NBA Playoff 2021: A keleti döntő beharangozója

Milwaukee Bucks (3.) - Atlanta Hawks (5.)
Első mérkőzés: 2021. június 24., csütörtök 02:30

Mi történt eddig? A Milwaukee két megnyert alapszakasz és két, kudarccal véget érő rájátszás után kicsit újragombolta a kabátot és úgy döntött, hogy változtat: a kiegészítők terén is frissített, hasznosabbnak ítélt játékosokat hozott, a nagyobb módosítás pedig irányító poszton következett be, hiszen a PO-ban rendre lebőgő Eric Bledsoe helyett a nála magasabb szintet képviselő Jrue Holiday érkezett. Bogdan Bogdanovics megszerzését elszerencsétlenkedte a klubvezetés, így a várt erősítés azért nem jött össze, de Holiday miatt így is jobban néztek ki, az alapszakaszt pedig most egész másra szánták, mint eddig: ezúttal a PO-ra való felkészülést tartották szem előtt, támadásban és védekezésben is folyamatosan próbálgattak olyan dolgokat, amelyek a legfontosabb időszakokban segítségükre lehetnek majd. Ezek azért felemás eredményt hoztak, de összességében az tagadhatatlan, hogy idén is topcsapatként szerepeltek, csak kevésbé voltak stabilak, kevésbé mentek rá a kiemelkedő mérlegre, mint tavaly – így ezúttal keleti harmadikként zártak, de ez a későbbiekre nézve túl sokat azért nem jelentett. Az első körben aztán olyan simán gyalulták le a tavaly őket búcsúztató Miamit, hogy azt sokan hitetlenkedve fogadták, majd a másodikban jött a keserű valóság: 2-0-s hátrányba kerültek és gyengén játszottak a Nets ellen, majd nem kevés szerencsével, illetve a végén azért nagyot küzdve fordítottak, két elimination game-et megnyerve pedig 4-3-mal továbbjutottak onnan is. 

Az Atlanta a tavalyi gyenge szereplés után idénre jelentősen megerősítette a keretét és a szezon előtt ezekkel a nevekkel abszolút megcélozhatták a rájátszást – Bogdan Bogdanovics, Danilo Gallinari, vagy Rajon Rondo érkezése is komoly minőséget jelentett, Clint Capelát is használhatták már, ez egy teljesen más csapatnak tűnt, mint a tavalyi. A szezonjuk nagy részét mégis beárnyékolták a sérülések, alapemberek dőltek ki hosszabb időre, Bogdanovics, Rondo, vagy John Collins is elég sokat mulasztott, így nem tudták igazán kihozni magukból a bennük lévő potenciált – 4-1-gyel kezdtek, de aztán elég sokat szenvedtek és a március elsején, Miamiban elszenvedett vereség után már csak 14-20-ra álltak. Itt jött el a váltás ideje, Lloyd Pierce addigi munkáját megköszönték és előléptették vezetőedzővé a szezon előtt segédedzőnek igazolt Nate McMillant, aki azonnal óriási változást hozott: az első nyolc meccset rögtön megnyerte vele a csapat, majd a kőkemény nyugati túra után volt még egy 7-1-es időszakuk is, beélesítették az addigi hiányzókat, illetve közben volt egy fontosabb cseréjük is, Rondo helyett megszerezték Lou Williamst. A csapat összeállt, 14-20 után összességében egy 27-11-et mentek, ami abszolút ligaelit mérleg, még jobb is annál, mint ahol végül végeztek, de a Knicks elleni egymás elleni vereségeik miatt „csak” ötödikként jutottak be a rájátszásba. Ott aztán megmutatták, hogy a PO-ban sem kell őket félteni és pályahátrányból indulva 4-1-gyel búcsúztatták a New Yorkot, rendkívül meggyőző produkcióval vívták ki maguknak a jogot arra, hogy a Sixersszel csatázhassanak. Abban a párharcban pedig még egy szinttel feljebb léptek, rögtön elsőre elvették a pályaelőnyt, később is megbüntették a Philly minden hibáját, majd egy idegenbeli hetedik meccset megnyerve eljutottak a keleti döntőbe, ezzel minden várakozást felülmúltak. 

