New Kidds S04E04: Versenyfutás és főhajtás

Vajon a végig kiegyensúlyozottan teljesítő Ben Simmonsé lesz a trófea? Esetleg a csapatát hónapok óta a hátán cipelő Donovan Mitchell lesz a befutó? Vagy surranópályán beelőzheti őket a hatékony Jayson Tatum? Alpha Kaba jó lehet még RoY-nak? Nem dőlt el semmi, jöjjön a hajrá!

10. De’Aaron Fox – Sacramento Kings

Többen versenyeztek az utolsó listás helyért, de ez nem a parlament, itt egyszemélyes bizottság dönt a bejutókról. Lonzo Ball bár mutat életjeleket, sokat volt sérült az utóbbi időben, John Collins pedig egyelőre nem tudott 30+ perces játékossá válni Atlantában – hol faultproblémái vannak, hol a matchup nem fekszik neki (esetleg mindkettő). Fox viszont nem játszik rosszul George Hill elcserélése óta, sőt már előtte is villantott szép dolgokat – ebben a naptári évben 26 mérkőzésből csak négy alkalommal maradt 10 pont alatt, jó eséllyel nem egy Chris Paul-féle karmester lesz belőle, de a pontszerzéshez van érzéke. Mivel a Kings szokás szerint esélytelen a playoffra, a továbbiakban bátran próbálgathatják a Fox – Bogdanovic hátvédpárost, Skal Labissiere-t, valamint az ifjú titán Georgios Papagiannist.

9. Jarrett Allen – Brooklyn Nets

Az újoncosztály egyik kellemes meglepetése számomra a 22. helyen draftolt Allen produkciója. Ha valaki véletlen nem nézne Nets meccseket (van ilyen?), azokat tájékoztatom, hogy egy mobilis, jól védekező centerről van szó, aki a jövő hónapban tölti a húszat, és január vége óta a kezdőkkel fut ki a parkettre csapatában. A remek védőmunka mellett támadásban sem elveszett, bár nem egy Dirk-féle gépezet, de hatékonyan dolgozik a leosztásokból – az összes elsőéves közül ő céloz a legpontosabban mezőnyből (59.1%), és mióta kezdő, 12.8 pontos átlaga mellé odatesz 7.1 pattanót is. Konkurenciája gyakorlatilag nincs (Jahlil Okafornak kinéz egy kínai repjegy, Timofey Mozgovnak meg egy orosz), Spencer Dinwiddie-vel jól megértik egymást a pályán, nem látom akadályát további fejlődésének.

8. Bogdan Bogdanovic – Sacramento Kings

Bár nem vagyok nagy híve a „One-trick pony”-knak, vagyis azoknak a spílereknek, akik csak egy játékelemben domborítanak, és pláne nem vagyok fan, ha mindezt ráadásul egy tankoló csapatban teszik, de el kell ismerni, hogy az utóbbi időben vezérré nőtte ki magát Bogdanovic a Kingsnél. Bár sokan a Cousins-féle cserében érkező Buddy Hield-ben láttak erre potenciált, netán az ötödik helyen draftolt Foxban bíztak, úgy fest, hogy a már Európában is brillírozó szerb lehet az első számú emberük – időnként már nem is one, hanem two-trick pony, hiszen néha egész jól asszisztol a pontok mellett. Ha már two: emlékezzünk meg egy néma főhajtással „Two years away” Bruno Caboclóról, akinek alighanem visszavonultatták a mezét a Raptors fiókcsapatánál, a 905-nél – néhányszor megfordult náluk a brazil Kevin Durant (saját készítésű GIF alert!), mielőtt végre elpostázták volna Sacramentóba (ahol szintúgy nem játszik).

7. Josh Jackson – Phoenix Suns

Bár az idény elejét draftpozíciójához képest gyatrán kezdte a negyedik helyen húzott bedobó, az utóbbi időben rendesen odateszi magát, némi reményt szolgáltatva az arra éhes, kifacsart Suns-fanoknak. Mivel én is kedvelem a csapatot, bíztam benne, hogy nem egy újabb Justise Winslow-val állunk szemben – a külső jegyek mellett a két játékos pályafutásának kezdete is hasonlóságot mutatott. Bár még nincs kint a mély vízből, talán jövőre nem kell a „bogarak” szekcióba tennem a jó Josht, amikor a „Bogarak vs. Szélvédők” halhatatlan sorait gépelem a Bátor Tippek cikkben. Tíz 20+ pontos meccse is volt már január közepe óta, nemrég egy 20-12-es dupla-duplát egy 29 pontos karriercsúcs követett, remek formában van tehát Jackson, és már három hete nem kaptak ki 40 pontokkal! Igaz, 23 mérkőzésből csak hármat nyertek, de a lényeg most nem ez, hanem a bogárság elkerülése.

6. Lauri Markkanen – Chicago Bulls

Az All-Star szünet óta veszített lendületéből az egyébként sem kiegyensúlyozottságáról híres finn, így kicsúszott a Top 5-ből. A csapat sincs épp csúcsformában, így nem fér bele nekik, hogy két egymást követő meccsen 1/8-as bűzbombát dobjon újdonsült franchise playerük. Bár lepattanóban is visszaesett némileg, 7.7-es átlagával még mindig holtversenyben vezeti az elsőévesek rangsorát, 14.9-es pontátlaga pedig az 5. helyre elég.

