Forró Kézzel: Alperen Sengün és Jarrett Allen feljebb kapcsolt

 

Forró Kézzel Extra rovatunkban azzal foglalkoztunk, hogy kinek mit jelent a Knicks és a Raptors legutóbbi cseréje, ez ezen a linken olvasható!

 

December nem a Magicről szólt, és eddig az újév sem

2023. december 1-éig minden remekül alakult Orlandóban: ezen a napon 130-125-re verték a Washingtont, 14-5-ös mérlegükkel a keleti 2. helyen tanyáztak, közvetlenül a 15-4-gyel álló Boston mögött. A Celtics decemberben sem lassult, azóta 11-3-at mentek és az egész ligát vezetik, a Magic viszont összeomlott: 15 meccsből 10-szer kikaptak (utóbbi 10 meccsükből hétszer), legutóbb a manapság nem világverő Golden State Warriors is kifogott rajtuk. Az öt győzelmük olyan csapatok ellen jött össze, mint a Pistons, az Evan Mobley nélküli Cavaliers, a gödörben lévő Pacers, a reménytelen Wizards, illetve a Knicks, amely egy nappal később elcserélte RJ Barrettet és Immanuel Quickley-t.

Több okot is fel lehet sorolni, miért borult meg az Orlando. Az első és legfontosabb, hogy immár két hónapja hiányzik Markelle Fultz önzetlen kiszolgálása és labdabiztossága. Jamahl Mosley stábja kényszerhelyzetben volt, mert a keretben nincs másik klasszikus irányító (Cole Anthony inkább kombóhátvéd, és védekezésben nagyon bújtatni kellene), így helyesen arra jutottak, hogy a védekezésben extra, hajtós Jalen Suggst és az újonc Anthony Blacket tették össze a kezdőben. Black tűrhetően védekezik, és mivel nem rossz triplázó, az ellenfelek nem adhatták fel, ezzel tud segíteni a spacingben.  

Ez egy darabig elég is volt az új játékrendszerbe, amelyben Franz Wagner és Paolo Banchero lett a fő kreáló. A két csatár kezében eddig is sokat volt a labda (tavaly is 3-4 gólpassz körül átlagoltak), de az ellenfelek azért egyre többször tettek nyomást rájuk és kiderült, hogy ezen a területen még zavarba hozhatóak – különösen Banchero, aki idén 4.7 gólpassz mellett 3.2 eladott labdát átlagol.

Ugyanakkor novemberben még ezt is elfedte a gárda szenzációs védekezése. November 2-án megsérült a small ball center, Wendell Carter Jr., és helyette a klasszikus, nagytestű, „belet kitaposós” Goga Bitadze került a kezdőbe, aki mellett jobban meggondolták az ellenfelek a festék támadását, illetve azt se feledjük, hogy hosszú kihagyás után visszatért Jonathan Isaac, aki limitált idő alatt is brutálisan megemelte a Magic védekezési hatékonyságát.

Hosszú távon viszont egyre jobban hiányzott Fultz, aki a nehéz helyzetekben össze tudja rántani a gárdát. Decemberben nagyon kijött az, hogy Wagner és Banchero hatalmas tehetség, de egyrészt nehéz helyzetekben még sűrűn megremegnek, másrészt ha az ellenfél megbontja a védekezést (márpedig egyre többször megbontja, a 10 vesztes meccs mindegyikén 111 pont felett kapott az Orlando), akkor nagyon hiányzik még egy, támadásban nyerő típusú játékos. Nem valószínű, hogy hosszú távon Fultz lesz majd a megmentő, de néhány meccset hozott volna, ebben egészen biztos vagyok.

