NBA Playoff 2024: az első kör előzetese (7/8)

Oklahoma City Thunder (1.) – New Orleans Pelicans (8.)

Első mérkőzés időpontja: 2024. április 22. 03:30

Mi történt eddig?

Az Oklahoma már a tavalyi szezonban is jócskán bontogatta szárnyait, két masszívan tankolósra sikeredett idényt követően az előző szezonban már a playoff ajtaján kopogtatott a csapat – akkor ugyan a playinben elvérzett a fiatal gárda, de az idei szezonnak még nagyobb elvárásokkal indult neki. Az évek alatt rengeteg draftcetliből felépített fiatal mag miatt nem is volt nagy szükség komoly változtatásokra nyáron a keretben, Dario Saric és Jeremiah Robinson-Earl személyében két magasember távozott, a legfontosabb érkezők között pedig Vaszilije Micicset, Davis Bertanst és Cason Wallace-t tudjuk említeni – közülük azonban már csak utóbbi van a csapatnál, hiszen a kevés szerepet kapó Micics és Bertans Tre Mannel és két második körös pickkel kiegészülve szezon közben Charlotte-ba került Gordon Hayward játékjogáért cserébe. Papíron tehát nem forgatta fel a csapatát Sam Presti, viszont Chet Holmgren másodéves debütálása rengeteg plusz opciót nyitott meg a csapat számára – csak idő kérdése volt, hogy az OKC a piszkosul fiatal keretével mikor rúgja be páros lábbal az NBA ajtaját. Az idő most jött el, de ez sokakat még így is meglepetésként ért.

A legtöbb szakíró a szezon előtt a Thundert valahová a playin és a playoff határára helyezte el, a csapat teljesítménye viszont annak ellenére mindent felülmúlt, hogy azért lehetett sejteni, hogy ez lehet az az év, amikor a Thunder néhány év tankolás után ismét felkerül az NBA térképére. Daigneault csapata bár csak 3-3-mal kezdte az alapszakaszt, de ezt követően megrázta magát és innentől gyakorlatilag fel sem emelte a lábát a gázpedálról: Giddeyék november végéig 11-6-ra javították mérlegüket, karácsonyra pedig már mindenki számára egyértelművé vált, hogy ez a csapat nem viccel és komolyan pályázik a nyugati első helyre. December közepén a liga legélesebb csapatává váltak, egy komoly menetrend során legyőzték többek között az akkor gőzerővel hasító Clipperst, a Knickst, a címvédő Nuggestet, a Timberwolvest és a Celticset is. Ezt követően az idény hátralévő részére sem volt megállást, átlagosan tízből hat, de inkább hét meccsüket nyerték meg, ennek köszönhetően pedig november vége óta le sem léptek a nyugati dobogóról, sőt, a Denverrel és a Minnesotával karöltve folyamatosan hadakoztak az első hely megszerzéséért. Hullámvölgyről egyszer sem beszélhettünk a Thunder esetében, talán az alapszakasz utolsó heteiben inogott meg a társaság Shai Gilgeous-Alexander és Jalen Williams néhány meccses sérülései idején, de háromnál többször így sem kapott ki a csapat egymás után a szezonban – zsinórban három zakót is csak április elején szedett össze a gárda. Talán az egyetlen negatívum az NBA Kupán nyújtott teljesítmény, ahol a Kings-Wolves-Warriors-Spurs négyesből csak a masszívan tankoló San Antoniót sikerült megvernie – végül a csoportot 1-3-as mérleggel teljesítő OKC nem jutott be a torna egyenes kieséses szakaszába, bár ez novemberben egy ilyen színvonalú csoportban talán kevesek csőrét bökte. Az Oklahoma az alapszakaszban végül egy végletekig kiélezett nyugati versenyfutást tudott megnyerni 57-25-ös mérlegével – ugyan a Denverrel azonos eredménnyel zárt a csapat, de az egymás elleni eredmények miatt a Thunder végzett előrébb, így tíz év után a legtöbb győzelmet szerezve megnyerte a Nyugati Konferenciát a gárda. A mérlegből és a teljesítményből adódóan talán nem meglepő, hogy a Thunder a pálya mindkét végén a mezőny közvetlen elitjébe tartozott: támadásban a harmadik, védekezésben a negyedik helyen zárta a csapat az alapszakaszt, a kimagasló teljesítmény pedig nem maradt elismeretlenül: a liga edzői az Év Edzőjének választották Mark Daigneault-ot, Shai Gilgeous-Alexander MVP-díja pedig bár egyelőre kérdéses, de szinte biztos, hogy a top 3-ban végez a Thunder szupersztárja a szezon végi legrangosabb- egyéni díjátadón.

