az élvonalban is megállják a helyüket. Nyilván, ha összejönne a feljutás, akkor kellene három légiós, viszont a magyar mag már most is megvan nálunk egy A-csoportos gárdához. A három külföldi idehozatala egyfajta pénzügyi kiugrást igényel és elég nehéz manapság szponzorokat szerezni.

Úgy látom viszont, hogy abban nagyot léptünk előre tavalyhoz képest, hogy fel tudunk most valamit mutatni, s láthatja mindenki, hogy itt lehet szakmailag értékes dolgokat teremteni. A Magyar Kupa meccseken teltház volt, pedig régen az utolsó A-csoportos szezonjainkban bőven volt hely a lelátón. Most csilláron lógtak az emberek és ráadásul szurkoltak is. Úgy érezzük, hogy kezd visszajönni a mafcos hangulat. Ezért érdemes dolgozni, csak nem kellene félúton elvérezni. Ez egy szerethető csapat, de ha pénzügyileg nem tudunk előre lépni… Azt sem szabad elfelejteni, hogy máshol nem csak három légiós van, hanem mellettük még több honosított kosaras is, nekünk pedig majd velük kell versenyeznünk, ha sikerül feljutni. Nem olyan egyszerű labdába rúgni az élvonalban, az első években minden energiáját arra kell fordítania egy feljutó alakulatnak, hogy stabilizálja ott a helyét és lépcsőfokonként lehet feljebb haladni - mind sportszakmailag, mind pedig anyagi értelembe véve. Óvatosan, lassanként lehet építkezni. Most úgy látom, hogy sportszakmailag rendben is vagyunk, pénzügyileg állunk nagyobb kihívás előtt.

Köszönjük az interjút!