Playoff-percek: A Lakers ismét szenvedett a Nuggets ellen

Hazai pályák, lepattanók, kispadok

Négy meccsel elkezdődött a 2024-es rájátszás, és néhány érdekes összefüggés máris szembeötlő az első játéknap győztesei között. A Cavaliers, a Timberwolves, a Knicks és a Nuggets is megvédte a hazai pályáját, ezzel rögtön rámutattak arra, hogy azért csak van valami jelentősége az alapszakasznak is, illetve az ott elért eredményeknek, messzemenő következtetéseket viszont még ne vonjunk le ennyiből.

A négy győztes csapatban közös volt, hogy viszonylag nagy különbséggel nyerték a lepattanózást, a Cavaliers +14-ben, a Timberwolves +24-ben, a Knicks +22-ben, a Nuggets +9-ben zárt ellenfeléhez képest. A vesztes csapatok közül egyedül a Magic tudott több támadólepattanót begyűjteni ellenfelénél (11-10), míg a Suns (3-13), a 76ers (9-23) és a Lakers (6-15) messze alulmaradt ebben.

A Magic a támadólepattanók mellett egy másik területen is outsider volt az első játéknap vesztesei között, annak ellenére szenvedtek vereséget, hogy a cseresoruk 18-14-re túldobta a Cavaliers második sorát – erre lentebb külön is kitérünk, Orlandóban így sem lehetnek boldogok a kispad teljesítményével. A Timberwolves második sora 41-18-ra múlta felül a Suns cseréit, a Knicks kispadja gyakorlatilag meccset nyert azzal, hogy 42-7-re felülmúlták a 76ers második sorát, de a Nuggets lesajnált kispadja is 17-11-re túldobta a Lakers egyetlen pontot dobni képes cseréjét (Taurean Prince).

 

Szuper volt a Knicks padja

Tom Thibodeau kellemes meglepetést okozott azok után, hogy az alapszakasz hajrájában mennyire ragaszkodott egyik-másik játékosához, és képes volt meglépni azt, hogy a gyengébben játszó Donte DiVincenzo és Isaiah Hartenstein kettősét teljesen a kispadon felejtse a negyedik negyedben. Ebben az is sokat segített, hogy három extra teljesítményt is talált a cseréi között, akiket bűn lett volna jobban jegelni, viszont azért jegyezzük meg, hogy az a DiVincenzo jutott erre a sorsra, aki az utolsó 35 meccsén 38,2 percet játszott átlagosan.

Miles McBride volt a Knicks egyik hőse, és 28 perc alatt nem csupán a 21 pontjával, 3 lepattanójával, 4 gólpasszával és 5/7 elsüllyesztett triplájával tűnt ki, hanem azzal is, hogy vele a pályán 37 pontot vertek a 76ersre. McBride védekezésben is hatalmasat játszott, Tyrese Maxey 3/9 dobását süllyesztette el mellőle, Joel Embiid is kihagyta mindkét kísérletét, amikor McBride volt hozzá a legközelebbi védő, összességében 4/14-et hoztak össze mellőle a 76ers játékosai.

Mitchell Robinson is nagyot játszott, 8 ponttal, 12 lepattanóval és 4 blokkal jelentkezett 30 perc alatt, vele a pályán +20-ban voltak, és az utolsó percben két clutch büntetőt is értékesített. Robinson akkor rendesen megizzadt, amikor rá kellett váltania Maxey-re, az irányító 4/6 dobását elsüllyesztette róla, úgyhogy ez egy olyan fegyver lehet, amiből a későbbiekben még többet is profitálhat a 76ers, ellenben Embiid eszköztelen volt vele szemben, 2/11 dobását értékesítette mellőle.

Bojan Bogdanovic már nem hozott ennyire látványos számokat, mint a Knicks másik két cseréje, de ő is hozzájárult ahhoz, hogy jobban működjön a játékuk, 25 perc alatt 13 ponttal és 7 lepattanóval zárt, vele a pályán +27-ben voltak.

A +/- mutatóból általában nem szerencsés messzemenő következtetéseket levonni, mert nem ad többnyire kontextust, ezúttal viszont egyértelmű, hogy Josh Hart nagy negyedik negyede mellett a cserék miatt tudta végül megnyerni ezt a meccset a Knicks, mivel az összes kezdőjük negatív értékkel zárt. Itt illik megjegyezni azt is, hogy amikor a 76ersnél mind az öt kezdő pályán volt, 16 pontot vertek a Knicksre úgy, hogy 20/31 dobásukat elsüllyesztették, nem egész 20 perc alatt 63 pontot pakoltak fel a táblára.

