NBA Playoff 2019: Az első kör előzetese (2/8)

Milwaukee Bucks (1.) – Detroit Pistons (8.)
(Első mérkőzés: április 14. vasárnap 19:00)

Mi történt eddig: Mindkét gárda új edzővel vágott neki az idei évadnak, a Milwaukee-nál Mike Budenholzer, a Detroitnál Dwane Casey felelt a szakmai munkáért. A Bucks az előző szezonban egyértelműen csalódásként élte meg, hogy hét meccsen kiesett a rájátszás első körében, a zaklatott, edzőváltással (Jason Kiddet Joe Prunty váltotta) tarkított évad után végre nyugodtan tudtak készülni a nyáron – nem kérdés, hogy a korábban az Atlantát is keleti első helyig vivő Budenholzer telitalálatnak bizonyult a fiatal, tehetséges, de az identitását kereső keret mellé. Gregg Popovich egykori segédedzője egyrészt finomított a kereten és olyan játékosokat szerzett a szezon előtt és közben, akik a modern, tripladobásra épülő NBA-ben extrát képesek nyújtani (Brook Lopez, Nikola Mirotic, Ersan Ilyasova, Donte DiVincenzo), illetve olyanokat, akik a rutinjukkal tudnak segíteni a playoffban (George Hill, Pau Gasol), másrészt a korábban csikorgó gépezetet elöl-hátul tökéletesre csiszolta. A „rendszerváltásnak” köszönhetően a liga leggyengébben (!) lepattanózó csapatából a legjobban (!) lepattanózóvá váltak, sikeres triplakísérletekben pedig a 27. helyről a a 2. helyre ugrottak fel egyetlen szezon alatt, nem is csoda, hogy megnyerték az alapszakaszt. A nagyszerű kémia miatt az egyes játékosok is szintet léptek, Antetokounmpo legit MVP-várományos, Middletont meghívták az All-Starra, Brogdon az 50-40-90-es klub tagja lett, Eric Bledsoe pedig annyira jól teljesített, hogy szezon közben hosszabbított vele a klub.

Dwane Casey tavaly még a Torontóval nyerte meg az alapszakaszt Keleten, de a playoff második körében a Clevelandtől elszenvedett söprés az állásába került – nem maradt sokáig munka nélkül, a szomszédvár Pistons alkalmazta. A Detroit az elmúlt 10 évben egyetlen egyszer, 2016-ban jutott be a rájátszásba, de azonnal ki is estek, így a franchise elvárása az volt, hogy a gárda jusson el a playoffig. Ez végülis sikerült, de meglehetősen rögös úton, hiszen december elején még 13-7-tel álltak, itt viszont jött egy komoly hullámvölgy méretes vereségsorozatokkal, januárban már bőven az 50 százalékos vonal alatt küzdöttek – egészen március 6-áig kellett várniuk, hogy átlépjenek rajta, de utána sem nyugodhattak meg, az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy meglesz-e a Top8. Gyakorlatilag az egész szezonjuk arról szólt, hogy vagy a formán kívüli játékosokat kellett formába hozniuk, vagy a menet közben igazolt játékosokat kellett beépíteniük, vagy az elcserélteket pótolniuk, és mindezt tetézte, hogy az alapszakasz hajrájában Blake Griffin térdsérülése miatt erősen limitáltan tudott segíteni. Végül aztán mindent túléltek, kérdés, hogy így, teljesen kizsigerelt állapotban mennyire tudják megállítani az első kiemeltet.

Az alapszakaszban az egymás elleni mérlegük eléggé egyhangú, a Bucks 4-0-ra söpörte ki csoportriválisát. Az első mérkőzésüket december elején nagyon simán vitte el otthon a Bucks, december közepén már jóval szorosabban alakult a detroiti csata, de január elején ismét gálázott Milwaukee-ban a hazai csapat, január végén pedig Brogdon nélkül is gond nélkül nyert Detroitban a listavezető. Ahogy láthatjuk, a két gárda utoljára január végén találkozott, akkor például a Pistons playoffba jutásában nagy szerepet játszó Thon Maker még a Bucksot erősítette, a Milwaukee-ban pedig még híre-hamva sem volt Nikola Mirotic-nak.

Papíron egy kifejezetten érdekes párosítás (lehetne) ez a párharc, ha Blake Griffint sikerül összedrótozni a következő pár napban – ám ha ez nem jön össze és limitált, vagy semennyi percet nem kap az All-Star erőcsatár, vagy nem képes 100 százalékon (vagy inkább felette) teljesíteni, akkor nem nagyon van miről beszélni, ebben a párharcban sima söprés (4-0) vagy gentlemanek söprése (4-1) a papírforma. Könnyen benne van, hogy Griffinnel együtt is ez a vége, de ha feltételezzük, hogy nem lesznek egészségügyi gondjai, akkor már jóval összetettebb ez a párharc.

A Bucks játékának alapja a sokoldalú támadójáték mellett egyértelműen Giannis Antetokounmpo, ha a Pistonsnak csak akkor van keresnivalója, ha őt limitálják a periméteren, illetve a festékben. Bár a highlightokat megnézve úgy tűnhet, hogy a görög megállíthatatlan idén, azért őt is le lehet lassítani, erre pedig kiváló lehet a detroiti magasember-sor. Blake Griffin elég sűrű hozzá, hogy lábon tudja megtartani és elég közel tud hozzá kerülni a periméteren, hogy ne emelje el a folyamatosan fejlődő, de védővel az arcában egyáltalán nem hatékony hármasait, bent pedig Andre Drummond várja, aki ugyan nem egy blokkológép, de ő is nagyon fizikális, ám egyúttal mozgékony magasember. Védőoldalon Griffin hármasai és játékszervezése, illetve Drummond palánk közeli munkája okozhat gondot, az éppen a Buckstól érkező Thon Maker pedig nem csak a két detroiti mellé ideális, de amolyan „szegény ember Görög Szörnye”, ideig-óráig ő is okozhat problémákat – és ott van még a Pachulia-faktor, a grúzban mindig ott van egy (fogalmazzunk finoman) keményebb megmozdulás, amivel bárkit ki tud venni a játékból 10 percre, vagy egy egész párharcra is.