Az alapszakaszban 2-1-re nyert a Bucks, de a három meccsből kétszer is hiányzott Trae Young - egyszer Giannis Antetokounmpo vezetésével simán nyert a Bucks, egyszer viszont Young nélkül, Bogdan Bogdanovics 32 pontjával és Lou Williams fontos dobásaival így is győzött a Hawks. A kettő között egyet nyert még a Milwaukee úgy, hogy Giannis akkor tért vissza a sérüléséből és nem játszott túl jól.

Elég eltérő helyzetben érkeznek meg a csapatok, ugyanis a Milwaukee-nál kimondták, hogy a bajnoki címért mennek, a két megnyert alapszakasz után rajtuk egyértelműen nyomás van és nem túlzás azt állítani, hogy ahogy az előző két körben, úgy most is az állásával játszik Mike Budenholzer, valamint az egész csapat koncepcióját újragondolhatják, ha nem tudják legyőzni az Atlantát. A Hawks viszont minden várakozást felülteljesített azzal, hogy a konferencia döntőjébe jutott, semmilyen teher, semmilyen nyomás nincs rajta, ha 4-0-val kiesik, akkor is bravúrszezonról beszélhetnek a csapatnál. 

Ez a mentális különbség pedig döntő lehet és igazából ez az, ami az Atlanta esélyét jelenti. Az nem kérdés, hogy szigorúan szakmai dolgokat nézve a Bucksnak kell nyerni, méghozzá magabiztosan: övék a pályaelőny, náluk játszik egy kétszeres MVP, több sztárjátékosuk is van, a Hawkshoz képest komoly PO-rutinnal rendelkeznek és a matchupokat nézve is nekik áll a zászló. Ezek közül a legfontosabb az, hogy mire megy Trae Young Jrue Holidayjel szemben és lehet, hogy ez az egy matchup el is dönti a szériát.

Ugyanis bérmennyire is több lábon álló csapat az Atlanta, a támadójáték lényege továbbra is annyi, hogy Trae Young hogyan játszik. A fiatal irányító szenzációs teljesítményt nyújt élete első rájátszásában, tényleg le a kalappal előtte, szervez, gondolkodik, megcsinálja, amit a védelem hagy neki, de azért azt láttuk a Sixers ellen, hogy amikor egy Ben Simmons védekezik rajta, akkor bajba tud kerülni - igaz, meccsvégi helyzeteknél így is vezér tudott lenni, de összességében azért voltak gyengébb mérkőzései is, amikor egy jó védő dolgozott rajta. Nos, a Bucks szezon előtti cseréje most fizetődhet ki, ugyanis ha valaki képes lelassítani és kizökkenteni Youngot, az bizony Jrue Holiday, akinek a védekezésével az előző körben sem volt probléma, magasabb, hosszabb játékos Youngnál, a sebessége is megvan és nagyon okos, nagyon tudatos védő. Az alapszakaszban egyszer találkoztak idén egymással, 48 labdabirtokláson keresztül őrizte Holiday Youngot és a Hawks vezére összesen öt pont szerzett ebben az időszakban, négy floaterrel is próbálkozott, de Holiday mindegyikre visszaért, mindegyikbe belekergette ellenfelét. Hozzátartozik ehhez, hogy Young floatere a PO-ban szintet lépett, a Knicks is ebbe próbálta belehajszolni, mert az alapszakaszban gyengén csinálta, aztán a rájátszásban vígan dob csak ebből 20 pontot jó hatékonysággal, úgyhogy nyilván ez sem lesz ilyen egyszerű, de azért ha a meccs nagy részében Holiday hajtja, esetenként megkapja Middletont és a váltásokat is megcsinálja a Bucks, akkor Young borzasztó nehéz sorozatra készülhet. Ehhez egy statisztika: a PO-ban 49,4%-kal floaterezik az irányító.

