Kiütéses diadalok

 

 

Washington Wizards - Boston Celtics 86 - 94

A Celtics már második meccsét játszotta Paul Pierce-szel a fedélzeten, s újra sikerült nyernie, ráadásul most először jött ez össze az idényben idegenben. Persze a még nyeretlen Wizards tökéletes ellenfél volt ehhez a mutatványhoz, a 8 pontos különbség ellenére hatalmas differencia volt játékban a két fél között, a szezon első tripla-dupláját jegyző Rajon Rondo (18 pont, 11 lepattanó, 14 gólpassz) gyönyörűen mozgatta a társakat, még az eddig nagyon szenvedő Kevin Garnettbe is sikerült életet lehelni (24 pont, 9 lepattanó), az újonc Stiemsma pedig újabb kellemes benyomást tett Doc Rivers vezetőedzőre és stábjára. A center ezen az estén sem adta 3 blokknál alább, védekezésben elég stabil pontja volt ő a Bostonnak, de Jermaine O'Neal-re sem lehetett sok panasz, hiába, hogy JO most nem dobott majdnem 20-at, mint a zöldek legutóbbi mérkőzésén. Ez a két gárda ma este Bostonban is farkasszemet néz egymással, a Wall, Young, McGee trió vezette fővárosiaknak valamit ki kell találniuk, ha méltó ellenfelei szeretnének lenni a C's-nek a Gardenben, a Wizards egyelőre nem csapat, hanem csak tehetséges játékosok gyülekezete és azok egyéni megoldásainak bemutatója. A Celtics csapatszinten kiosztott 26 gólpassza fenomenális, abszolút jól mutatja, mennyire jól futott a csapatjáték a vendégeknél. Pierce-éknek még azért láthatóan szükségük van néhány meccsre, míg utolérik magukat, a pocsékul álló Washingtonnak pedig nem lesz könnyű élete mostanság.

A Wizards legjobbjai: Wall (19 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz), Young (18 pont), McGee (16 pont, 14 lepattanó, 5 blokk), Blatche (10 pont, 3 lepattanó)

A Celtics legjobbjai: Garnett (24 pont, 9 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda), Rondo (18 pont, 10-ből 7 mezőny, 11 lepattanó, 14 gólpassz, 3 eladott labda), Allen (13 pont, 3 lepattanó)

 

Orlando Magic - Toronto Raptors 102 - 96

A Dwyane Casey által nagyon szépen összeszedett, védekezésével mindenkinek meglepetést okozó kanadai alakulat látogatott Floridába, ahol a Thunder elleni, nyitó napon elszenvedett vereséget követően eddig hibátlan Magic volt a vendéglátó. Szokásos összeállításában készülhetett mindkét gárda, ezért is volt meglepő, hogy rögtön az elején repülőrajtot vettek a vendégek. Védekezésben szépen piszkálgattak bele mindenbe, támadásban pedig sült a kezük, főleg José Calderon és Andrea Bargnani emelkedtek ki. Kilenc és fél perc játék után 21-8-ra mentek és bár JJ Redick egyedül megkezdte a felzárkózást a túloldalon, az első 12 perc végén is vezettek 27-18-ra. A második negyedben öt és fél percig nem igazán mozdult el egyik irányba sem az eredmény, Bargnani kosarával 37-27-re még mindig a pirosban játszó Raptors vezetett, ám ekkor Ryan Anderson gondolta úgy, itt az ideje, hogy a papírforma érvényesüljön, kettő perc alatt megfordította a találkozót és máris 40-39-re a hazaiaknál volt az előny, sőt, 44-41-nél az addigi legnagyobb fórt is elkönyvelhették, igaz, ez csak három pontot jelentett. Itt eszméltek Casey fiai és megint az olasz erőcsatár volt az, aki megvillant, neki köszönhetően 47-52-vel fordultak a csapatok, tehát öt egységgel vezetett a Toronto. A vendégeknél Bargnani már ekkor 19 pontnál, Calderon pedig 10 pontnál és 8 gólpassznál járt (ezzel elérte a 3000 asszisztot Raptors színekben). A túloldalon két fehér bőrű srác, Anderson és Redick tartották a lelket. Előbbi 15, utóbbi 11 egységgel jelentkezett a nagyszünet előtt.

