Sopronban bemutatkozik az új edző új csapatával

- Fiatal korod ellenére elég régóta edzősködsz...

- Lényegében a főiskola elvégzése óta. Körmenden több korosztállyal is foglalkoztam, majd a felnőtt csapathoz kerültem másodedzőnek.

- Akkor a 2003-as bajnoki cím az felejthetetlen emlék marad?

- Egyértelmű, meghatározó, örök élmény. Akkor jött vissza Németh Isti a bajnokság végére. A hatodik helyen mentünk be a rájátszásba, ahol a ZTE-t, majd a Debrecent, végül a döntőben a Kaposvárt vertük meg, minden párharcot idegenben kezdve. A kosarazást nem sokkal korábban befejező Zsebe Feri volt a vezetőedző, óriási játékos múlttal, tapasztalattal, tekintéllyel, remekül érezve a játékot. Én pedig akkor már azért pár éve az utánpótlásban edzősködtem, jól kiegészítettük egymást.

- Többször jártál külföldön, tanulmányúton. Az ezeken hallottak sokat jelentettek, jelentenek neked?

- A nemzetközi szövetség, a FIBA Europe hirdetett egy programot, fiatal edzők képzésére, oktatására. Minden tagország egy-egy edzőt delegálhatott, az MKOSZ engem kért fel. Igen, nagyon hasznos dolgokat tapasztaltam, tanultam. Elsősorban utánpótlás korú játékosok felkészítéséről szólt a történet. Kitűnő szakemberektől tanulhattunk, mint például a német válogatottal Európa-bajnokságot nyerő Szvetiszlav Pesics, vagy a Real Madrid jelenlegi edzője, Pablo Laso.

- Van valamilyen edzői filozófiád, ha úgy tetszik mottód?

- Elveim vannak. Gondolom azzal nem mondok újdonságot, ha a jó védekezést tartom alapnak. Jó támadójátékkal ugyan meg lehet nyerni egy-egy mérkőzést, de egy csapat igazán sikeres a hatékony védekezésével lehet. A támadás az ügyességen, kreativitáson múlik, a védekezés pedig az akaraton.

- Ellenfélként sokat jártál Sopronban, milyenek az emlékeid?

- A Sopron-Körmend meccseken nem csak a pályán, a lelátón is parázs volt a légkör. Úgy emlékszem ellenfél edzőjeként a csarnokra, hogy mindig kitűnő hangulatú mérkőzéseket játszottunk. Nagyon remélem, ez a következő szezonban is így lesz, a csapat mellé állnak segítik, buzdítják a szurkolók a fiúkat.

- Hogy érzed, mire lehet jó a bajnokságban a csapat?

- Szerintem erről most még nagyon korai beszélni. A magyar magokat ugyan már nagyjából lehet tudni, hol milyen, de sok helyen még próbajátékosok vannak, akik vagy mennek, vagy maradnak. Azt sem tudni, hová mennyi s milyen tudású honosított játékosok érkeznek. Annyit mondhatok, a rájátszásba mindenképpen szeretnénk bejutni.

- Szombaton, a szlovák ezüstérmes Komárno ellen felkészülési meccsen hazai pályán debütálsz, majd jön a Krasznai-kupa. Ezeken a mérkőzéseken milyen szakmai elvárásokkal küldöd pályára a srácokat?

- Sok az új játékos, s én is, mint edző a srácok többségének új vagyok. Ismerkedünk mi is, meg még ők is egymással, tehát kell egy kis idő, amíg összeállunk, ráadásul légiósaink csak egy-két napja vannak itt.  Az edzéseken már azért az erő gyűjtése mellett gyakoroljuk azt is, mit szeretnénk támadásban és védekezésben. Nagyon szeretném, ha ebből azért viszontlátnék ezt azt. Hogy most, fáradtan, "ólomlábakon" kosarazva lesznek tiszta helyzetek, amelyeket nem dobnak be a srácok, az még nem akkora gond.

- Egyik segítőd a legendás Putesz, azaz Patonay Imre lesz. Vele milyen a kapcsolatod?

- Talán elég ha azt mondom, ő adott nekem először munkát. A főiskola elvégzése után az iskolában, amelynek ő az igazgatója, üresedés volt, oda hívott tanítani. Később edzőként többször is dolgoztunk együtt, óriási a tapasztalata, tudása. Mondanom sem kell ezek után, hogy nagyon örülök neki, hogy ismét közös célért tevékenykedhetünk.

- Több ciklusban is dolgoztál a válogatottnál, több kapitány munkáját segítetted, ám az átütő sikerek elmaradtak... Mit gondolsz, miért?

-  Amikor a válogatottnál voltam, azt gondolom, még az első időszakban, amikor Zsoldos András munkáját segíthettem, akkor volt a legerősebb csapatunk, többek között Dávid Kornéllal, Czigler Lacival, Kálmán Lacival, Simon Balázzsal, Fodor Gerivel. A Dirk Nowitzkivel felálló német csapat ellen a Körcsarnokban szenzációsan kezdtünk, végül pár ponttal kikaptunk, Belgiumban pedig volt egy vereség kétszeri hosszabbítás után. Dzunics Braniszlav stábjával kezdetben jól szerepeltünk, aztán a portugál-finn csoportban buktunk el. Rátgéber Laci stábjának voltam a tagja, ott meg az osztrák meccs sült el balul. Tény, valamin mindig elcsúsztunk sajnos.

- Fiatal edző vagy, szeretnél a jövőben, valamikor szövetségi kapitány lenni?

- Azt gondolom, vannak nálam felkészültebb tapasztaltabb edzők. Meg aztán nem is a poszt, a név a lényeg. Egy jól működő stáb, csapat tagja szeretek lenni, amely nap mint nap keményen megküzd céljai eléréséért.