 

Brunsonon jól variálták a védőket

A 76ers egy pozitívumot mindenképpen elkönyvelhet a Knicks elleni első meccs után, Jalen Brunson lelassítását sikerült jól megoldaniuk. Nick Nurse úgy döntött, hogy nem egy emberrel próbálja meg Brunson megállítását, hanem rövidebb vagy hosszabb ideig mind a kilenc pályára küldött játékosát megforgatta rajta legalább pár másodperc erejéig, bár a Payne-Hield-Reed trió valójában csak marginális időt töltött a fogásával, ahogyan Harris is kevesebb időt töltött csak rajta. Ahogyan az alapszakaszban, úgy most is Kelly Oubre Jr. fogta a leghosszabb ideig, mellőle 2/4 dobását süllyesztette el az irányító, valamint a 2 gólpasszára jutott 3 eladott labda is, összességében most is korrekt munkát végzett. Brunson nem is erőltette annyira ezt a párharcot, ahogyan Nicolas Batummal (2/4) szemben sem volt túl agresszív, ellenben Kyle Lowry-t igyekezett támadni, és róla 4/7 dobását el is süllyesztette. Ami viszont meglepő volt, hogy elvben Maxey vagy Embiid sem lett volna neki annyira rossz matchup, de mégis 1/6-1/6 dobása ért célba mindkettejük mellől, és ez majdnem a győzelmébe került a Knicksnek – másrészt viszont nézhetik ezt úgy is New Yorkban, mint fejlődési pont, mert nem biztos, hogy Hart vagy McBride fog még olyan jól dobni a párharcban, mint az első meccsen.

 

A Magic hátvédjei könnyűnek találtattak

Jamahl Mosley úgy döntött, hogy Jalen Suggs és Gary Harris kettősét játszatja kezdőként a Magic hátvédsorában, viszont ez annyiból rossz döntésnek bizonyult, hogy sem ők, sem a padra szoruló Cole Anthony és Markelle Fultz nem találta a helyét támadásban. Anthony, Harris és Fultz is mezőnykosár nélkül zárt, hárman együtt 0/17-et szenvedtek össze, de Suggs sem lehet büszke a 4/16-os mutatójára, bár ő legalább a második félidőben életjeleket mutatott.

A Magic kezdője féloldalas volt, mert a Suggs-Harris-Wagner-Banchero-Isaac ötös 27 perc alatt mindössze 48 pontot dobott 34 százalékos mezőnymutatóval, és akadt 8 eladott labdájuk is, másrészt viszont védekezésben jól működtek együtt, 9 labdaszerzése és 4 blokkja volt akkor a csapatnak, amikor mind az öten fent voltak, és az 58 kapott pont sem lenne olyan rossz, ha közben a túloldalon nem lettek volna diszfunkcionálisok. Ebbe valószínűleg bele kell nyúlni, akár még annak árán is, hogy azzal picit gyengül a védekezésük, mert az sem nézett ki jól, amikor Anthony és Fultz együtt volt a pályán, külön-külön viszont jobban mutattak most is a többiekkel. Adná magát, hogy Fultz kerüljön vissza a kezdőbe, az első meccsen mutatottnál nem lehet rosszabb a triplázásuk vele sem, ellenben szervezettséget kapna az első ötös, míg Anthony újfent jobban megkaphatná a labdát a kezébe a padról beszállva.

 

Mitchell jó kezdése nem meglepő

Donovan Mitchellnek van mit bizonyítani, tavaly a Knicks ellen úgy esett ki a Cavaliers, hogy neki sem volt erős párharca, viszont a Magic ellen erősen kezdett, 30 pontot dobott jó hatékonysággal. Ez annyiban nem meglepő, hogy a hátvéd hagyományosan jól kezdi a párharcokat, 2020-ban a Nuggets ellen 57 ponttal indított az első körben, 2021-ben a Grizzlies elleni első meccset kihagyta, majd a második körben 45 ponttal indított a Clippers ellen, 2022-ben 32 ponttal nyitott a Mavericksszel szemben, míg tavaly 38 ponttal terhelte meg a Knicks gyűrűjét. Csendben azért megjegyeznénk azt is, hogy Mitchell ezeket a párharcokat végül rendre elveszítette az aktuális csapatával.

Mitchell sorozatban ötödször dobott legalább 30 pontot egy párharc első meccsén, ezzel Alex English mellé ért, aki anno szintén sorozatban öt párharcot kezdett ilyen teljesítménnyel. Ennél hosszabb sorozatot első meccseken csak Michael Jordan (3x), Kobe Bryant és Wilt Chamberlain tudott összehozni – Jordannek kétszer is volt hét meccsből álló ilyen sorozata, egyszer hatmeccses sorozata is akadt, ahogyan Chamberlain és Bryant is maximum hat egymást követő első meccsen tudott legalább 30 pontot szórni.