Fordulás után teljesen állva hagyta a Toronto az ellenfelét. Amikor nem tudtak betalálni, akkor személyi hibát ütöttek rajtuk és máris helyére ment a két vagy három megítélt büntető, Calderon triplájával 4:40-nel a kezdés után már 16 egységgel mentek. Itt nagyon kellett Anderson és Nelson triplája, amivel két támadás alatt 10-re le is jöttek a hazaiak, de ennyit tudtak hozni ellenfelükön, mindenre volt válasz a túloldalról, úgyhogy a záró játékrész előtt 11 pont volt a két csapat közötti különbség (70-81). Az utolsó felvonás első három perce semmilyen változást nem hozott, ám itt fordult a kocka. A Nelson-Redick-Turkoglu-Anderson-Howard ötös egy 18-2-es futást produkált és így hiába volt három negyeden keresztül nyeregben a Raptors, az utolsó két és fél percre már négy pontnyi hátránnyal fordultak. Itt Barbosa hibázott kettőt (előbb kihagyott egy büntetőt, majd a következő támadásnál támadóhibát vétett, amivel ki is pontozódott), a túloldalon pedig Redick, majd Nelson is büntetett, a végén tehát elmaradtak az izgalmak.A vendégeknél Bargnani eléggé eltűnt a második félidőre és DeRozan sem túl jó játékkal hozta a 17 pontját. A másik oldalon a nagy, győztes rohamot elkövető ötösből Nelson haloványabb volt, de a másik négy ember húzta igazán a szekeret, ahogy idén eddig elég gyakorlatilag mindig.

Magic: Anderson (24 pont), Redick (21 pont), Howard (19 pont, 15 pattanó, 3 blokk), Turkoglu (15 pont, 7 gólpassz)

Raptors: Bargnani (28 pont, 7 pattanó), Calderon (18 pont, 13 gólpassz), DeRozan (17 pont, 4/12 mezőnyből)

 

Miami Heat - Charlotte Bobcats 129 - 90

Ahogy az némileg várható volt, a Charlotte-ban kiszenvedett egypontos siker után hazai pályán legyalulta a Heat az idegenben még borzasztóan bizonytalan Bobcats-et. Chris Bosh csak az első félidőben szórt 20 pontot, valóban megállíthatatlanul kosarazott az új CB1, a Miami pedig 28 pontos vezetésével már a nagyszünetre eldöntött minden kérdést. A 21 pontos White húzta vendégek szó szerint azzal küzdöttek az első félidőben, hogy legalább fele annyit tudjanak dobni, mint a Heat, de ez sem kis nehézségeket okozott nekik. Ezt a mészárlást ráadásul úgy vitte véghez a floridai kirakatcsapat, hogy James a második negyed végén szerezte meg első mezőnykosarát és összesen nem is jutott 10 mezőnykísérlet fölé. A Charlotte kezdőjében egyedül White ért el kétszámjegyű dobóteljesítményt, a padról 17 egységével Kemba Walker, az idei eddigi talán legjobb újonc tudta őt megtámogatni. A győztes oldalon viszont a nagy hármas mellett a 4-ből 4 triplát értékesítő Mario Chalmers is a jobbik énjét vette elő mára, valamint az elsőéves Norris Cole "tündérmeséje" is folytatódik, 16 pont és 9 gólpassz állt a neve mellett lefújásnál. Erre mondják, hogy még edzőmeccsnek, vagy edzésnek sem illik be, az enerváltan mozgó vendég gárda semmiféle ellenállást nem tudott kifejteni a története során először ilyen jól rajtoló Miami ellen. Az egész NBA mezőnyét tekintve szezoncsúcsot dobott 129 ponttal a Heat, Dwyane Wade pedig karrierje 14 ezredik pontját is megszerezte a találkozón, mi is gratulálunk neki!

