Sikerül-e a PO-ba jutnia a buborékban villantó Sunsnak?

A korábban tárgyalt csapatok:

Northwest: Blazers, Jazz, Nuggets
Southwest: Mavericks

 

Phoenix Suns

Draft: Jalen Smith (1/10)

Maradt: Devin Booker, Deandre Ayton, Dario Saric (3 év 27 millió), Mikal Bridges, Cameron Johnson, Jevon Carter (3 év 11.5 millió), Cameron Payne

Érkezett: Chris Paul (csere, Thunder), Jae Crowder (Heat, 3 év 30 millió), Jalen Smith (draft), E'Twaun Moore (Pelicans, 1 év 2.3 millió), Abdel Nader (csere, Thunder), Damian Jones (Hawks, 2 év 3.7 millió), Johnathan Motley (Clippers, 1 év 1.6 millió), Langston Galloway (Pistons, 3 év összeg nem ismert), Ty-Shon Alexander (nem draftolt, two-way)

Távozott: Ricky Rubio (csere, Thunder), Kelly Oubre Jr. (csere, Thunder), Ty Jerome (csere, Thunder), Élie Okobo (Nets, 1 év 1.6 millió), Jalen Lecque (csere, Thunder), Frank Kaminsky (Kings, 1 év 1.9 millió), Cheick Diallo (?), Aron Baynes (Raptors, 2 év 14.3 millió)

Keret:

Paul - Booker - Bridges - Johnson - Ayton
Carter - Moore - Crowder - Saric - Smith
Payne - Galloway - Nader - Motley (ng) - Jones
Alexander (tw)

A Suns mozgalmas és szerintem eredményes hónapon van túl - sikerült egy kicsit feltölteni a padot is, miközben új floor generalt szerzett az együttes.

Chris Paul érkezett az együtteshez, aki támadásban sokat jelenthet majd. Ricky Rubio is jó volt ebből a szempontból, főleg játékszervezés terén, de Paul gyengébb évek után az OKC-nél bizonyította, hogy egy fiatal társaságnak még mindig vezére tud lenni, ráadásul a PO-ba tud vezeti egy nem oda várt gárdát. Védekezésben Rubio talán egy fokkal jobb már(/még), de előrejátékban Paul sokat vert a spanyolra az előző idényben, főleg azért, mert scorerként is használható volt - és főleg azért volt olyan jó, mert érezte, hogy mikor kell a többieket tömni labdával, és mikor kell neki pontot szereznie. Az egyetlen kérdőjel talán az Paullal kapcsolatban, hogy hogyan reagálják majd le a stílusát - arra volt már példa, hogy nehezen vette be a gyomra néhány csapattársnak azt, ahogyan Paul gardírozza a többieket, máshol meg vakon követték a játékmestert. Erre az esetleges problémára viszont Monty Williams tökéletes gyógyszer lehet. Ha Paul túlpörögné ezt a vezér dolgot, vagy úgy próbálna vezér lenni, ahogy az mondjuk Bookernek nem tetszik annyira (előfordult már ilyen Paul esetében), akkor Williams simán rendet tud vágni - őt láthatóan követik a fiatalok, Paullal pedig van közös múltja még New Orleansból, lehet a közös nevező a vezetőedző.

A Paulért távozók közül Rubióról már beszéltem: jó játékos, de gyengébb, mint a tavalyi Paul. Kelly Oubre Jr. hasznos rotációtag lehetett volna, viszont érkezett a helyére 3 évre összesen 30 millió dollárért Jae Crowder. Így egyrészt Oubre pótlása is megvan (méghozzá hosszabb távra), másrészt egyértelmű, hogy Mikal Bridges az első számú hármas (Oubre maradása esetén ebből lehetett volna még probléma, Crowder sokkal könnyebben fogadja el a csere szerepét). Ty Jerome-ból és Jalen Lecque-ből gyakorlatilag még semmit nem láttunk, de mivel tele volt a Suns irányítóval, sokat nem oszt, nem szoroz a távozásuk - olyannyira nem, hogy még Élie Okobótól is búcsút vettek James Jonesék, annyira nem kell most egyes a Phoenixhez. Ment még egy 2022-es első körös pick is, de Top12 védett (2023-ban Top10, 2024-ben Top8, 2025-ben pedig védetlen) - ha nagyon nem jönne be a jelenlegi keret, akkor is védve van még jó ideig a Suns.

Jevon Cartert és Dario Saricot sikerült megtartani, utóbbit ráadásul szerintem kifejezetten jutányos áron (évi 9 millióért). Ilyen szerződéssel lényegében bármikor továbbcserélhető a horvát, de annyira speciális az, amit hozzá tud tenni a játékhoz, és annyira nincs hasonló ember ebben a keretben, hogy ez jelenleg fel sem merül szerintem a Sunsban - maximum ha nagyobb cserébe kell a szerződése. Aron Baynes végül a Toronto Raptorshoz igazolt, ez lehet az egyetlen érzékeny veszteség. Jalen Smith érkezett a draftról, akinek megvannak a tulajdonságai, hogy akár azonnal egy hasznos cserecenter legyen (jó dobásblokkoló, jó tripladobó, igaz, véleményes védő a periméteren). Ha azonban nem válik be, vagy egy kicsit hosszabb folyamat lesz, amíg hozzászokik az NBA ritmusához és keménységéhez, akkor nincs bevethető ötöse a Sunsnak Deandre Aytont leszámítva - megítélésem szerint Damian Jones egy nyugati PO-ra pályázó gárdánál édeskevés második számú centernek. Ha van kérdőjeles pontja a jelenlegi Phoenixnek, akkor ez az.