A plusz egy vezér hiánya szembetűnő, ha végignézünk a 10 vesztes meccs ellenfelein, ahol rendre jött 1-2 extra támadásban. A Netsben Mikal Bridges (!) 42 pontos karriercsúcsot szórt. A Cavs ellen hiába vert 42-t Banchero, Wagner 3/16-ot dobott mezőnyből, az ellenfélnél a Mitchell-Garland duó 61-ig jutott. A Celticsben Jayson Tatum 30 pontja mellett Payton Pritchard a padról beszállva szórt 6/7 triplát. A másik Celtics-meccsen megint Wagner sült be, Jaylen Brown pedig 31 pontot termelt. A Heat ellen a Wagner-Banchero duó 7/26-ot dobott mezőnyből, Tyler Herro 28 pontot hozott a túloldalon. A Bucks ellen Banchero volt gyengébb, míg Giannis 37 pontot dobott. Az Embiid nélküli Sixersben a Harris-Maxey-Melton trió 67 ponttal zárt. A Suns kezdőötöse 106 pontot dobott a Magic-nek, ebből a Durant-Beal-Booker trió 77-et. Legutóbb a Warriors ellen 115 pontot dobott az Orlando, csak éppen Steph Curry 36 pontjára és clutch játékaira támaszkodva 121-et vert a GSW.

Közben az is gondot okoz Orlandóban, hogy felépült Wendell Carter Jr., aki szerette volna visszakapni a helyét a kezdőötösben. Ezt nem tagad(hat)ták meg tőle, december 20-a és 27-e között öt meccsen kezdőként kapott szerepet, amit 5 pont és 5 lepattanó körüli átlagokkal, 2/9 triplával abszolvált. A Phoenix ellen már le is került a második sorba, ahol egyébként kifejezetten jól játszott (17 pont, 3/3 tripla, 5 lepattanó), de a Warriors ellen a cseresorból sem volt hatékony. Az sem segít, hogy Jonathan Isaac utoljára december 23-án lépett pályára, a combhajlítója rakoncátlankodik, így az eddigi védekezési extra sem jön a padról. 

Hogy mi lehet a megoldás a Magic gondjaira? Talán Anthony Black és Gary Harris megcserélése, Black több dobáshoz jutna a cserék között, Harris kiváló triplázása pedig jobban érvényesülne a kezdőben. Ezzel karácsony előtt próbálkoztak, és Harris jól is nézett ki a kezdőben két meccsen, de aztán mégis visszatértek az eredeti felálláshoz. Az is működhet, hogy Cole Anthony bekerül a kezdőbe, vagy többet játszik velük és nem 25, hanem 30-35 percet átlagol. Rajtuk kívül viszont vékonyka a kispad: Joe Ingles 18-19 percnél nem bír többet, Moe Wagner elverekszik a palánkok alatt, de ennyi, a fiatalok (Houstan, Okeke, Howard) egyelőre súlytalanok. Fultz visszatérésében reménykedhetnek, ha azonban ő sem hozza el a megváltást, el kell gondolkodniuk egy esetleges cserében?

 

Csendben figyeljünk a Jazzre, de ne mélyedjünk el a zenéjükben

Már az előző Forró Kézben is említettük, hogy utolsó nyolc meccséből hatot behúzott a Jazz, köszönhetően elsősorban a remek sorsolásnak és Jordan Clarkson magára találásának, de akad itt más is. December 6-án a csapat leért a mélypontra: 147-97-re kaptak ki a Dallastól, Luka Doncic már az első félidőben tripla-duplázott, végül három negyed alatt hozott 40 pontos TD-t. Will Hardy vezetőedző röviden a „kutyasz.r mestermunkájaként” jellemezte csapata játékát. Szűk egy hónappal később, január elsején a Jazz 127-90-re mosta le a Dallast, és utolsó 11 meccséből a nyolcadikat nyerte meg. Lauri Markkanen szerint durva belegondolni, hogy pár hét alatt 87 pontot javultak.

Az említett Markkanen a pálfordulás egyik kulcsa. A mínusz 50 pontos buktát követően még két mérkőzésről hiányzott, majd december 13-án a Knicks ellen tért vissza egy 23 pont-7 lepattanós teljesítménnyel, és a Jazz nyert egy meccset. A következő 10 meccsből kettőt kihagyott (back-to-backen nem erőltették a játékát), a maradék nyolcon viszont kétszer érte el a 30 pontot, négyszer dupla-duplázott. Hiába hullámzó a kinti dobása, ő egy All-Star játékos, akit nem lehet feladni kint, már ezzel képes elvonni a figyelmet.