A Heat legjobbjai: Bosh (24 pont, 13-ból 9 mezőny, 6-ból 6 büntető, 10 lepattanó, 2 szerzett labda, 3 eladott labda), Wade (22 pont, 3 lepattanó, 6 gólpassz, 2 szerzett labda, 3 eladott labda), James (16 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz), Chalmers (16 pont, 4-ből 4 tripla, 5 gólpassz), Cole (16 pont, 8-ból 6 mezőny, 9 gólpassz)

A Bobcats legjobbjai: White (21 pont, 12-ből 10 mezőny, 3 lepattanó, 2 szerzett labda), Walker (17 pont, 4-ből 2 tripla, 3 lepattanó, 4 gólpassz), Brown (14 pont, 7 lepattanó, 2 szerzett labda)

 

Cleveland Cavaliers - New Jersey Nets 98 - 82

Kiesési rangadót rendeztek Ohióban, már ha lehet ilyen mondani az NBA-ben, ugyanis két, rájátszásra szinte teljesen esélytelen gárda találkozott a clevelandi publikum előtt. Ha nem is végig vezetve, de a végén nagyon magabiztosan húzták be a hazaiak a sikert. Az első félidőben gyakorlatilag végig vezettek a vendégek, akiknél a kezdő ötös viszonylag elfogadhatót nyújtott, bár kiemelkedő teljesítményt senkitől nem láthattunk. Hat pontos félidei fórjuk aztán a harmadik negyed elején nullázódott le egy óriási adok-kapokban, négy percig nem nagyon tudtak hibázni a támadók egyik oldalon sem, de itt elfogyott a Nets lőszere és mindössze hat egységre volt képes a negyedből hátralévő időben, így hat pontos előnyük hat pontos hátránnyá változott 12 perc alatt. A záró felvonás elején megpróbáltak még felzárkózni, ám egyenlíteniük egyszer sem sikerült, a negyed felétől kezdve pedig folyamatosan húztak el tőlük a hazaiak, akik végül nagyon sima és megérdemelt sikert arattak. Pazarul dobott kintről a Cavs, hiszen 16 értékesített hármasukhoz 61.5%-os pontosság párosult, nemcsak sokat dobtak tehát, hanem pontosan is, míg az ellenfélnél a mezőnyszázalék sem érte el a 38%-ot. Az 1/1-es Kyrie Irving is inkább a kinti dobásokban jeleskedett ma, mint ahogy a régi fényében pompázó Antawn Jamison és a padról Alonzo Gee, valamint Daniel Gibson is. Van még hova javulniuk, de szépen megfigyelhető a gárdán a fejlődés. Nem úgy, mint a túloldalon, ahol jelenleg főhet az illetékesek feje, hogy mit csinálnak, amíg Brook Lopez sérült. A vele sem túl acélos garnitúra ugyanis teljes középszerűségre van ítélve, Sundiata Gaines már a kezdő dobóhátvéd, ráadásul nem is lóg ki lefelé, ami nem sok jót jelent. Avery Johnson óriási feladat előtt áll, de ő is csak abból tud főzni, amije van. Deron Williams ma nem volt annyira pocsék, mint a legutóbb, de tőle ettől klasszisokkal több kell, ha a Nets meccseket akar nyerni.