Garantálták Cameron Payne szerződését, ami a buborékban mutatott játékát látva nem meglepő, E'Twaun Moore pedig egy nagyszerű shooter lehet a cserék közül beszállva, vele mindenképpen erősödött a kispad - és ha a jobbik arcát mutatja, akkor nem is keveset. Langston Galloway egy kicsit kérdéses számomra: egyetlen egy használható éve volt eddig, az előző: ebben 10 pont környékén átlagolt majdnem 40%-os triplával és 58.4%-os TS-mutatóval (kicsit olyan, mint Jordan Clarkson Utah-ban, csak kisebb volumenben, de valószínűleg jóval kevesebb pénzért is). Ha tudja ezt, akkor ő és Moore sokkal komolyabb tűzerő lesz a padról, mint amit eddig fel tudott mutatni az arizonai alakulat.

A Sunsnak van honnan fejlődnie, de sem az alapszakasz leállás előtti részéből, sem a buborékból nem érdemes komolyabb következtetéseket levonni - valahol a kettő között lehet az igazság. Deandre Aytonnak most nem lesz 25 meccses eltiltása a szezon elején (vagyis remélhetőleg nem lesz...), ami nagyban meghatározta a Suns alapszakaszának az első felét - a jó kezdés után 11-20-szal állt a Suns, utána pedig hiába hozott 15-19-et március 10-ig meg 8-0-t a buborékban. Cameron Johnson helye sem volt épp azonnal letisztázva, Mikal Bridges pedig a leállás előtt kezdett el felpörögni - előbbi újonc volt, utóbbi és Ayton pedig még csak másodévesek. A buborék 8-0-ja is félrevezető lehet, hiszen nem minden csapat rakta oda magát olyan nagyon, és az egy hermetikusan elzárt környezet volt, a mostani szezon pedig még nézők nélkül sem lesz az - nyilván nem lesz 72-0 a Phoenix mérlege. A fejlődési görbét viszont nagyszerűen lehetett látni, és azt is, hogy a Suns nagyon tudatos játékot hozott Orlandóban - nem a 8-0-ra, hanem magára a mutatott játékra lehet építkezni.

Összességében nézve sok múlik Paulon és azon, hogy tud-e hozni egy olyan szezont, mint a Thundernél. Ha igen, akkor a támadójátékkal egészen biztosan nem lesz gond, hiszen Devin Booker egyszemélyes támadógépezete mellett lesz egy klasszis játékmester - Booker is ki tudja szolgálni a társakat, de Paul teljesen más szinten jár ebben. Paul jelenlétében attól nem kell tartani, hogy Ayton vagy Bridges nem lesz eleget megjátszva, és attól sem, hogy ha nem megy a többieknek, akkor nem tud az irányító néhány akcióban pontfelelősként funkcionálni. A második sorban nagyjából megmaradtak a szerepek, Moore-ral és Galloway-jel pedig új opciók is érkeztek - még ha Smith egyelőre kérdőjeles is Baynes és Frank Kaminsky helyettesének. A védekezés egy másik kérdés, viszont itt a belső fejlődésben bízhat a Suns: Bridgesnél egy-egy alkalommal már elhangzott egy mini-Kawhi jelző, amit nem szoktak sűrűn osztogatni, Ayton pedig rengeteget fejlődött ebben a tekintben az előző idényben - nem véletlen, hogy a Suns közepes védőcsapat volt már az előző szezonban is (17-ek voltak 100 támadásra vetített kapott pontok alapján).

Attól függően, hogy mi lesz a Rockets-cel, szerintem jók lehetnek a nyugati hetedik helyre a tavalyi összteljesítményük és a nyári erősítéseik alapján. Nagyon sokkal többet egyelőre nem érzek bennük, a többi együttes szerintem egy fokkal előrébb jár, de a Suns pozitív meglepetés volt az előző idényben is - lehet, hogy most is az lesz. A legtöbben a rájátszás küszöbére várják egyébként a gárdát, nagyjából a nyolcadik hely környékére, és ha egy-két dolog nem jól sül el, míg mondjuk a Memphisnél vagy esetleg a Warriorsnál igen, akkor ki is csúszhatnak a nyolcból. Alapvetően viszont láttuk már, hogy mivel lehet sikeres a Suns, most papíron még jobb is az állomány - itt nem kell feltalálni a spanyol viaszt a PO-ba jutáshoz, csak azt kell alkalmazni, ami működött.

Off-szezon értékelés: B+

Tipp: Nyugat 7.