Playoff-percek: lepattanó, lepattanó, lepattanó

Lepattanó, lepattanó, lepattanó

Az ötödik meccs után a lepattanózást emeltük ki, mint kulcsfaktort, mivel amikor a Warriors kontrollálta a védő- és támadópattanókat, akkor igazán nagy bajba nem kerültek Greenék. Valószínűleg az elmúlt másfél-két napban a GSW edzésein és csapatmegbeszélésein is a “lepattanó” szó hangzott el a legtöbbször, és be is rögzült a mantra: 70-44-re lemosta, agyonverte ellenfelét a Golden State ebben a mutatóban.

A 70 lepattanó a Warriors történetében a legtöbb az 1969-es playoff egyik meccsén letépett 73 óta, 25 támadópattanót pedig 1987 óta nem szedtek (akkor 26-ig jutottak). Ráadásul NBA-szinten közel 40 éve nem láttunk 70+ lepattanót: 1983-ban a San Antonio Spurs szedett 75-öt.

Kevon Looney-ról külön érdemes megemlékezni: a Warriors centere 11 támadót és 11 védőt kapkodott össze 35 perc alatt. Looney a második félidőben, sőt különösen a negyedik negyedben horpasztotta be a Grizzlies védekezését, a pattanózás mellett remekül passzolt. Mellette Draymond Green (3+12) és Andrew Wiggins (6+5) is óriásit melózott, ők hárman többet szedtek, mint a komplett Memphis. Ehhez jött hozzá Thompson 8, Curry 7 lecsorgója - hátul összesen 14-et szedett le a Splash Bros., ez mutatja, milyen szinten fókuszáltak rá arra, hogy kihúzzák a Grizzlies legnagyobb méregfogát.

 

Game Six Klay

A Basketball Reference statisztikái szerint Klay Thompson eddig 12-szer lépett pályára hatodik meccsen, ahol 20.6 pontot átlagolt 50/101 hármassal, ami 49.5% - bődületes szám ennyire kiélezett helyzetekben. A Warriors 12-ből kilencszer nyert, az egyik vereség a 2019-es nagydöntő hatodik meccse volt, ahol Thompson előbb bevert 30 pontot, majd elszakadt a térdszalagja...

Ma az első hat percben beszórt három triplát, a második negyed elején hozzátett két másikat, amivel óriási szerepe volt abban, hogy a sok hibával játszó Warriors tartani tudja az egál környéki állást.

A harmadik negyed elején neki sem ment, sokat rontott, viszont a játékrész derekán, 55-55-nél két hármas, majd két dupla jött tőle, amivel sikerült megindítania a negyedben addig 1/7-tel dobó GSW-t és lélegzetvételhez juttatta csapatát. Végül 30 ponttal, 8/14 triplával zárt, de ami igazán kiemelkedő, hogy hátul lekapott 7 lepattanót és kiosztott 3 (!) blokkot.

 

Andrew Wiggins meghallotta a segélykiáltást

Bár a lepattanózásban nyomasztó fölénybe került a Warriors, az első negyedben szokás szerint elszórták a labdákat (a Grizzlies elleni párharc első 12 perceiben így alakultak a labdaeladásaik: 7,6,6,4,4, most 6), amikből jól dolgozott a Memphis. A másik probléma a dobásaikkal volt, az ihletett formában lévő Thompson mellé sem Curry, sem Poole nem tudott érdemben fellépni: Curry a meccs végén beszórt pár triplát, de így is 6/17-tel zárt, Poole 2/11-gyel, Green pedig 0/3-mal. Így aztán a harmadik negyed közepén sem tudták leszakítani a Grizzliest, és amikor Klay Thompson kezéből elfogytak a hármasok, úgy tűnt, hogy átveheti az irányítást a vendégcsapat.

Ekkor jött Andrew Wiggins, akit mi is “felkér(dez)tünk” az ötödik meccs után. 69-68-nál nagyon fontos hármast süllyesztett el, majd betakarta De’Anthony Meltont, 74-69-nél ült le pihenni pár percet. A negyedik negyed elején 78-77-nél jött vissza, megint beszórt egy triplát, majd egy középtávolit is elsüllyesztett, de szedett támadópattanót is, miközben hátul szépen lebontotta Tyus Jones játékát. Itt megint leült pár percet pihenni, és mire visszajött, újfent nehéz helyzetbe került a Warriors támadójátéka.

