A legfurcsább tripla-duplák (és majdnem-tripla-duplák)

A tripla-dupla kifejezésről az NBA-rajongóknak nagy valószínűséggel először a műfaj olyan nagy klasszikusai jutnak eszébe, mint Jason Kidd, Magic Johnson, vagy a közismerten egy alkalommal egy egész szezonban tripla-duplát átlagoló Oscar Robertson.

Napjaink sztárjai közül az Oklahoma City All-Star-játékosa, Russell Westbrook és a sokoldalú Warrior, Draymond Green büszkélkedhet jelenleg a legtöbb tripla-duplával a 2015-2016-os szezonban. Nehéz elképzelni, de olyan játékosok is megvalósították NBA-karrierjük során az egy meccsen három statisztikai mutatóban is elért kétszámjegyű eredmény dicsőséges produktumát, mint Anthony Bowie vagy Ben Uzoh, míg egyesek számára, mint Ricky Davis, ennek elérése egész pályafutásuk során csak álom maradt. Kétségtelen, hogy a tripla-dupla egy olyan szintű egyéni teljesítmény, mely elérésének puszta vágya néha már a játékszabályok és a sportszerűség kereteit is áthágó módon képes befolyásolni az egyszeri kosárlabdázót - mint azt az alábbi példák is illusztrálják.

Ricky Davis, aki LeBron James draftolását megelőzően egy rövid ideig a Cleveland Cavaliers legjobb pontszerzője volt, nagyon közel került karrierje első tripla-duplájának begyűjtéséhez 2003. március 16-án a Utah Jazz ellen. Az amúgy igen gyatra szezont futó Cavs a szokásostól eltérő módon 25 ponttal vezetett a mérkőzés utolsó másodperceiben, amikor a 28 ponttal, valamint 12 gólpasszal álló Davis 10. lepattanójának megszerzése érdekében a saját palánkjára dobta fel egy bedobás után a labdát, gondolva, hogy így megszerezve "saját lepattanóját" eléri a tripla-duplát. Igen ám, de sportszerűtlen tettéért előbb a Jazz hátvédje, DeShawn Stevenson faultolta le durván (a Utah edzője, Jerry Sloan saját elmondása szerint még durvábban ütközte volna le Davist, ha ő maga is a pályán lett volna), illetve a szabályok szerint saját palánkra történő dobáskísérlet automatikusan azzal jár, hogy az ellenfél kapja meg a labdát, így Davis végül a hivatalos statisztikák szerint is 9 lepattanóval fejezte be a meccset. Tripla-duplát soha nem ért végül el NBA-pályafutása során.

Hasonló véget ért Bob Sura, az akkoriban Atlantában pattogtató hátvéd számára a 2004. április 12-én a New Jersey Nets ellen lejátszott mérkőzés. Az amúgy nem kifejezetten releváns alapszakasz-végi meccs azért válhatott különösen fontossá Surának, mivel az azt megelőző két találkozón egyaránt tripla-duplát ért el, és feltett szándéka volt begyűjteni zsinórban a harmadikat is. A 22 pontos, 11 gólpasszos Sura szintén a 10. lepattanójára hajtott, melyet Davisszel ellentétben legalábbis a helyes kosarat "támadva" próbált összehozni, oly módon, hogy direkt kihagyott egy dobást, majd megszerezte saját lepattanóját. A mérkőzés hivatalos statisztikájába ez először valóban Sura 10. lepattanójaként került rögzítésre, a liga viszont egy nappal később visszavonta azt - mivel a kosárra dobás célja értelemszerűen a kosárszerzés kell, hogy legyen, az NBA állásfoglalása szerint amennyiben valaki úgy dob kosárra, hogy nem akar pontot szerezni, úgy lepattanót sem szerezhet.

Ami nem jött össze Davisnek és Surának, összejött Anthony Bowie-nak, az Orlando cserejátékosának 1996. március 19-én a Detroit ellen. A 20 ponttal és 9 gólpasszal álló Bowie a mérkőzés legvégén a 10. lepattanóját is megszerezte, majd - 1.4 másodperccel a meccs vége előtt, jelentős Magic-vezetésnél - azonnal időkérést jelzett, és igencsak csodálkozó edzőjét, Brian Hillt is odébb taszajtva saját magának rajzolt fel egy figurát (!), amelynek végén 10. asszisztját is összehozhatja. Doug Collins, az ellenfél Pistons trénere ezt látva megparancsolta játékosainak, hogy ne asszisztáljanak Bowie mutatványához és ne is próbáljanak védekezni rajta az időkérést követő támadásnál, így a Pistons játékosai kvázi sorfalat álltak a palánkjuk alatt, míg Bowie valóban kiosztotta 10. gólpasszát csapattársának, az így ellenállás nélkül kosarat szerző David Vaughn-nak, miközben a Pistons-játékosok már tüntetőleg levonultak a pályáról. Az esetet követően Bowie megpróbált bocsánatot kérni Collinstól, a dühöngő Collinst azonban ez nem különösebben foglalkoztatta - érdekes fordulat, hogy a liga a meccs után nem Bowie-t, hanem Collinst büntette meg sportszerűtlen magatartás címén 5000 dollárra.