 

Edwards máris legenda lehet a Timberwolvesnál

Anthony Edwards még mindig csak 22 éves, de máris a harmadik rájátszásában mutathatja meg magát, és a Suns ellen ott folytatta, ahol az előző két évben befejezte. A 2021/22-es szezonban 6 meccsen 25,2 pontot, 4,2 lepattanót és 3 gólpasszt átlagolt 2,4 stock (steal+block) kíséretében, míg tavaly 5 meccsen 31,6 pont, 5 lepattanó, 5,2 gólpassz és 3,8 stock került meccsenként a neve mellé.

A Suns ellen 33 ponttal, 9 lepattanóval, 6 gólpasszal és 2 labdaszerzéssel indított, és ez volt sorozatban az ötödik olyan meccse a rájátszásban, amin legalább 25 pontot dobott, ezzel máris az övé a csapat történetében a leghosszabb vonatkozó sorozat. Edwards a 12 meccséből hatszor érte el legalább a 30 pontos határt, és ebben is már csak egy meccs a lemaradása a csapatlegenda Kevin Garnetthez képest, meglepő lenne, ha nem döntené meg már ebben a rájátszásban a csapatrekordot.

Egy másik csapatrekordot be is állított a Suns elleni első meccs harmadik negyedében, ugyanúgy 18 pontot dobott ekkor, mint anno Sam Cassell, a Timberwolves színeiben senki sem dobott egy negyed alatt ennél több pontot a rájátszásban. Edwards pontjai sokat is értek, a negyed végére 20 pontos előnyt építettek ki, köszönhetően annak, hogy egymaga kettővel több kosarat dobott ebben a játékrészben, mint a hatszor betaláló Suns.

 

Bookernek nem ízlik a Timberwolves

A Sunsnál lassan elkezdhetnek amiatt aggódni, hogy Devin Booker számára rossz matchup a Timberwolves, mert már az alapszakaszban is szenvedett ellenük, hiába nyertek mindháromszor. November 15-én még jól játszott ellenük, megfelelő hatékonysággal eljutott 31 pontig, utána viszont a két tavaszi meccsükön 3/12, illetve 6/16 dobását értékesítette csak – előbbin ugyan kiosztott 13 gólpasszt, de akkor eladott 7 labdát is. A rájátszást sem kezdte jól ellenük, 5/16 dobásból ért el 18 pontot, miközben az alapszakaszban még 27,1-et átlagolt.

A Timberwolvestól Jaden McDaniels és Nickeil Alexander-Walker is kiváló munkát végzett vele szemben, előbbi mellől 1/6, utóbbi őrizetében 1/3 dobása ért célba, és ez annyiban nem meglepő, hogy NAW mellől az alapszakaszban mind a kilenc dobását elrontotta, a 6 gólpasszára is jutott 4 eladott labda, de McDaniels is korrekt munkát végzett azzal, hogy mellőle 7/16-ot hajított Booker az alapszakaszban, miközben a 4 gólpasszára jutott 5 eladott labda is.

 

Az ég kék, a fű zöld, a Lakers szenved a Nuggets ellen

A Nuggets-Lakers párharc első meccse úgy nézett ki a vendégek szempontjából, mintha a tavalyi konferencia-döntő (Nuggets nyert 4-0-ra) nem létező 5. meccsét látnánk, néhány kicserélt mellékszereplővel. LeBron James mindent kitett a pályára, Anthony Davisre sem lehetett panasz támadásban, a két vezér ugyan nem játszott tökéletesen (James elszórt hét labdát, Davis pedig 0/4-gyel zárt a triplavonalon túlról), de ha ránézünk a statlapra, sok kivetnivalót nem találunk a játékukban. 

Ahogy a felvezetőben is kiemeltük, a probléma ott kezdődik, ha James 41, Davis 45 (!) percet tol le, mint ma - ráadásul ezek minőségi percek még akkor is, ha Davisnek nem is mindig Jokiccsal kellett birkóznia (ezt a hálátlan feladatot alapvetően Rui Hachimura kapta meg, akit Jokics az első negyedben nagyjából úgy vert meg, ahogy akart). 

James egyszerűen elfáradt a második félidőre, a harmadik negyedben nem tudott segíteni a Nuggets meccset eldöntő rohamainál, a negyedik negyedben szinte gyűrűre sem nézett, és a 7 eladott labda is a fáradtság jele. Davis egyelőre bírja a gyűrődést, de az ő kórlapjával nagyon nem jó jel, hogy rögtön a playoff első meccsén ennyit játszik - és haszon nélkül, mert nem nyertek. 