A Pelicans a tavalyi szezonban főként az egészséggel küszködött, hiába volt a csapat egészen december végéig a konferencia közvetlen élmezőnyében, de Zion Williamson sérülése az egész tavaszt tönkretette és végül csak 42-40-es mérleggel Nyugat kilencedik helyén futott be a gárda – a plaiynben viszont éppen a tizedik helyen végző Thunder ellen maradt alul, így a tavalyi idény rájátszás nélkül végződött. A csapat a nyári időszakban elsősorban abból indult ki, hogy amíg egészséges volt a keret, addig tartani tudták a lépést a legjobbakkal is, sőt, voltak hosszú hetek, amikor ők álltak Nyugat élén – bízva abban, hogy az egészségüket fenn tudják tartani az idei szezonban, így komolyabb átalakítást nem eszközölt a vezetőség. Talán a legjelentősebb változások között Jaxson Hayes és Garrett Temple távozását és Cody Zeller érkezését tudnánk említeni, ennél vizsont talán fontosabb volt viszont a védekezés alfájának és omegájának, Herb Jonesnak az újraigazolása. A szezon közben továbbra sem érezte szükségét a gárda annak, hogy bármiféle változás kellene a csapatba, így gyakorlatilag helyben hagyta a csapatát a deadline lejártáig és a tavalyi kerettel fejezte be az idei alapszakaszt.

A Pelicans nagy reményekkel vágott neki ennek az idénynek is, ráadásul Zion Williamson is olyan formában érkezett meg ősszel a csapathoz, mint talán még soha korábban. A gárda remekül is kezdte az idényt, az első öt meccséből négyet be is húzott, azonban ezt követően rögtön jött egy komolyabb hullámvölgy, ahol zsinórban öt vereséget szedett össze Willie Green csapata. Ebből sikerült kimászniuk Ingraméknek és a januárban már nyolc meccsel jártak 50% fölött, különösen nagy menetelést mutattak be februárban, ahol sokoldalú teljesítménnyel kilenc mérkőzésből nyolcat nyertek meg, sőt, márciusban ismét sikerült egy 13-3-as „futást” produkálniuk – ekkor úgy tűnt, hogy a riválisaik előtt járnak a stabil rájátszás helyekért vívott harcokban és nagy esélyekkel övék lehet nemhogy a hatodik, de akár az ötödik hely is. Ekkor azonban Brandon Ingram kényszerült a pálya szélére, a csatár tizenkét mérkőzést hagyott ki sérülése miatt, csak az alapszakasz utolsó derbijére térhetett vissza a Lakers ellen, ami a szoros nyugati középmezőnyben elképesztően kiemelten nagy jelentőséggel bírt. A New Orleans végül 49-33-as mérleggel Nyugat hetedik helyén végzett, de saját kezében volt a sorsa az alapszakasz záró fordulójában: ha McCollumék legyőzték volna a Lakerst, akkor biztosan hatodikként, egyenes ágon jutottak volna a playoffba, a vereség miatt azonban bízniuk kellett abban, hogy a Minnesota legyőzi a Phoenixet – ez nem következett be, a Suns nyerni tudott és mérlegegyezőség lévén a tie brakert elvitte, így a Pelicans a playinbe kényszerült. Itt ismét a Los Angeles Lakerst fogadta a társaság, egy szoros meccsen viszont a csapat nem csak a mérkőzést, de Zion Willamsont is elveszítette – a második playin mérkőzésen a Sacramento Kingset így is magabiztosan legyűrte a társaság, viszont Williamson hetekre kidőlt és az is könnyen előfordulhat, hogy idén már nem látjuk a pályán…

