Egy jelenség búcsúmeccse - sztárvendégekkel

Bár Hatvani Olivér visszavonulása a versenyszerű kosarazástól alapvetően nem rengeti meg az NB II keleti csoportjának erőviszonyait, búcsúmeccse mégis érdekes, fontos esemény volt - a résztvevők és a búcsúzó személye miatt.

Kezdés - cselgáncs és úszás után 

Hősünk elég későn, középiskolás korában kezdett kosárlabdázni, komoly cselgáncsos és úszó múlt után. Előbbiben a későbbi olimpiai ezüstérmes Hajtós Bertalannal, valamint a vb 5. helyig jutó Illyés Miklóssal is gyűrték még egymást a tatamin, utóbbi esetében pedig egyszer a szó szoros és átvitt értelmében is beugrott egy bizonyos Biros Péter helyett egy iskolai stafétában.

Önmagát azonban kosárlabdában találta meg - persze kellett azért, hogy oda vezessék. Ebben a legendás testvelelő, a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban évtizedeken át jobbnál jobb kosarasokat képző, fanyar humorú testnevelő tanára, Osgyáni Zoltán játszott jelentős szerepet. Na meg az, hogy a Földesben a nála 2-3 évvel idősebb évfolyam csapata az ország egyik legjobb középiskolás gárdája volt.

Hangulat és közösség 

Ő is elkezdett kosarazni, na meg mérkőzésekre járni. A gimnázium csapatának meccsei mellett az NB II-es MEAFC több száz néző előtt játszott NB II-es férfi, valamint a Diósgyőr több ezer néző előtt zajló női bajnoki mérkőzéseire. A hangulat magával ragadta, óriási alázattal, tisztelettel viseltetett az idősebb játékosok iránt. A Földesben az ő korosztályában is igen jó gárda jött össze: az országos döntőn ezüstérmes lett a csapat, amelynek tagja volt. Pár év múlva amellett, hogy az egyetem hallgatója lett, s a MEAFC megyei és főiskolás csapatában játszott, az akkoriban is élcsapatnak számító Diósgyőr technikai vezetője lett. Később, amikor a szeretett gimnáziuma is szerepelt az első számú miskolci csapat, az NB II-es gárda nevében, természetesen ott volt a csapatban, szervezett, játszott - csinált mindent. 

Úgy gondoljuk, Osgyáni tanár úr tevkényesége mellett azért is a kosárlabdában találta meg önmagát, mert Olivér igazi közösségi ember hatalmas szívvel, tisztelettel és sok-sok kreativitással. 

Gyarapodás, csapatszellem 

Egy rövid "számvetés" keretében elmondta, kosaras évei alatt sokat "felszedett". Hogy mennyit is? Nos 178 centi magasan és 80 kilós súllyal kezdte. Nőtt 7 centit, súlya pedig 50 kilóval gyarapodott, a miskolci kosárlabdázás masszív tagjává nőtte ki magát. 

S hogy milyen játékos akasztotta szögre most, 42 évesen a csukát? Igazi csapatember, aki bár nem feltétlenül számított meghatározó játékosnak, ha nem "volt ki" a csapat, rá mindig lehetett számítani. A szóbeszéd szerint az utóbbi években jó néhányszor szóltak neki: Olikám, nem vagyunk meg a holnap meccsre... Tegyük hozzá, az ilyen szólamokat általában a "szomszédos" Gyulára, Békéscsabára, Kiskunfélegyházára való utazás előtt hallotta s ment, hogy ki tudjon állni a csapat! Éveken át töltötte be a Földes KK-ban a talán legnehezebb játékosedzői pozíciót. A pályáról egy személyes élmény: egy általa is szervezett tornán e sorok írója tagja volt egy, a torna megnyerésére is esélyes társaságnak, amely a döntőben Oliékkal került szembe. Nos, vannak meccsek, amikor az esélyes csapat kissé nagyképűen kezd, az esélytelen pedig megérzi a "vérszagot". A jó másfél évtizeddel ezelőtti találkozó éppen ilyen volt... És e sorok írójáról éppen Oli dobta be a döntő, a csapata számára nyerő triplát - tehát versenyzői adottságai is jók voltak... És még mindig előttem van az a kissé szemtelen, érthetően önelégült, a Macskafogóból Lusta Dickre emlékeztető vigyorgása. 