5.  Dennis Smith Jr. – Dallas Mavericks

A „Kis Steve Francis” csapata sem szárnyal, csakúgy mint jónéhány sorstársáé, de ez már csak így megy az újoncoknál – LeBron első két éve sem volt diadalmenet. Mondjuk a Mavs már a tulaj által bevallottan is tankol, sztárjátékosa 40 éves, legjobban teljesítő spílere pedig Dwight Powell – azt hiszem, eleget mondtunk, nem lehet egyszerű egy ilyen bagázsban irányítót játszani. A számok megvannak, a hatékonyság nincs – 40% alatt dob mezőnyből Smith, és alig 30%-kal a triplákat – márciusban az eddigi két meccsén 24 pontot átlagol, ezzel előzte nálam Markkanent.

4. Kyle Kuzma – Los Angeles Lakers 

A decemberben látott Kuzma-őrület alábbhagyott, nincsenek már 20+ rádobásai a Lakers ifjú titánjának, és amíg Isaiah Thomas a csapatban van, vélhetően nem is lesznek. Félreértés ne essék, így is teljesen rendben van a bedobó produkciója, főleg ha azt nézzük, mennyire hátul kelt el a játékosbörzén – egyszerűen csak több lábon áll már a csapat támadójátéka. Mióta 2018-ra fordult a naptár, összesen két 20 pont fölötti meccse volt, és a pattanózása is megsínylette a csökkenő játékperceket – hiába jó Kuzma, azért Brandon Ingramről sem mondtak még le teljesen a csapatnál. 15.3-as pontátlagánál így is csak Mitchell és Simmons tud jobbat, ha más nem, egy kiváló padscorer lehet a srácból. 

3. Jayson Tatum – Boston Celtics

A Celtics nálam továbbra is a felülteljesítők között van, és ez részben Tatumnak is köszönhető. A támadásban rendkívül képzett kiscsatár most töltötte a 20. életévét, de egy veterán higgadtságával navigál a védők között – gondoljunk bele, hogy ő is simán kiköthetett volna Phillyben Fultz helyett (meg akár Porzingis is Okafor helyett, hajjajj!), akkor aligha lenne kérdés, hová igazol James nyáron. Bár mezőnyszázaléka már egy ideje 50% alatt van, így is csak a gyűrű közelében játszó emberek (Collins, Adebayo, Simmons, Allen, Theis) előzik, hatékonyságával tehát továbbra sincs gond – triplamutatója csaknem 44%, ezzel a legjobban célzó elsőéves. Az alapszakaszban már bekocognak a második helyre keleten, én inkább a rájátszásban leszek kíváncsi az 1/3-asra, főleg arra, hogy mennyi terhet raknak rá első nekifutásra.

2. Donovan Mitchell – Utah Jazz

Őrült hajszába kezdett a rájátszásért a Jazz, 11-es győzelmi szériát is repesztettek a mormonok, ennek fő letétményese pedig újonc hátvédjük volt. Elvétve szór csak 20 pont alatt manapság, létszámfölöttivé tette Rodney Hoodot és Joe Johnsont is a hátvédsorban, gyorsan húzóemberré vált. 19.9 pontjával listavezető a vonatkozó rookie-listán, emellé csaknem 44%-os mezőnymutatója teljesen rendben van. Kintről és betörésből is veszélyes, a büntetőzése is remek – ha beviszi a playoffba csapatát, könnyedén bezsebelheti az Év Újonca díjat.

A szerkesztőség egy része külön is drukkol neki, hiszen az egyik szezon előtti bátor tippünk  (ingyen pizza alert!) az volt, hogy egy újonc legalább 50 meccsen játszik és 19 pont felett átlagol. Ebből az egyik már a zsákban (60 meccs), a maradék mérkőzéseken remélhetőleg egyfajta anti-Maurice Harklessként rámegy a 20 pontos átlagra. 

1.  Ben Simmons - Philadelphia 76ers

Remek kis csata ez a sokoldalú Simmons és a dobógép Mitchell között, nem lennék meglepve, ha jövőre mindkettőjüket az All-Staron látnánk viszont. A Sixers jelenleg hatodik keleten, de lehet akár harmadik is, két mérkőzés mindössze a Cavs előnye Embiidékkel szemben – kérdés, mit értékelnek majd jobban a szavazók, Simmons all-around számait (16.5. pont, 7.7 lepattanó, 7.5 gólpassz, 53.5% mezőny) egy stabil PO-csapatban, vagy Mitchell korai franchise playerré válását. Nálam jelenleg hajszálnyival Simmons vezet, mivel a Jazz ifjonca kicsit lassított az AS-gála óta, de bármelyikük is nyerje a díjat, abszolút jó helyre kerül a trófea.

Futottak még: 

John Collins – Atlanta Hawks

Mint mondottam korábban, Collins még nem tudott stabil kezdő-perceket kiharcolni magának a Hawksnál, és amíg ez nem történik meg, nem feltétlen fér be a Top 10-be. Ahogy a szezon korábbi részében, úgy most is egy hatékonyan dolgozó ugrógép, jó támadópattanózó, de egyelőre nem egy beton védő – van még ideje.ű

Lonzo Ball – Los Angeles Lakers

Sérülések sújtotta időszakon van túl a Lakers egyese, de a jelek szerint jót tett neki a pihenő – a védekezése rendben van, a Spurst pedig karriercsúcs 6 trojkával szomorította a napokban. Számai olyan „Szegény ember Simmonsa”-szerűek, 10.4 pontja mellé 7.1 pattanó és ugyanennyi gólpassz társul. Dobószázalékát is tornázza fel, bár lassan – jelenleg 37% környékén van, ami még mindig gyenge, de már nem olyan vállalhatatlan, mint az évad elején. Egy nagy kérdés van vele, illetve az apjával kapcsolatban: vajon LeBron hogy reagálna az első közös vereségük után LaVar „Jamesnek többször kéne passzolnia a fiamnak” kommentjére?