Az alapszakaszban a három egymás elleni rangadóból kettőt a Thunder tudott elvinni – viszont érdekes módon a háromból mindegyik mérkőzésen egy fontos játékosa nélkül kellett kiállnia a New Orleansnak. A novemberi csörtét még Brandon Ingram nélkül is a Pelicans tudta behúzni, viszont januárban úgy tudott visszavágni a Thunder, hogy a Pelicans akkor egyébként kifejezetten jó formának örvendett – a meccset akkor nagyon simán húzta be az OKC, a Zion nélkül felálló Pels pedig a 80 pontot is alig tudta átlépni - mivel jelen esetben is fennáll Williamson hiánya, így talán leginkább ebből a találkozóból lehet kiindulniuk a feleknek ez előtt a sorozat előtt. A felek utolsó egymás elleni mérkőzése az alapszakasz utolsó hónapjában került megrendezésre, akkor Brandon Ingram hiányzott a NOP-ból, de a Williamson vezette New Orleans így is egy végletekig kiélezett meccsre kényszerítette a teljes kerettel érkező Oklahomát. A csapatok tehát egy kivételével rendre szoros meccseket játszottak egymás ellen az alapszakaszban még úgy is, hogy a Pelicans egyszer sem tudott teljes kerettel kiállni – Zion Williamson sajnálatos sérülése miatt ez ebben a párharcban is így lesz. A Thunder részéről mindenképpen biztató, hogy ezeken a mérkőzéseken Gilgeous-Alexander mellett több játékos is rendre fel tudott lépni, Jalen Williams minden alkalommal a 20 pontot ostromolta, Josh Giddeynek is volt két jó mérkőzése (ami tőle idén ritka volt…), de Chet Holmgren is dominálni tudott ezeken a találkozókon.

Mire számíthatunk?

Alapvetően két hasonló stílusban kosárlabdázó csapatról beszélünk, legalábbis a dobáskiválasztások során hasonló adatokat találunk mindkét oldalon. A gyűrű közvetlen közeléből ráemelt dobások arányában a Pels a 10., a Thunder a 11. helyen végzett az alapszakaszban – előbbi ezt Zion Williamson folyamatos agresszív játékának, utóbbi pedig elsősorban SGA betöréseinek köszönheti, tehát bár a gyűrűközeli dobások aránya (és egyébként hatékonysága is) közel azonos a két csapatnál, de ezek teljesen más szituációkból erednek a két oldalon. Alapvetően a kinti dobások rátájában sincs nagy különbség, az OKC kísérleteinek 38%-át, a New Orleans pedig 37%-át dobta rá a triplavonalon túlról, viszont ami a leginkább szembeötlő különbség, az a középtávolik aránya: a Thunder játékosállományából adódóan nagyon sok dobást enged el erről a területről, elsősorban Gilgeous-Alexander, Williams, de akár Holmgren is szeret innen dolgozni, ők azok a játékosok, akik az egy leütésből elengedett tempókat vagy floatereket jó százalékokkal képesek értékesíteni. Ennek köszönhető az, hogy az OKC-nél nagyobb arányban csak a hasonló képességű játékosokkal rendelkező Suns és a Clippers kísérletezett középtávolról – a dominancia pedig a hatékonyságban is megnyilvánul, az OKC innen 50% fölött célzott a szezon során, ennél jobban pedig csak a Pacers teljesített a középtávolik dobásában. A Pelicans alig szorult ki a top10-ból a középtávoli dobások arányában, és az innen 47%-kal értékesített kísérletek nem is néznek ki rosszul – utólag talán levonhatjuk azt a következtetést, hogy innen sűrűbben kellett volna operálnia a csapatnak, elsősorban Ingram fizikális adottságait lehetne a pálya ezen részén jobban használni, talán erre szükség is lesz ebben a párharcban, tekintve, hogy a Thunder tudatosan játszik arra, hogy olyan szituációkat alakítson ki, amelyekben a kulcsembereik kényelmesen mozoghatnak.