Itt térjünk ki arra, hogy vajon Budenholzer milyen szisztémát választ majd, hiszen az alapszakaszban sokszor erőltette a mindent váltós rendszert, amit a PO-ban eddig ritkán mutatott meg. Most viszont nagyon adná magát a terv: Brook Lopez nélkül egy mozgékony, jó védőkből álló ötöst felrakni, Holiday gyűrje Youngot és ha Capeláék két zárást is adnak neki, hogy leszedjék róla, akkor tessék váltani, jöjjön Giannis, jöjjön Tucker és Youngnak folyamatosan rohannia, erőlködnie kelljen, hogy elfáradjon. Ezt a Hawks Lou Williamsszel, vagy egy jó Bogdanoviccsal tudná kicsit enyhíteni, de a veterán hátvéd formája nagyon ingadozó volt az előző körben, volt olyan meccs, ahol döntő faktor volt, volt olyan is, ahol pontot sem dobott, ráadásul védekezésben azért Younggal párban közelítenek az értékelhetetlen szinthez. Bogdanovics jó opció lehetne, az ő térde viszont nagyon rossz állapotba került a Sixers elleni párharc végére, kevesebbet is játszott, azt is lassan, óvatosan tudta csak hozni, ha nem javult hirtelen kategóriákat az érintett testrész, akkor nehéz belelátni, hogy majd ő fogja levezényelni a támadásokat, kreálni, betörni, kiosztani és leütésből dobálni a tempókat. A Sixers elleni párharc végén extrát hozott Kevin Huerter, de azért ő még nem tart ott, hogy már most ilyen feladatokat kapjon és ő legyen Young fő tehermentesítője labdázásban. 

Az atlantai támadójátékot vizsgálva szintén érdekes lesz, hogy hogyan fogják dobni a hármasokat, ugyanis a Bucks alap védekezésével szemben még mindig az a legjobb megoldás, ha egy jó betöréssel összerántják a népet a festékbe, majd kiosztják az üresen álló tripladobónak, akit Lopezék minden esetben fel fognak adni, ha a kezdőjük van fent. Fontos statisztika, hogy amikor az ellenfelek nem dobtak 12-nél több triplát, akkor 7-0-ra áll ebben a PO-ban a Mikwaukee, amikor igen, akkor 1-3-ra, viszont itt tegyük hozzá, hogy az eddigi 12 meccsből a Hawks csak háromszor lépte túl ezt a határt, abszolút nem számítanak a rájátszásban jól triplázó csapatnak sem volumenben, sem hatékonyságban. Nagyon fontos lesz, hogy ezen sikerül-e változtatni - papíron megvannak a szükséges embereik ehhez, a padról is be tudnak hozni erre egy Danilo Gallinarit például.

A pálya túloldalán az lesz a fő kérdés, hogy ez az Atlanta képes-e megütni egy minimumszintet, ugyanis a Sixers ellen nagyjából az történt, hogy öt meccsen keresztül csak nyomozták a labdát Gallinariék és a Philly hibáit tudták csak kihasználni, majd az utolsó két találkozóra azért sikerült lelassítaniuk ellenfelüket, izmozásra kényszeríteni, megtalálni Embiid ellenszerét (legalábbis az MVP-formáját elvenni) és ez is nagyon kellett a továbbjutásukhoz. Az a védekezés most is kulcsfontosságú lehet, de nem szabad vele várni öt meccset, az első találkozótól kezdve pontosan kell játszani hátul - kérdés, hogy Giannis ellen mennyire működhet az, amit Embiiddel csináltak, de érdemes lenne először azzal próbálkozni. Capela itt akkora fizikai hátrányban nem lesz a palánk alatt, John Collins is besegíthet, de azért magas poszton nem állnak túl jól, Gallinari például kevéssé tűnik jó megoldásnak, úgyhogy Capelán óriási teher lesz - nem szabad kifaultolnia magát, le kell húznia a lepattanókat, de közben a gyűrű alatt Giannist is bele kell kergetnie rossz döntésekbe. Ezt egyszerűbb lenne úgy megoldani, hogy a periméteren valaki már lassítja, de De'Andre Hunter nélkül fizikailag nincs olyan emberük, aki erre alkalmas lenne - más kérdés, hogy egyébként még mindig azzal járnak a legjobban, ha a görög kint erőlködik, mert a Nets ellen is láttuk, hogy a gyűrű körül bárki ellen képes 30 pontokat dobni. 