Egy másik Jazz-játékost viszont nyugodtan fel lehet adni a triplánál: az újonc irányítót, Keyonte George-ot. A hátvéd megkapta a lehetőséget kezdőként, és bár kiválóan osztogatott, a dobásai egyelőre nagyon esetlegesek, erre a féloldalasságra pedig hamar rá is játszottak az ellenfelek. A sors furcsa fintora, hogy George éppen azon a december 13-ai meccsen sérült le, amelyen Markkanen visszatért, és ki kellett hagynia hat meccset.

Karácsony után tért vissza, az utóbbi négy meccsen már játszott – csak a cseresorból jön, jóval kevesebb szerepet kap támadásban, ami neki és a csapatnak is jót tesz. Különösen Markkanennek, aki a szezonban eddig messze a legtöbbet a George-Clarkson-Agbaji-Collins négyessel játszotta, de ez a felállás 100 támadásra vetítve -9.2 pontot hozott össze. Markkanennek sokkal jobban ment a játék, ha például a Sexton-THT-Fontecchio-Kessler sor mellett klasszikus négyest játszhatott, vagy ha a Clarkson-THT-Collins-Olynyk felállásban egy center nélküli, de magas és erős ötösben kellett érvényesülnie.

Will Hardy kísérletezget is a rotációval, és úgy tűnik, hogy végre kikristályosodott a megoldás. Kris Dunn védekezésére szükség van a meccsek elején, de nem játszik 18-21 percnél többet, mert az már kontraproduktív (támadásban kevés, amit nyújtani tud). Collin Sexton lett a másik kezdőhátvéd, Simone Fontecchio pedig a kezdő kiscsatár, mert velük jól működik Markkanen játéka. Az ötödik kezdő alapesetben John Collins, de nincs kőbe vésve ez a mozgékony ötös: a magas és erős Pelicans ellen például Fontecchio kikerült, Walker Kessler bekerült.

A második sorban szépen kezd összeállni a Jordan Clarkson-Keyonte George tengely Kesslerrel kiegészítve, Kelly Olynyk és Ochai Agbaji hasznos perceket tölt a pályán, ez a tízfős rotáció pedig egyelőre a gyengébb vagy felforgatott csapatok ellen jól működik (például a Dallasba a Jazz ellen tért vissza Kyrie Irving, ami nagy változás volt a játékukban).

Az átalakulás nagy vesztese Talen Horton-Tucker, akinek a posztját átvette Kris Dunn – THT igazán semmiben sem kiemelkedő, Dunn pedig még mindig extra védő, és Sexton mellé sokkal jobban illik a rendszerbe a meccsek elején.

Mondhatnánk, hogy a Jazz rátalált az útjára, lassan odaérnek a play-in helyek közelébe, fényes a jövő – csakhogy most kezdődik az átigazolási szezon, ami Danny Ainge igazi játszótere, és meglepődnénk, ha bő egy hónap múlva is ugyanígy nézne ki a keret. 

 

Allen előlépett

Nehéz helyzetben volt/van a Cavaliers, előbb Evan Mobley, majd Darius Garland is kidőlt, ráadásul Donovan Mitchell is kénytelen volt kihagyni néhány mérkőzést az elmúlt időszakban, úgyhogy az igazán kiemelkedő, hogy ezzel együtt is 5-3-ra hozták le az elmúlt nyolc meccsüket. Az utolsó két találkozót ugyan elvesztették, de ez nem Jarrett Allen játékán múlt, sőt, a center ebben az időszakban végig parádésan játszott, 19,4 pontot, 12,3 lepattanót és 4 gólpasszt átlagolt. Főleg az előkészítések száma a meglepő, az utolsó négy meccsén sorrendben 7, 6, 6 és 4 gólpasszt osztott ki, ami egészen extrém egy olyan játékostól, akinek a szezon előtt 1,4 gólpassz volt a karrierátlaga. Nem most kezdett el nagyobb szerepet játszani Allen a labda járatásában, már az első 20 meccsén is 2,4 gólpasszt átlagolt, és már ebben az időszakban is elérte kétszer az 5 gólpasszos határt, de ekkor kevesebbre volt tőle szükség.