Zion Williamson sérülése miatt komoly hátrányból indul az egyébként is nehéz helyzetben lévő New Orleans. A Pelicans várhatóan nyolcfős rotációval fog dolgozni, ahogyan néhányszor az alapszakaszban és legutóbb a Kings elleni playin-mérkőzésen is, úgy minden bizonnyal most is Trey Murphy III fogja átvenni Williamson helyét a kezdőcsapatban – ez pedig egy teljesen más alapjátékot követel meg a NOP-tól. Amíg Zion a pályán volt, addig szinte első opció volt, hogy a labdajáratás után egy előnyös matchupban neki juttassa el a labdát a csapat a festék környékére, ennek köszönhető, hogy nem csak az innen szerzett pontokban, de a büntetők kiharcolásában is jól teljesített a társaság, nem beszélve arról, hogy egy duplázás során sorra mehettek a kipasszok a kinti dobásokra, amiket McCollum (43%), Herb Jones (42%), Larry Nance Jr. (41,5%), Marshall (39%) vagy akár Murphy (38%) is kiválóan értékesíteni tudott. A sztár nélkül viszont ez a játék nem lehet életképes, a festékben Jonas Valanciunas nem lehet a támadások középpontjában, sőt, nagy kérdés egyelőre az is, hogy ő mennyire pályán tartható ebben a sorozatban, tekintve, hogy a túloldalon Chet Holmgren rendre ki fogja majd őt húzgálni a palánk alól. A New Orleansnak várhatóan egy nagyon gyors labdajáratáson alapuló tranzíciós játékot kellene játszania, ami a rendelkezésre álló keret alapján papíron akár még működőképes is lehetne – viszont sokat mondó adat, hogy a csapat sebessége inkább a mezőny második felébe volt sorolható az alapszakaszban, igaz, hogy a meccsek többségén Zion Williamson jelenléte tudatosan is lassította a labdabirtoklásokat. A New Orleansnak megvannak azok a minőségi kinti dobói, akik különbséget tudnak tenni egy-egy mérkőzésen, a fent említett nevek stabilan tudják hozni a 38-40%-os hatékonyságot a triplavonalról, viszont a nagy kérdés az lesz, hogy hogyan játssza majd üresre a NOP ezeket a helyzeteket – ez nem csak amiatt okozhat majd fejtörést Willie Greennek, mert nem lesz ott a palánk alatt Zion, akire dupláznia kellene majd a Thundernek, hanem Williamson szervezőkészségére se számíthat a csapat, ugyanis az alapszakaszban rendre láthattunk azt, hogy ő hozta fel a labdát a félpályás támadásokhoz, a játékok pedig ebből indultak, most várhatóan McCollum lehet a szervező szerepében. Nehéz helyzetben lesz a Pelicans, hogy kialakítsa az üres dobóhelyzeteket, ezt jól mutatja az is, hogy az alapszakasz során azon a mérkőzésen, ahol Williamson nem állt Green rendelkezésére, csak 25%-kal célzott távolról a csapat.

A Thunder ezzel szemben várhatóan tudja hozni azt az alapjátékot, amit az egész idényben megszokhattunk tőle – gyorsaságra, atletizmusra és középtávoli dobásokra kihegyezett játékot, amely ez ellen a Zion nélküli Pelicans ellen papíron jól is működhet. Az OKC az alapszakasz során a nyolcadik leggyorsabban játszó csapat volt, ellenben a NOP 17. helyével – a támadások sebességének természetesen Shai Gilgeous-Alexander szabott fazont, a spacing pedig tökéletesen lehetővé tette számára, hogy felállt védelem ellen is meg tudja csinálni a helyzeteit. A Thunder vezére dobásainak közel negyedét középtávolról engedte el, ez messze a legnagyobb arány a csapaton belül, ráadásul pozíciójához és méreteihez képest a festékből is sokat dolgozott – ez viszont nem mondható el a triplák arányáról, sőt, a Thunder vezére gyakorlatilag dobásainak legkevesebb százalékát engedte el távolról (annak ellenére, hogy 35%-os hatékonysága átlagosnak mondható). Kifejezetten fontos fogaskerék a Thuder támadásaiban Holmgren, aki elképesztő adottságaival és leheletfinom kezével képes teljesen széthúzni a pályát és szabaddá tenni az ellenfél gyűrű alatti területét – ez ebben a párharcban is kulcs lehet, Jonas Valanciunast várhatóan tudatosan ki fogja húzni a palánk alól Daigneault gárdája, hogy ezzel szabad utat adjon Gilgeous-Alexandernek, vagy akár Josh Giddeynek a gyűrű támadására. Az erre érkező besegítő védekezéseket pedig kiválóan olvassa az OKC, a kipasszokat Jalen Williams (43%), Cason Wallace (42%), Luguentz Dort (39%) vagy akár maga Chet Holmgren (37%) is biztos kezekkel várni fogja.