87-89-nél aztán ismét kulcsfontosságú triplát vert be, majd megzavarta Dillon Brooksot, megszerezte a labdát és könnyű zsákolással alakította 92-89-re az állást. Ez a szűk 20 másodperc egyrészt kicsit megrogyasztotta a már egyébként is “nyélen tekerő” Grizzliest, másrészt felpörgette a Warriorst. A következő elrontott Grizzlies-támadásból jött egy villámgyors Green-Curry lerohanás, a vége pedig az lett, hogy a GSW egy 21-3-as attakkal zúzta össze a Memphis álmait.

 

A palánk alatti uralommal együtt a meccset és a továbbjutást is elvesztette a Grizzlies

Az ötödik meccs nagy tanulsága volt, hogy ha a hustle play-ekben felül tud kerekedni a Memphis, akkor abból csak jó dolgok sülhetnek ki, a negyedik meccsé viszont az, hogy ha a hustle mutatóknál a lepattanózás hibádzik, akkor nem tudnak kellő távolságba meglépni, és Morant nélkül nem fogják tudni a maguk javára billenteni a szorosan alakuló összecsapást.

Az első félidőben a lepattanózás még talán nem volt akkora gond, mert szerezték a labdákat, azokból tudtak futni, ugyanakkor a festékben egyáltalán nem tudtak kosarakat szerezni (végül összesen 34 pontig jutottak), a büntetők is szépen lassan elapadtak, így gyakorlatilag egyszer sem tudtak iagzán felpörögni. A kezdőben Dillon Brooks nagyon igyekezett, most a Good Russ/Bad Russ mintájára Good Dillont láthattuk, de azért ő sem volt konzisztens, egyedül Desmond Bane dicsérhető maradéktalanul, a másodéves hátvéd ismét remekül célzott. Steven Adams pontjait elvették, de kiváló elzárásokkal segített támadásban, hátul pedig igyekezett tartani Looney-t, amíg bírta erővel.

A többiek viszont nem voltak jók támadásban, és ez nem is nagy meglepetés az eddig látottak alapján. Tyus Jones 9 lepattanója és 8 gólpassza derék, de a 2/12-es mezőnymutató egy elimination meccsen nem férhet bele, Jaren Jackson Jr. 5/19 mezőnydobása és 1/7 triplája szintén. Jackson is mutatott szép dolgokat, kiosztott 4 blokkot, de 38 perc alatt a 4 lepattanó édeskevés.

A hustle playek koronázatlan királyát, Brandon Clarke-ot ebben a párharcban azért egy kicsit beárazta a GSW, a mai már a sokadik meccse volt, amikor egyrészt semmi hatással nem bírt védekezésben, másrészt támadásban olyan egykezes félhorgokat rontott el, amiket például a Wolves elleni szériában csukott szemmel bedobált. Kyle Anderson nem dobott rá (!), Ziaire Williams két pontig jutott. A kispadról egyedül Meltonban volt spiritusz, de azt már a párharc előtt boncolgattuk, hogy egy memphisi fecske nem szokott nyarat csinálni - vagy kollektíven játszanak jól és akkor általában nyernek, vagy a mai forgatókönyvet látjuk.

 

Hogyan tovább, Warriors?

A Golden State a mai sikerrel kiváló helyzetbe navigálta magát, hiszen a nyugati döntő csak magyar idő szerint csütörtök hajnalban kezdődik, vagyis öt napot készülhetnek, pihenhetnek, Otto Porter Jr. sérülését is meggyógyíthatják, és Steve Kerr is minden bizonnyal visszatérhet a kispadra. Az is fontos szempont, hogy a Suns-Mavericks párharcban hetedik meccset játszanak magyar idő szerint hétfő hajnalban, és onnan bárki is jut tovább, jobban le lesz harcolva.

Az szinte biztos, hogy Gary Payton II a konferencia-döntőben még nem játszhat, és Andre Iguodala problémái is akutnak tűnnek, viszont Porter felépülésével így is lehet egy kiváló 8-9 fős playoff-rotáció, ami összetételében jó lehet a Phoenix és a Dallas ellen is.