Nyilván azért Antetokounmpo nem véletlenül futott MVP-szezont, elképesztően sokoldalú, elöl-hátul meccset eldöntő képességekkel rendelkezik, de nem is ez a Pistons legnagyobb gondja, hanem a többiek. Bledsoe hosszú évek óta legjobb szezonját futja, támadásban és védekezésben is újra használható rá a ’Mini-LeBron” becenév, Middleton hasonlóan stabil elöl-hátul - ők ketten még a talpínszalag szakadás miatt hiányzó Brogdon nélkül is nagyszerű segítők Giannis mellé. Ezzel a duóval kellene felvenni a versenyt, és amikor a szembenálló Reggie Jackson, Luke Kennard, Langston Galloway, Ish Smith, Wayne Ellington periméter-sorra gondolunk, akkor nem feltétlenül a csúcsminőség az a kifejezés, ami elsőre eszünkbe jut. Jackson egy jobb napjain egészen jó, de lassan már évek óta „washed up” jeleket mutató hátvéd, aki soha nem mossa már le magáról, hogy jobb híján Griffinnek kell irányítani a csapatát, Kennard és Ellington remek triplázó, de hátul mínusz fél-egy védő, Smith és Galloway pedig jó munkásember, de nem nagyon mutatták jelét annak, hogy képesek lennének playoff-meccseket eldönteni. Amiben bízhatnak, az a kőkemény védekezés, mert felállt védelem ellen azért akadnak problémái a Bucksnak, amire viszont mindennél jobban kell figyelniük, az a tranzíciós játék – ha hagyják futni a Milwaukee-t, nem zárnak vissza vagy nem lesznek képesek visszazárni, akkor olyan gyorsan fog véget érni 1-1 meccs érdemi része, hogy szinte észre sem veszik.

Áttérve egy kicsit a Milwaukee-ra, azért nálunk sem minden fenékig tejföl, hiszen Antetokounmpo az utóbbi időben sokat bajlódott a bokájával, fentebb már említettük, hogy Brogdon valószínűleg nem játszik ebben a sorozatban (március közepén dőlt ki 6-8 hétre), és Nikola Mirotic is hetekig nem játszott, jelenleg „erősen talán” lesz ott a pályán vasárnap este.

Ide kapcsolódik, és erről még nem nagyon esett szó a nagyon nagy évet futó húzóemberek mellett, az a Bucks kiegészítő személyzete. A magasembereknél Brook Lopez teljesen újjászületett, a tripladobásai lassan már kilenc méterről is életveszélyesek, Ilyasova nagyon megbízhatóan játszik egész évben, DJ Wilson pedig időnként ugyan mozgásában nem nagyon emlékeztet kosárlabdázóra, de nagyon atletikus, ugyanakkor kifejezetten jókezű magasember, őt sem lehet feladni sehol. A periméteren ott találjuk Pat Connaughtont, George Hillt, Sterling Brownt, vagy éppen az utolsó alapszakasz-meccsen 29 pontot és 13 gólpasszt jegyző Tim Fraziert, illetve felépülése esetén a 3-D prototípus Tony Snellt. Mindegyikük elő tud lépni, ezt idén már többször bizonyították - talán George Hill kivételével, neki viszont mindenki közül a legmélyebb a playoff-rutinja… Ebben egyébként Gasol lehetne az abszolút vezér, viszont a spanyol legenda játéka a párharc elején szinte kizárt egy bokasérülés miatt - ha elhúzódik a sorozat, akkor lehet még szerepe.

Ez, a playoff-rutin az, amit még meg kell említeni: amíg a Pistonsnál ilyennel szinte csak Griffin rendelkezik, és talán még Reggie Jackson, Andre Drummond és Thon Maker mondhatja azt, hogy érdemben beleszagolhatott a rájátszás levegőjébe, addig a Bucksnál az egész csapat megedződött tavaly a Boston elleni párharcban, fűti őket a bizonyítási vágy, azóta pedig még több rutinos harcos érkezett, akik a pályán és azon kívül is segíthetnek.

Az edzők közötti különbség valószínűleg elhanyagolható lesz, leginkább azért, mert Budenholzernek előzetesen annyival több változtatási lehetősége van, amit semmilyen Casey-mágia nem képes ellensúlyozni. Arról nem is beszélve, hogy Caseyt nem véletlenül skatulyázták be torontói évei alatt alapszakasz-edzőnek, a playoffban sokszor a teljesen nyilvánvalót sem húzta meg, az utolsó utáni pillanatokig ragaszkodott a sémákhoz, itt ráadásul a keret messze nem is olyan cizellált, mint a Raptorsnál.

Összességében ha a reális képet nézzük (a sérültek nem nagyon épülnek fel egyik oldalon sem, vagy ha igen, akkor sem lesz döntő befolyásuk a párharcra), akkor a legvalószínűbb végeredmény a 4-0 vagy a 4-1. Ha Bucksnál jönnek ki jobban a sérülésekből történő visszatérésekből, akkor 4-0 valószínűsíthető, ha pedig a Pistonsnál, akkor akár egy hatmeccses párharc is benne lehet, de a továbbjutásra a Bucks a toronymagas esélyes.

Tipp: 4-1 a Milwaukee Bucks javára.