A Pelicansnál a védekezés alapjának annak kell lennie, hogy Herb Jones piócaként tapad majd Shai Gilgeous-Alexanderre, az idei egymás elleni találkozókon is legtöbbször ő fogta a Thunder sztárját, aki bár ezeken a mérkőzéseken is eljutott azért 25 pontig, viszont ezt csak 44%-os mezőnyhatékonysággal tette, ha a Pelicans szeretné megnehezíteni az OKC dolgát ebben a sorozatban, akkor ennek ezeken a mérkőzéseken is így kell lennie. Azokban a percekben, amikor Jones pihen, akkor Marshallt vagy Alvaradót állíthatja rá az ellenfél legjobbjára Willie Green, viszont valószínűleg ő is tisztában van azzal, hogy teljesen megállítani nem lehet a Thunder sztárját, maximum az általa kedvelt területeket (lásd: középtávoli) lehet megpróbálni elvenni tőle – ebben egyébként lehet némi ráció, hiszen az idei szezonban erről a helyről a Pelicans alig 42%-on tartotta az ellenfeleit, ennél jobban pedig csak három csapat teljesített ebben. Jalen Williamsen várhatóan Brandon Ingram fog védekezni, de rotálás esetén Jones, McCollum és Murphy is megfordulhat rajta, Holmgrenre viszont nem néz ki jó megoldásnak Jonas Valanciunas, akinek a festékbeli védekezése az OKC játékából adódóan akár teljesen el is tűnhet a sorozatban – a kispadról nem lehet rossz megoldás Larry Nance Jr., de nem lepődnénk meg azon sem, ha Brandon Ingram is ki-kiérne a center távoli dobásaira a mezőnyben egy esetleges small-ball felállás esetén (már ha lesz ilyen). Giddey idei teljesítményét elnézve (12 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) CJ McCollumöt el lehet tüntetni rajta védekezésben, az ő kísérleteinek számra 4-gyel lecsökkent az előző szezonhoz képest, miközben a gólpasszátlaga is jelentősen bezuhant – McCollum finoman szólva sem a legjobb védők közé tartozik a ligában, az ő szerepe ezáltal szinte fixnek mondható védekezésben, még akkor is, ha magasságban van némi előnye a Thunder játékosának.

Összességében az erőviszonyok egyértelműen a Thunder malmára hajtják a vizet, az edzőkről egyelőre sokat nem tudunk elmondani, Mark Daigneault még nem szerepelt a rájátszásban, de Willie Green is csak egy 2021-es első körös szereplést tud felmutatni – ez alapján azt mondhatjuk, hogy két, viszonylag rutintalan edző fog ülni a kispadokon, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak jó ütemmel belenyúlni a mérkőzésekbe. A Pelicans számára elsősoran az lehet a kulcs, hogy míg védekezésben minél inkább igyekezzenek elvenni SGA kedvelt dobásait – akár még a festék védésének feladása árán is –, addig támadásban egy minél ritmusosabb, minél tempósabb és minél több kinti dobással operáló játékot tudjanak játszani – ez utóbbi viszont a matchupok miatt nem lesz egyszerű feladat, most Williamsonra nem fog érkezni a duplázás, talán Ingram alsóposztos játékát lehetne megpróbálni hasonló elvek alapján, de ő mégiscsak jelentősen kisebb veszélyt jelent pozícióból, mint csapattársa. A Thundernél a támadások elsődleges célja az lesz, hogy elsősorban Holmgren adottságait kihasználva helyet teremtsenek a palánk alatt SGA betöréseihez, védekezésben pedig fokozottan figyelniük kell a rotálására a triplavonalon, hiszen a Pelicans 4-5 olyan játékossal is rendelkezik, aki bármelyik estén képes 40%-kal dobni kintről – Zion Williamson hiányában a festéket érdemes lehet ezért akár fel is adni. Az OKC esetében ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a rutintalanság mellett sem, kérdés, hogy a liga legfiatalabb csapata mennyire bírja a terhelést a palyoffban és miként viseli a nyugati első kiemeléssel járó terheket – a Pelicans sem egy playoff-menő csapat, de Ingram és McCollum személyében már eleve kettővel több playoff-rutinnal bíró játékosa lesz a pályán, ha ez bármit is jelent jelen esetben.

Tipp: Az alapszakaszból kiindulva még Williamsonnal a soraiban sem a Pels lett volna a párharc esélyese, az ő kiválása viszont támadásban és védekezésben is beszűkíti a csapat lehetőségeit, így a rutin faktort figyelmen kívül hagyva (hiszen fogalmunk sincs arról, hogy ez az OKC hogyan muzsikálhat egyáltalán a rájátszásban) a Thunder 4-2-es továbbjutására voksolunk – elképzelhető, hogy egy-egy extra dobóestével akár két meccset is be tud húzni a New Orleans, ennél többet viszont jelenleg nem lehet elvárni a csapattól.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!