 

Hogyan tovább, Grizzlies?

A Memphis most nyilván kicsit csalódott, ugyanakkor a teljes szezont nézve összességében nagyon komoly erőt villantott. Egy kicsit olyan érzésem volt (aminek anno a párharc-beharangozóban is hangot adtam), hogy nem elég tapasztalt, és nem elég cizellált még a Memphis a klasszis rutinrókákból és fiatalokból álló Warriors ellen.

Ez Morant sérülése előtt is kijött, illetve a sztár kidőlése arra is rámutatott, hogy mintha jelenleg még két Memphis létezne egyszerre, párhuzamosan. Van egy olyan univerzum, ahol Morant az alfahím támadásban és kicsit minden körülötte forog, és van egy olyan alternatív valóság, ahol az éppen sérüléssel bajlódó Morant hátul meglévő hiányosságait nem kell kompenzálnia a csapatnak, és “fullba nyomhatják” a Grit&Grindet.

Mindkét stílusra szükség lesz majd a későbbiekben, hogy a mostaninál is magasabbra jussanak, az alternatívák közelítése és az egyensúly megtalálása lesz majd Taylor Jenkins feladata a következő időszakban.

Összességében a liga egyik, ha nem a legígéretesebb fiatal gárdája a Grizzlies. Nyáron/ősszel minden bizonnyal Ja Morantet idő előtt lekötik hosszú távra, Dillon Brooksnak és Brandon Clarke-nak is kinéz egy Moranténál azért kisebb új idő előtti szerződés. A fontos kiegészítők közül csak Tyus Jonesnak és Kyle Andersonnak jár le a szerződése - ha akarják, akkor gond nélkül vissza is hozhatják őket jutányos áron. JJJ 2026-ig, Bane, Melton és Tillman 2024-ig, Ziaire Williams 2025-ig van szerződés alatt, Steven Adamsnek is van még kontraktusa a 2022-23-as évadra, azaz minden adott a folytatódó építkezéshez.  A drafton a saját elsőkörös pickjük mellett a Jazz elsőköröse is náluk van, ezekkel játékosokat is húzhatnak célfeladatokra, de cserékben is felhasználhatják, ahol veteránokat szerezhetnek, amivel mélyíthetik a csapatot. 

 

Tatum felvette a kesztyűt és több segítséget is kapott

Egészen elképesztő csatát hozott Giannis Antetokounmpo és Jayson Tatum párbaja, előbbi úgy lépett pályára, hogy mindenképpen le akarja zárni a párharcot, az utóbbi pedig mindent, de tényleg mindent megtett azért, hogy a Celtics életben maradjon. Antetokounmpo 44 ponttal, 20 lepattanóval és 6 gólpasszal húzta az övéit, Shaquille O’Neal és 2001 óta az első játékos lett ezen az estén, aki a rájátszásban 40/20-es meccset tudott összerakni, míg Tatum 46 ponttal, 9 lepattanóval és 4 gólpasszal felelt erre – nála több pontot a Celtics színeiben csak egyetlen játékos tudott dobni olyan meccsen, amin a kiesés elkerülése volt a tét, Sam Jones 1963-ban szerzett 47 pontot, és 46 pontot is csak Paul Pierce hozott korábban hasonló helyzetben. Tatum azzal is Jones nyomdokaiba lépett, hogy egy párharcon belül egynél többször jutott legalább 45 pontig, amire csak a nagy előd volt képes a Celtics történetében.

A különbséget a két csapat között így gyakorlatilag nem az jelentette, hogy melyikük teljesített jobban, hanem az, hogy melyikük kapott több segítséget: a Celticsnél Jaylen Brown 22, Marcus Smart 21 pontot szórt egyaránt jó hatékonysággal, míg a Bucksnál Jrue Holiday 17, Pat Connaughton 14 ponttal tudott segíteni, előbbi ráadásul most sem élete leghatékonyabb meccsét játszotta támadásban. Antetokounmpo körül a többi játékos 51 pontot tudott felmutatni 37,9%-os mezőnymutatóval, míg Tatum társai 62 pontot dobtak 40,4%-kal. A Celtics sem támaszkodott sok emberre, elvégre a pontjaik 82,4%-át a Tatum-Brown-Smart trió szerezte, és a franchise történetében csak egyszer, 1973-ban fordult elő, hogy három játékos nagyobb arányban feleljen a Celtics pontjaiért, amikor Dawe Cowens, John Havlicek és Jo Jo White a csapat 91 pontjából 80-ért felelt, azaz a 87,9%-ért.