Érdekes lehet, hogy nekiállnak-e hackelni, Ben Simmonsszal megtették és Giannisszal is érdemes lehet, főleg ha elfáradnak, hiszen a görög büntetőzése elég sok időt hagy nekik a pihenésre...

Nyilván Giannis esetleges MVP-teljesítménye önmagában azért még nem jelent biztos sikert a Bucksnak és az is fontos lesz, hogy Middleton mit hoz, illetve az is, hogy a Nets ellen botrányosan gyengén támadó Holiday javulni tudjon, annál sokkal több kellene tőle labdával a kezében - ha nem tudja bedobálni a töküres hármasokat sem, akkor máris jóval egyszerűbb megfogni Giannist is. A görög egyébként nem hozott űrszámokat a Hawks ellen az alapszakaszban, de ebben benne volt az is, hogy az egyik meccs egy visszatérő meccs volt számára és keveset vállalt, a másik kettőn azért hozta magát.

Szóval a szakmai részt összegezve az derül ki, hogy támadásban és védekezésben is jól áll a Milwaukee, alapvetően sokkal jobb védekezéssel rendelkezik, a Hawks vezérére szinte tökéletes megoldásai lehetnek, Lopezék a PO legjobb lepattanózói (az Atlanta 12.) és az is rendben van, ha rohanni kell - magasabbak, fizikálisabbak ellenfelüknél, náluk játszik a sorozat papíron legjobb játékosa, nekik kell nyerni. Viszont egy PO-párharc nem ilyen egyszerű, mert ha az lenne, akkor a Hawks 4-1-gyel kiesett volna a Philly ellen is...

Az edzők munkája és a mentális erő ugyanis abszolút az Atlanta mellett szól. Nate McMillan ebben a PO-ban nem csinált csodát, nem voltak óriási változtatásai, nagy átalakításai, alkalmazkodásai, de nem is volt rá szükség, illetve nem is volt ehhez meg a megfelelő anyaga - viszont a túloldalon Budenholzer konkrétan gyenge munkát végez, a Nets ellen óriási hibákat is elkövetett, ezt pedig egy körrel korábban a Hawks már megbüntette Doc Riversnél is. A leolvadások nem férnek bele, az ellazázott meccsek nem férnek bele, a végjátékokat nagyon komolyan kell venni, mert Young óriási clutch playoff performer már most is, míg a túloldalon Giannis nem éppen, igaz, Middleton ezen képességét csillogtatta most többször is. A  tartás, a soha fel nem adás áll szemben a nyomás alatt megremegéssel és ha ezt nem vetkőzi le a Bucks, akkor könnyen úgy járhat, mint a Sixers, ráadásul Budenholzer rossz döntései most is aggaszthatják a Milwaukee híveit - vajon ő felismeri-e, hogy Youngot kell támadni labdával, vajon rábírja-e Giannist arra, hogy ne tempókat dobáljon, hanem a gyűrűig menjen? Fontos kérdések...

Összességében tehát az a helyzet az, hogy szinte minden a Milwaukee mellett szól, az egyetlen, ami az Atlantát segíti, az az előző két körben mutatott felülteljesítés és ehhez kapcsolódva a Bucks Bud-betlijei. Ha ez utóbbik megismétlődnek, akkor bármi elképzelhető, akár a Hawks nagydöntőzése is, de ha a papírformát nézzük, akkor azért...

Tipp: 4-2 a Bucks javára.