Cavaliers: Jamison (23 pont), Gibson (19 pont, 5/7 hármas), Irving (13 pont, 4 gólpassz, 4 eladott labda, 2 blokk)

Nets: D.Williams (16 pont, 5 gólpassz, 6 eladott labda), Gaines (11 pont, 5 eladott labda), Humphries (11 pont, 5 pattanó), Okür (10 pont, 8 pattanó)

 

Minnesota Timberwolves - Dallas Mavericks 99 - 82

Ha valaki emlékszik még a 2-3 évvel ezelőtti hype-ra, ami Ricky Rubio-t övezte az NBA-be kerülése előtt, s majd ezek után látta őt pattogtatni Spanyolországban, illetve Európában, az valószínűleg nem hisz a szemének a még mindig csak 21 esztendős játékmester produkcióját látva. A hazaiak ifjonca nagyon keményen dolgozhatott nyáron a dobásain, hiszen igen magabiztosan vállalja el őket, ráadásul a vártnál sokkal jobb százalékkal be is talál, kintről is többször volt ma eredményes. A tavalyi idény végével együtt 18(!) meccse nyeretlen Minnesota nagyon eltökélten lépett pályára a címvédő ellen, mely egyre jobb játékot mutatott az utóbbi két találkozóján, ám az újonc kisember a most is fantasztikusan termelő Kevin Love-val karöltve elintézte őket a negyedik negyedben. A második játékrészben már érezhető volt, hogy ez nem texasi diadalmenet lesz, a félidei pihenőre már 10 pontos fórral mehettek el Beasley-ék. A harmadik etapban Nowitzki és társai szigorítottak védekezésükön és támadásban is precízebbek voltak, de az utolsó szakasz megint a Minny remekléséről szólt. A Mavs egy 10 - 0-ás futással átvette ugyan az irányítást, ám a fantasztikusan triplázó vendéglátók egy 14 - 0-ával válaszoltak, amivel gyakorlatilag le is zárták a derbit. Rubio csak ebben a 12 percben 7 pontot szórt és 5 gólpasszt osztott ki, de Love triplái is kellettek az elszakadáshoz, végül simán diadalmaskodott a Timberwolves, nincs már nyeretlen csapat Nyugaton. JJ Barea első meccse tavalyi klubja ellen tehát jól sikerült, még akkor is, ha a csereirányító nem is tudott igazán sokat hozzátenni ehhez a diadalhoz. A Mavs, mint regnáló bajnok az utolsó helyen tanyázik 1 - 4-es mérleggel, holnap az Oklahoma City ellen van jelenése Carlisle mester legénységének, ahol megint nem lesz egyszerű győztesen levonulni a pályáról 48 perc után.

A Timberwolves legjobbjai: Love (25 pont, 6-ból 5 tripla, 17 lepattanó (7 támadó)), Rubio (17 pont, 3-ból 2 tripla, 3 lepattanó, 7 gólpassz, 4 eladott labda), Tolliver (13 pont, 5-ből 3 tripla, 6 lepattanó), Ridnour (11 pont, 3 gólpassz)

A Mavericks legjobbjai: Nowitzki (21 pont, 3-ból 2 tripla, 4 lepattanó), West (13 pont), Terry (10 pont, 4 lepattanó, 2 szerzett labda, 5 eladott labda)

 