Ez tűnik a kulcsnak, mert azon a 20 meccsen a pontátlaga is csak 12,4 volt, ami jelentősen elmaradt a 2021/22-es (16,1) és a 2022/23-as (14,3) átlagától is, de ez a mostani időszak megmutatja, hogy egyszerűen csak beállt a sorba és feláldozta az egyéni számait amiatt, hogy másoknak elegendő dobás jusson. Noha ez így jól hangzik, de ha egy játékos képes 67,7 százalékos mezőnymutatóval 19,4 pontot átlagolni, akkor hiba őt nem ilyen mértékben használni, és talán a Cavaliers támadójátéka is kiegyensúlyozottabbá válna így azt követően, hogy Garland és Mobley is visszatér – Allennek most várhatóan még lesz is pár hete arra, hogy a pályán érveljen emellett.

 

Drummond nem felejtett el lepattanózni

A Bullsnál Zach LaVine után Nikola Vucevic is kidőlt, ugyanakkor utóbbi helyén Andre Drummond megmutatja, hogy egy valamihez nagyon ért a mai napig: a lepattanózáshoz. A szezon első 31 meccsén mindössze 13,5 percet átlagolt Vucevic mögött, de ennyi idő alatt is begyűjtött 6,8 lepattanót, az elmúlt négy találkozón viszont kezdőként kellett pályára lépnie, és maximálisan kihasználja a nagyobb lehetőséget, 29,4 perc alatt 20,3 lepattanót átlagol – mellékesen 14,3 pontot is betesz a közösbe.

Ami miatt mégsem teljesen idilli ez a váltás, hogy a Bulls csak 2-2-t hozott össze ezeken a meccseken, ráadásul Drummond embere mindkét vesztes találkozón villogott. A Pacers elleni vereség során Myles Turner jutott 24 pontig 8/12 jó dobással és 7/7 büntetővel, miközben vele a pályán +30-ban volt a csapata, míg a 76ers ellen elbukott összecsapáson Joel Embiid ért el 31 pontot, 15 lepattanót és 10 gólpasszt, és vele +32-ben voltak.

Az egész szezont figyelembe véve egyet nem lehet elvenni Drummondtól, hogy ő a liga legjobb lepattanózója, mivel a megszerezhető lecsorgók 26,2 százalékát gyűjti be, míg a rangsorban második Day'Ron Sharpe is csak 20,5 százalékot. Külön-külön a védő- és támadólepattanóknál is Drummond a legjobb idén azok között, akik érdemi lehetőséget kapnak, előbbieknél a megszerezhető lepattanók 33,2 százalékát gyűjti be, míg utóbbiaknál 19,9 százalékot – a védőlepattanóknál Kevin Love (30,8 százalék), a támadóknál Mitchell Robinson (16,9 százalék) követi őt a rangsorban.

 

Sengün rákapcsolt

Alperen Sengün játékára eddig sem lehetett sok panasz Houstonban, az első 25 meccsén 19,7 pontot, 8,9 lepattanót és 5,2 gólpasszt átlagolt, miközben 52,9 százalékkal dobott mezőnyből, ugyanakkor a 4,5 büntetője 67 százalékát értékesítette csak. Ez az, ami leginkább megváltozott az elmúlt hat találkozó során, eleve 8,3 alkalommal jutott el a vonalra ebben az időszakban, és a büntetői 86 százalékát be is dobálta. Mezőnyből is jelentősen hatékonyabb mostanában, kerek 60 százalékot hoz, és ugyan triplákat továbbra is elvétve emel rá, de a 29,3 százalékos kinti dobásmutatóját is 40 százaléka javította. Sengün ezen a hat meccsen 27,8 pontot, 9,7 lepattanót és 5,3 gólpasszt átlagol, illetve 1,8 labdaszerzést is, ami a korábbi szezonátlagának a duplája, a legkevésbé tán ő tehet arról, hogy mindössze 3-3-ra volt ez elég a Rocketsnek.

 

Forró Kézzel Extra rovatunkban azzal foglalkoztunk, hogy kinek mit jelent a Knicks és a Raptors legutóbbi cseréje, ez ezen a linken olvasható!