D’Angelo Russellt előzetesen kiemeltük, mint lehetséges negatív X-faktort, és a hátvéd hiába fogadkozott, elsőre megint könnyűnek találtatott a Denver ellen. Az a kisebbik probléma, hogy 1/9 triplával és 6/20-as mezőnnyel zár, az a nagyobbik, hogy sokszor playoff-szinten üres dobásokat rontott el. Pedig jól kezdett, de aztán James-hez hasonlóan elszürkült, és egy idő után mintha fejben fel is adta volna. 

 

A Denver nagyjából 70%-on pörgött az első 20 percben

A hazaiak az első negyed közepén elkezdtek hátrányba kerülni, majd hiába szállt be remekül Peyton Watson és harcolt meglepően jól DeAndre Jordan, az első-második negyed fordulóján a hosszabb pihenőt kapó Jokics nélkül kicsit szétestek és a Lakers 12 ponttal is vezetett. Ekkor is megvoltak a Denver dobóhelyzetei, de egy kicsit nehezebben, nyögvenyelősebben alakultak ki és ez már elég volt a hibázáshoz. 

Egyfajta tesztjellegű volt ez a pár perc, mert Darvin Ham megnézte, Gabe Vincent hogy fest Jamal Murray védőjeként (egyelőre nem túl jól), Michael Malone megnézte, hogy a második sor (Jordan, Jackson, Braun, Holiday) hogy fest Murray-vel és mennyire bevethetőek a 8-10. emberek (voltak szép momentumaik, de egyelőre nem tűntek jónak). 

Aztán visszajött Jokics, 37-49-nél elkezdett zakatolni a gépezet, bő két perc alatt visszahozták egál környékére a meccset. Volt itt minden, ami nem megszokott: Aaron Gordon parádés keresztpassza saroktriplára, MPJ jó védekezése Davisen, Murray blokkja Jamesen, a túloldalon pedig Russell homálya üres triplából. Itt másik fokozatba kapcsolt a Nuggets és a Lakersnek minden erejére szüksége volt, hogy legalább támadásban tartani tudja a lépést. Ez a félidőig nagyjából sikerült, de a harmadik negyedben 5-6 perc után ismét elkezdett fejben elfáradni a Lakers, a Denver pedig rendületlenül játszotta a kettő-kettőket, Jokics-pozikat, amivel egyre kevésbé tudtak mit kezdeni (KCP dobálhatta a kabinet, félig üres triplákat az elcsúszó védelem mellett) - itt kinyílt az olló, amit aztán már nem is tudtak visszazárni. 

A nagy kérdés, hogy a Lakersben van-e még egy fokozat. Itt elsősorban a kiegészítőkre gondolok (vagyis Jamesen és Davisen kívül mindenkire). Russellről már ejtettünk szót, Rui Hachimurát teljesen felőrölte Jokics őrzése, a nem ritkán 20 pontokat, 5-6 triplát beszóró támadójátéknak nyoma sem volt, Austin Reaves pedig nem volt rossz, de egyszer sem tudott megőrülni. A cseresorban az a játékos villogott (Taurean Prince és Jaxson Hayes abban a négy percben, amíg Davis pihent), akitől ezt a legkevésbé lehetett elvárni, Gabe Vincent nem tűnt jó opciónak Murray-re, Spencer Dinwiddie-vel pedig 13 perc alatt mínusz 12-ig jutott a Lakers. Nagyon kellene Jarred Vanderbilt, de egyelőre nincs, így a meglévő anyagból kell dolgoznia Darvin Hamnek. 

 

Michael Porter Jr. kosarasként és emberként is felnőtt?

A tavalyi playoffban még sokszor voltak üresjáratai a Denver csatárának, amikor nem jöttek a kinti dobásai, de ezek mára megritkultak. Sokkal agresszívebben és jobban támadja a gyűrűt, védekezésben pedig ha nem is akkora faktor, mint Aaron Gordon, de a nyolc lepattanót, egy labdaszerzést és 2 blokkot nem a szél fújta össze, szó sincs már arról, hogy bújtatni kell és rajta keresik a matchupot az ellenfelek (vagy ha keresik, választ ad a kihívásra). Ma egy összeszedett, magabiztos és mindkét oldalon gyilkos ösztönt villantó playoff-menőt láthattunk, ami nagyon rossz hír a Lakersnek. A családi problémákat a pályán kívül hagyta, és ahogy a meccs után fogalmazott, neki a Denvernél is van 15-16 másik testvére, akikért mindent megtenne. Ha bárkiben felmerült, hogy MPJ fejben megrogy és magával rántja a Denvert, az csalódni fog. 

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!