Chicago Bulls - Memphis Grizzlies 104 - 64

Két, alapvetően igen komoly játékerőt képviselő gárda elképesztően egyoldalú "küzdelmét" láthatta a chicagói közönség. A vendégektől egyébként is hiányzott kezdő irányítójuk, Mike Conley, de jött ezután még rosszabb is. Még az első negyed végén OJ Mayo egy betörést követően ráesett Zach Randolph lábára, akit le kellett támogatni a pályáról és nem is tért vissza. Hiba lenne azonban erre fogni ezt az egyoldalú találkozót, hiszen mire elérkeztünk erre a pontra, már 24-12-t mutatott az eredményjelző. A Bullsnál szintén volt hiányzó, az új igazolás, Rip Hamilton ágyéksérülése miatt volt kénytelen kihagyni a derbit. Őt a bombaformában játszó Ronnie Brewer helyettesítette, aki újfent bizonyította, hogy nem csak mellébeszélt akkor, amikor elmondta, sokkal jobb állapotban van, mint tavaly és a kezdőben is megállja a helyét. Hiba lenne azonban bárkit is kiemelni, az összes lehetőséget kapott játékos élt a bizalommal. A palánkok alatti csatát Randolph kiválása után simán hozta a Chicago (55-40-es lepattanóarány, 12-4 blokk), így lazán hozták az összecsapást annak ellenére is, hogy nem dobtak kifejezetten magas százalékkal (46.4% mezőnyből, 38.5% triplából). 15 éve nem kezdték ilyen jól az idényt (4-1), akkor bajnokságot nyertek, kíváncsian várjuk, idén mi lesz a sorsuk, a hazai idénynyitó mindenesetre nem kezdődhetett volna jobban. Vagyis éppenséggel igen, a mérkőzés végén ugyanis CJ Watson rosszul fogott talajt és a könyöke kifordult, állapotáról egyelőre bővebbet nem tudni. A túloldal az egészen botrányos 31%-kal tudott dobni és az is leginkább a cseréknek köszönhető (a kezdők összesen 21 pontig jutottak). A sérülések ellenére nincs egyben a társaság, meg sem közelítik tavalyi formájukat, márpedig lassan ideje lenne, mert a csonka szezon túl rövid ahhoz, hogy egy csapat túl sokáig bent ragadjon a rajtnál. Ha Randolph is elszállt hosszabb időre, akkor egy nyugati esélyessel kevesebb és nagyon meg kell dolgozniuk még a rájátszásért is, az még Z-Bo-val is necces.

Bulls: Brewer (17 pont, 7 pattanó, 5 gólpassz), Boozer (17 pont, 11 gólpassz), Rose (16 pont, 6 gólpassz)

Grizzlies: M.Gasol (8 pont, 10 pattanó), Young (10 pont), J.Davis (10 pont, 6 pattanó)

 

Denver Nuggets – Los Angeles Lakers 99 - 90

A párosítás tegnap a nap meccse volt fordított pályaválasztás mellett, és ma is szoros meccset játszottak a felek.  Kobe Bryant tegnap hibát hibára halmozott a végjátékban – ezt akkor elbírta a Lakers, ma viszont ugyanezt egy egész estés betlivel súlyosbítva már nem. Pedig csapattársai megint jól teljesítettek, Bynum mellett Gasol is csinos dupla-duplát termelt, és a kispadról is 30 pont érkezett. Noha az első félidőben Lawson, illetve a palánk alatti cserék (Harrington és Andersen) játékára építve a Nuggets 11 pontos előnyt szerzett, a harmadik negyedben Bynum, Blake és az ekkor talán elfogadhatóan játszó Bryant (akit ezúttal nem elsősorban Gallinari fogott) vezette vendégek a vezetést is átvették. ’Birdman’ Andersentől kissé szokatlan buzzer kellett ahhoz, hogy egy pontos előnyt megtartson a Nuggets.

Az utolsó negyedben sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok (Blake és Gasol mellett Bryant is dobott pár kosarat), azonban az utolsó 3 percben a Fekete Mambánál megint elgurult a gyógyszer, és mindent magára akart vállalni. Ez sem tegnap, sem ma nem sült el jól, a csapat annyira megzavarodott, hogy a biztoskezű Bynum két büntetőt is kihagyott, és a Lakers ebben a periódusban már nem szerzett pontot. A túloldalon Lawson és Nené viszont remekelt, és Gallinari is javította tegnapi óriási hibáját, 86-88-nál egy sokkal nehezebb lerohanást fejezett be sikeres dobással, mint előző nap – ráadásul lélektanilag fontos pillanatban. Innen már nem volt visszaút – 40 pontot szóró kispadjára támaszkodó és a végjátékban Bryant hibáit sima ziccerekkel büntető Nuggets elmozdult az 50%-ról. A Lakers visszacsúszott 50%-ra, és Kobe Bryantnek nagyon el kell gondolkodnia, hogy mit bír és mit nem. Ma szerezte meg pályafutása 28 000. pontját (hatodikként az NBA történetében), ekkora rutinnal igazán éreznie kellene, hol a határ. Reméljük, egyáltalán érdekli, mert ha nem, a Lakersnek nem lesz túl fényes szezonja.