 

Antetokounmpo most Elgin Baylort érte utol

A Bucks sztárja karrierje során hetedszer ért legalább 30 pontot, 15 lepattanót és 5 gólpasszt a rájátszásban, ezzel beérte a vonatkozó örökranglista negyedik helyén a Lakers legendáját, Elgin Baylort. Ennél több 30/15/5-ös meccsre csak Kareem Abdul-Jabbar (9), LeBron James (9) és Wilt Chamberlain (8) volt képes pályafutása során.

 

Min változtathat a Bucks?

Antetokounmpótól nem igazán lehet annál is többet várni, mint amit a hatodik meccsen csinált, körülötte kell valamit kitalálnia Mike Budenholzernek. Grayson Allen kezdőbe helyezése a párharc korábbi szakaszában jó hatást gyakorolt a játékukra, de nem az ő egyéni remeklése miatt, hanem szerkezetileg néztek ki vele a pályán jobban, de ma is csak 1/7-tel és -29-es +/- mutatóval zárt, teljesen elveszett. Adná magát, hogy a helyét az a Connaughton vegye át, aki szép csendben nagyon jó szériát fut, és talán Allennek is jót tenne, ha ismét a padról szállhatna be. Brook Lopez is újabb gyenge meccsen van túl, az ő esetében viszont inkább azt kellene elérni, hogy többször jusson el dobóhelyzetig, szükség lenne a pontjaira akár kintről, akár bentről, mindkettővel tudná némileg csökkenteni az Antetokounmpóra nehezedő terheket. George Hillre is érdemes kitérni, aki a visszatérése óta nem sok mindent csinált, a négy meccséből háromszor pont nélkül maradt, az elmúlt két meccsén se pont, se gólpassz nem került a neve mellé. Védekezésben is 50%-kal dobnak ellene a Celtics játékosai, egyedül Tatum lassításában tudott eddig pozitív szerepet vállalni, ő 5/13-mal dob ellene. Hátul Jevon Carter egyértelműen tudná ezt hozni, és támadásban sem kizárt, hogy Hillnél produktívabb tudna lenni, az ő ismételt bevetése mindkét oldalon új lendületet adhatna a Bucksnak.

Az sem elhanyagolható, hogy a párharc során 31%-kal tripláznak csak a Bucks játékosai, a vesztes meccseiken sorban 3/18-cal, 9/27-tel és 7/29-cel dobtak kintről, ami egy szerény 25,7%-ra elegendő, míg a megnyert találkozókon egy elfogadható 35,1%-ot tudnak felmutatni, a jó triplázás kulcsfontosságú lenne a számukra a továbbjutáshoz.

 

A Celtics kiegészítőitől is több kellhet

Noha nem elképzelhetetlen, hogy Tatum a hetedik meccsen is hasonló megőrülést produkál, mint a hatodikon, de a Celtics sem dőlhet hátra, a Brown-Smart kettőstől ismét szükség legalább annyira, mint amennyit most hozzá tudtak tenni, és mögöttük a többieknek is élesebbé kell válni támadásban. Grant Williams egymást követő második meccsén zárt 0/3-as mezőnymutatóval, ezt 2/5 büntetővel is megspékelte, ahogyan Horfordról is egymást követő második alkalommal írhatjuk le, hogy az eddigi legkevesebb mezőnykísérlet és pont került a neve mellé a párharc során. Persze ennek a duónak fontosabb feladatai vannak védekezésben, és különösen Horford most is tudott villogni a pálya ezen oldalán, 8/22-vel dobtak róla és 4 dobást is blokkolt, Antetokounmpo most is csak 5/12-vel célzott vele szemben, míg mindenki más ellen 11/15-tel.

 

A rájátszás idején további érdekességekért keressétek a Kezdő5.hu Twitter-oldalát is.