Hat maratonnal hetvenkedhet Hatvani Oli 

Amikor baj volt, rá mindig lehetett számítani. Közgazdasági tanulmányait felhasználva egy igen-igen nehéz, - gazdaságilag is - válságos időszakban a Diósgyőr ügyvezetője és résztulajdonosa volt. 

Amit pedig talán nagyon, de nagyon kevesen tudnak róla, de akaraterejét jól jellemzi: erősen "teltkarcsú" alkatával 6 maratont futott le, melyből 2 hegyi volt. Nem önmagában erre büszke, inkább arra, hogy az egyik sík versenyen 4 órán belül teljesítette a távot. 

Válogatottak egész sora

Nos, ő szervezett egy nagyszabású búcsúmeccset magának, természetesen  régi Alma Materja, a Földes Ferenc Gimnázium aránylag új tornatermében. A rendezvény talán a vártnál is jobban sikerült. E sorok íróját nem feltétlenül sportszakmai megfontolások alapján, természetesen saját magával együtt a kezdőbe jelölte, amelyben ott volt még a közelmúlt kiváló válogatott játékosa is, Zsolnay Gyöngyi, aki neves riporter férjével, Vujity Tvrtkóval érkezett. Bőven voltak játékosok mindkét oldalon, az elmúlt 25-30 év miskolci férfi kosárlabdázásából sok kosaras érkezett búcsúztatni Olit. Jött pattogtatni az elmúlt időszak legnagyobb helyi kedvence, az immáron "kétsportágas" Bukovszki "Kicsi" Mónika és természetesen nem hagyhatta ki a búcsúmeccset Olivér középiskolás osztályfőnöke, Veres Pál sem, aki immáron az intézmény igazgatója.

Úgy 20-25 perc elteltével egy csomó sztárvendég érkezett: a DVTK bajnoki és Magyar Kupa ezüstérmes csapatának játékosai, valamint a Mikael Lopez vezette szakmai stáb nem kevésbé neves, s korábbi kiváló két játékossal, Ambrus Erzsébettel és Fodor Csillával. 

Az igazi meglepetés azonban akkor következett be, amikor a lányok pályára is léptek! Mi, tollforgatók - különösen egy visszafogott Eb-szereplés kapcsán - írunk nem feltétlenül szépeket a játékosokról, ám a pályán szembekerülni velük nagyon érdekes. Egyrészt óriási megtiszteltetés válogatott kosarasok egész sora - Bálint Réka, Czank Tímea, Rasheed Rita, Szécsi Orsolya - ellen kosarazni, másrészt érdekes látni átlagos, vagy az alatti edzettségi állapotban lévő férfiembernek, milyen gyorsak, robbanékonyak a lányok. Azért, hogy engedte őket e gálameccsen játszani, azt hiszem, a többi pályára lépő játékos nevében ezúton  is elismerésünket s köszönetünket fejezhetjük ki Mikael Lopeznek. Szakmailag amúgy a létszámfölényes helyzetek értékesítését gyakorolhatták a DVTK kosarasai. Na, nem feltétlenül a sok szerzett labdából történő lerohanás miatt, hanem mert ők hatan érkeztek a pályára, az említett válgatott játékosok mellett még Horváth Bernadett s Szabó Petra. 

A mérkőzés jó két órán át tartott közben egy rövid szünettel, amely alatt rengeteg fotó készült, közöttük közös kép. A lefújás után - igaz már előtte is - a versenyszerű kosarazástól most búcsúzó Olivér sok-sok ajándékot vehetett át régebbi játszótársaktól.

Jelenség

Hatvani Olivér személyében a magyar kosárlabdázás ritka - ha mondhatjuk így - jelensége búcsúzott a versenyszerű játéktól. Ritka jelenség, akiben a végtelen jóindulat hatalmas munkabírással, öltetességgel és jó kedéllyel társult. Ez utóbbit ráadásul - legalábbis kifelé - minden nehézség ellenére mindig is képes volt megőrizni...

A mérkőzést és az ajándékozást követően Olivér - és sok más régi MEAFC-kosaras - törzshelyén kezdetét vette a hajnalig tartó kötetlen zenés-táncos búcsúztató ünnepség. 

Zárszóként még annyit: bár ami a versenyszerű kosarazást illeti, szögre akasztotta a csukáját, azért reméljük a szenior tornákra azért be-bedübörög majd miskolci színekben ez a Hatvani (az expressz erős, a gyors némi túlzás lenne) személy.