Nuggets: Gallinari 20/3 (5 labdaszerzés), Lawson 17 (10 gólpassz), Nene 13 (5 lepattanó), Harrington 12 (11 lepattanó), Andersen 12 (9 lepattanó, 5/6 mezőnyből), Miller 12/3 (7 gólpassz)

Lakers: Gasol 20 (11 lepattanó), Bynum 18 (16 lepattanó), Bryant 16/3 (6/28 mezőnyből, 6 labdaeladás), Blake 14/6, World Peace 10/3

 

Sacramento Kings – New Orleans Hornets 96 - 80

Eric Gordon továbbra sem állhat a Hornets rendelkezésére, legjobb dobója nélkül a Darazsak nagyon gyengén játszanak. Ez ma sem változott, a Kingsnek tulajdonképpen nem volt nehéz dolga, pedig náluk az első számú palánk alatti ember, DeMarcus Cousins hiányzott – a fiatal erőcsatár állítólag cserét kért. Az effajta viselkedés szokatlan ilyen korban, a menedzsment ki is tette az aktív keretből, hogy gondolkodjon a dolgon. Félidőben még két ponttal vezetett a frontcourtjára támaszkodó vendég gárda, a fordulás után viszont a Kings hátvédei, Tyreke Evans és Marcus Thornton apró ízekre szedte az ellenfél kinti sorát. Ketten 52 pontnál álltak meg, az ellenfél irányítóját, Jarrett Jacket nyolc labdaeladásba kényszerítették - utóbbit Paul Westphal nagy örömére, a vezetőedző kifejezetten ilyen kisembereket szeretne látni a csapatban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a jó tripladobókkal rendelkező Hornets egyetlen hárompontost sem szerzett (!) a meccs folyamán (egyedül Belinelli hét lehetőséget hagyott parlagon), máris érthető, hogyan kaphatott ki a Hornets annak ellenére, hogy palánk alatti emberei 41 pontot és 33 lepattanót termeltek. A New Orleans nem rossz csapat, de nagyon nagy szükségük van Gordonra, aki fiatal kora ellenére képes vezére lenni a társaságnak. A Kings egyelőre ugyanazt a hullámzó játékot hozza, mint eddig: ha az Evans-Thornton-Fredette trióból ketten jó napot fognak ki, bárkit elverhetnek – ha nem, bárkitől kikaphatnak.

Kings: Evans 27/6 (9/18 mezőny, 4 lepattanó, 3 gólpassz), Thornton 25/3 (6 lepattanó, 5 labdaszerzés), Salmons 13/6, Fredette 7/3 (5 gólpassz), Hayes 6 (10 lepattanó)

Hornets: Ariza 17 (5 lepattanó), Kaman 14 (15 lepattanó), Okafor 13 (12 lepattanó, 5/7 mezőnyből), Landry 12 (5 lepattanó), Vasquez 6 (8 gólpassz), Jack 6 (8 gólpassz, 8 labdaeladás)

 

A nap hőse: Kobe Bryant. Az NBA történetének hatodik olyan játékosa, aki elérte a 28000 pontot.

A nap lúzere: Kobe Bryant. Az előző rekordhoz párosult ma egy "picit" önző játék. 6/28 mezőnyből, 1/8 a tripla vonalon túlról és 6 eladott labda. Érdekes lenne a többiek fejébe látni, hogy egy ilyen teljesítmény mennyire öli a csapatszellemet rövid- és hosszútávon is.