A közelmúlt egy híres hasonszőrű produkciója az örök Shaqtin-a-Fool-ikon, JaVale McGee nevéhez fűződik. Kevesebb, mint 4 perc volt már csak hátra 2011. március 5-én a Wizards és a Bulls meccséből, amikor a mókamester McGee megszerezte 8. és 9. pontját 12 lepattanója és 12 blokkja mellé, így aztán a hátralevő időben minden egyes Wizards-támadást ő próbált befejezni a 10 pontos álomhatár elérése érdekében. Kétségbeesett erőfeszítései egyre-másra csak lehetetlen dobásokba, homályokba és labdaeladásokba torkollottak, míg végül 18 másodperccel a meccs vége előtt csak sikerült végre zsákolnia egyet, megvalósítva így a hőn áhított tripla-duplát, melyet diadalittasan ünnepelt a gyűrűn hintázva. Hogy teljes legyen a kép, a gyűrűn hintázásért a tripla-dupla mellé egy technikait is kapott - a Wizards pedig 19 ponttal veszítette el a mérkőzést...

Ami sikerült végül McGee-nek, nem jött össze akkori csapattársának, Andray Blatche-nek, aki egy 2010-es Nets elleni meccs utolsó percében hiába hajkurászta a tripla-duplához hiányzó 10. lepattanót, csak nem sikerült megszereznie. Az egyetlen elérhető labdát konkrétan egy csapattársa, Cartier Martin szedte le előle, ezután Blatche még azzal is megpróbálkozott, hogy büntetődobásnál megkérte az ellenfél játékosát, Yi Jianliant, hogy hagyja neki megszerezni a támadólepattanót - felvetését nem követte osztatlan siker. 4 másodperccel a vége előtt aztán Blatche végigrobogott a pályán, hogy Bob Surát megidézve kihagyjon egy dobást, és leszedhesse a saját lepattanóját - ezúttal azonban nem kellett az NBA-nek közbelépnie szabályértelmezéssel, mivel Blatche kissé már hitehagyott kísérlete gyűrűt sem ért.

Relatíve kevés NBA-játékos mondhatja el magáról, hogy karrierje utolsó meccsén tripla-duplát ért el. Ben Uzoh, a Toronto Raptors játékosa a 2011-2012-es idény záró mérkőzésén hozott össze 12 pontot, 11 lepattanót és 12 gólpasszt, és vezette fölényes, 31 pontos győzelemre a Raptorst a Nets ellen. Ugyan ez a tripla-dupla 11 év után volt az első, amit Raptors-játékos ért el, a Raptors-szurkolók számára azonban tán az maradt inkább meg Uzoh teljesítményéről, hogy javarészt ennek is köszönhetően a Raptors pont egy győzelemmel többet szerzett az alapszakaszban az ellenfél Netsnél, hátrányosabb pozícióba kerülve így velük szemben a draft lottery pingponglabdáinak szempontjából. Az akkor még csak 24 éves Ben Uzoh pedig ki tudja, miért, de azóta sem kapott szerződést egy csapattól sem az NBA-ben, legutóbb 2014-ben a D-Ligában tűnt fel.

Uzoh-éhoz hasonló produkciót talán csak egyet találunk az NBA történetében, méghozzá a Hall of Fame-tag, pályafutása során több mint 27 ezer pontot és 16 ezer lepattanót szerző Elvin Hayes-ét, aki 1984. április 13-án a Houston Rockets színeiben ért el 16 pontot, 17 lepattanót és 11 gólpasszt - ugyan nem karrierje utolsó, hanem utolsó előtti meccsén. Az akkor 38 éves Hayes ezzel sokáig a legidősebb játékos volt, aki tripla-duplát ért el, míg nem Karl Malone 2003. november 28-án 40 évesen, már utolsó szezonjában és a Lakers játékosaként 10 pontot, 11 lepattanót és 10 asszisztot hozott össze a San Antonio ellen.

Az obskurus tripla-duplák és tripla-duplázók sorát persze sokáig lehetne folytatni még olyan játékosokkal, mint Earl Watson, Rodney White, Terrence Williams vagy Chuck Hayes. Vagy akár egy másik "Big O"-val, az Oscar Robertsonnál kevésbé és akkor is csak inkább jelentős súlyfeleslege miatt ismert egykori Suns- és Raptors-centerrel, Oliver Millerrel.