A Halál csókja

Elie már az NBA előtt is komoly pedigrével rendelkezett, hiszen középiskolában Chris Mullinnel alkottak remek párost, New Yorkban pedig a 80-as években igazi streetball legenda volt (hasonlóan nemrég elhunyt bátyjához, Clarkhoz). Beceneve beszédes: Jedi. Ez persze vajmi keveset számított, hiszen gyenge egyetemi csapatban játszott, és emiatt nem kapkodtak utána az NBA-s klubok: 1985-ben a 160. helyen kelt el a drafton (a hétkörös drafton összesen 162 hely volt…), a Milwaukee Bucks választotta ki, de nem kapott szerződést. Elie nem esett kétségbe, szétnézett a világban: játszott Írországban, Argentínában és Portugáliában. Eközben folyamatosan próbált bekerülni az NBA-be, a CBA-ben és a nyári táborokban próbálta felhívni magára a figyelmet – mérsékelt sikerrel.

1990 őszén komoly eredménynek számított, hogy a Lakers preseason-rosterében találjuk, de csak 1990 december 28-án mutatkozhatott be - a Philadelphia 76-ers színeiben. 27 éves is elmúlt már ekkor. A szezon közepén (volt csapattársa, az ekkor már extraklasszis Chris Mullin nagy örömére és talán némi ráhatására) a Warriorsnál talált helyet magának, ahol az 1992-es szezon végéig játszott. Itt hamar kitűnt játékintelligenciájával és kiváló kezével (32 meccs kezdőként, 7.7 pont) – no meg védjegyévé váló, jobb vállból indított tripla-rakétáival. Az 1992-93-as évadot már az 1992-es döntős szupercsapatban, a  Portland Trail Blazersben töltötte, azonban az alakulat már a playoff első körében kizúgott a playoffból, Elie pedig a nyáron váltott: a Rocketsba igazolt.

A lehető legjobbkor érkezett: a Hakeem Olajuwon vezette Rockets története első bajnoki címét szerezte meg az 1993-94-es idényben, majd rögtön duplázni is tudtak 1995-ben. Elie a csapat jolly jokereként ügyködött, a playoffokban pedig jó néhány emlékezetes momentuma volt, közülük is a leghíresebb a Kiss of Death-ként emlegetett demoralizáló hárompontos (no meg amikor Danny Ainge a Sunsból 3 méterről izomból fejbe dobta egy playoff-meccsen…). 1995-ben az ekkor már portlandi csapattársát, Clyde Drexlert is a soraiban tudó címvédő mindössze a 6. helyen ment be a playoffba, ahol előbb a 3. kiemelt Jazzt verték ki, majd következett a Charles Barkley vezette, 2. kiemelt Phoenix Suns. A Napocskák hiába vezettek 3-1-re a párharcban, a Rockets 3-3-ra egyenlített, majd következett a mindent eldöntő hetedik meccs – és Mario Elie életének talán legfontosabb dobása.

Az 1994-95-ös Rockets végül bajnok lett, Elie hathatós közreműködésével legyűrte a Spurst és kivégezte az Orlandót (a nagydöntőben Elie 16.3 pontot átlagolt!) – pedig mind a négy playoff-párharcban az ellenfélnél volt a pályaelőny. Az Olajuwon-Drexler páros később kiegészült a gyűrűt hajszoló Charles Barkley-val is, de a Jazz megerősödésével nem volt esélyük a döntőbejutásra. Mario Elie 1998 nyaráig maradt Houstonban, majd a lockout után a San Antonióhoz szerződött – és megint jól döntött. Houston után San Antonióban is tevékeny részese volt a franchise első bajnoki címének. 35 évesen 50 alapszakasz-meccsből 37-szer kezdett, a playoffban pedig 30 perc felett játszott meccsenként. Az 1999-2000-es szezonban 79 meccsen volt kezdő, de a Suns ellen az idősödő társulat beleszaladt a késbe az első körben – Elie is távozott 2000 nyarán. Felettébb érdekes, hogy pont annál a Phoenix Sunsnál fejezte be NBA-pályafutását, amely előző évben kiütötte csapatát a rájátszásból – és amelynek pályafutása legemlékezetesebb három pontját dobta. (Amúgy szokása volt ’megfegyelmezni’ korábbi csapatait – 1999-ben a Rockets ellen dobott győztes hárompontost.) Ugyanakkor nem trottyos vénemberként, hanem emelt fővel lépett le 2001-ben - 37 évesen még 67 meccsen kezdett a fiatal arizónai gárdában, és fizikálisan nem nagyon lógott ki közülük.

Mario Elie jól példázza az amerikai álmot: bárkiből lehet bármi. 27 évesen talán csak a legelvakultabb NBA-szurkolók hallottak róla, egyetlen komoly tengerentúli klubban sem fordult meg – mégis, 5 évvel később már kétszeres bajnok, ismert és elismert kosárlabdázóvá vált Amerikában. Pályafutása befejezése után a Mavericksnél és a Kingsnél dolgozott segédedzőként, nem mellesleg hármasikrek boldog édesapja.