Nagy hajrával győzte le a Miamit a Bucks, megégett a Nuggets

Cleveland Cavaliers - Charlotte Hornets 98-119

Uralta a meccset a Hornets. A vendégek óriási iramban kezdték a találkozót és már az első negyedben elkapták a fonalat, 38 pontot tettek fel a táblára és héttel nyerték a játékrészt - majd a folytatásban nem estek vissza, hanem tovább nyitottak az ollón és a nagyszünetben már 15 egységgel vezettek. Magabiztos előnyüket a fordulás után sem adták le, sőt a záró etapban még rá tudtak tenni egy lapáttal, egyszer sem inogtak meg és végig tisztes távolságban tartották maguktól a Clevelandet - meglepően agresszív, lelkes védekezést mutattak be, támadásban pedig lendületesen, nagy elánnal kosárlabdáztak. Összességében 50% feletti mezőnymutatóval, 45%-os triplázással és 32 gólpasszal zártak, hacsak nem omlanak össze valahol, akkor ezek a számok általában győzelemhez tartoznak, ez pedig most is így történt - egyénileg Terry Roziert (29 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz, 5/9 tripla) emelhetjük ki, de hatan is elérték náluk a tízpontos határt, mindenki hozzátette a magáét. Két játékost kell még megemlítenünk, egyrészt LaMelo Ball összesen nyolc percet játszott és négy faultot ütött be, másrészt debütált a tíznapos szerződéssel behúzott Isaiah Thomas, aki 14 perc alatt 10 pontot és 3 gólpasszt tett a közösbe.

Garland visszatérése sem segített. A meccsek óta gyengélkedő Clevelandnél nem oldotta meg a problémákat Darius Garland visszatérése, pedig a hátfájdalmakkal küzdő irányítóra nem lehetett panasz: azonnal kezébe vette a karmesteri pálcát és 33 pontot dobott 13/22-es mezőnymutatóval, valamint 5/10 triplával. Hiába, pont ő mondta ki, hogy mi a gond: puhán játszanak, meg sem közelítik azt az intenzitást, keménységet és koncentrációt, mint a szezon első felében, pocsékul védekeznek, ezúttal a lepattanózásuk is gyenge volt, mindezekből pedig különösebben jó támadójáték sem sülhetett ki. A társaság az utóbbi hat mérkőzéséből ötödször kapott ki, ezúttal esélye sem volt a hazai pálya ellenére, már visszasüllyedt a Boston szintjére a tabellán és a meglepetésszezon elkezdett billegni - hátrafelé kell tekintgetniük Allenéknek, mert a Toronto is jön és ha nem figyelnek, visszacsúsznak a playin-helyekre.

A Cavaliers legjobb dobói: Garland 33/15, Allen 18, Markkanen 12/6
A Hornets legjobb dobói: Rozier 29/15, Oubre Jr. 19/15, Bridges 15/3

 

Orlando Magic - Indiana Pacers 114-122 - hosszabbítás után

A végén rohamozott a Pacers. Két napja ugyanitt simán kikapott az Indiana és ahhoz a meccshez képest az volt a legnagyobb változás, hogy rendelkezésre állt Malcolm Brogdon, aki ezúttal abszolút régi önmagát idézte, nem mostanában láttunk tőle hasonlót. Az Indy vezére 31 pontot szórt 11 lepattanóval, 8 gólpasszal, 15 kiharcolt büntetővel és alig egy eladott labdával, a záró etapban pedig az ő extrája mentette meg csapatát az újabb vereségtől: 91-76-os hátrányból kezdték az utolsó felvonást, Brogdon azonban egymaga 15 pontot jegyzett ebben a kulcsfontosságú időszakban, a Pacers pedig ezzel hosszabbításra tolta a derbit. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendes játékidő végén éppen az ő kezében maradt a győzelem, mert kihagyott egy büntetőt, az ellentámadásból pedig Mo Bamba támadópattanójával egyenlített a Magic, de a túlórában már nem volt pardon: Tyrese Haliburton két dobásával és gólpasszával egy 10-0-t rohant a társaság, összességében 12-4-re nyerte meg ezt az öt percet, így visszavágott a múltkori vereségért és elvitte a győzelmet. 

Elfogyott a Magic támadójátéka. Három negyeden keresztül remekeltek a hazaiak, Franz Wagner villogott, a harmadik játékrész elején öt perc alatt dobott 12 pontot, de a társak is tették a dolgukat (Bamba és Carter Jr. is dupla-duplázott például), jól működött a rendszer - vezettek 18 ponttal is és az előző két meccsükhöz hasonlóan itt is jó úton haladtak a győzelem felé. A záró etapban és a hosszabbításban azonban elfogyott a tudomány, Jamahl Mosley vezetőedző szerint a Pacers védekezése változott meg, jóval magasabb fordulatszámon pörögtek Brogdonék, erre pedig ők nem tudtak válaszolni: a harmadik negyed után összesen 10/32-t dobtak mezőnyből és nyolc labdát adtak el, ennyi hiba nem férhetett bele. A rendes játékidő végén így is volt még esélyük, de elrontották, a hosszabbításban pedig lejátszotta őket az Indy - ezzel nagyon okosan megőrizték utolsó helyüket a tabellán.

A Magic legjobb dobói: F. Wagner 28/12, Bamba 19/6, Suggs 14
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 31/9, Haliburton 21/9, Hield 17/12

 

Philadelphia 76ers - New York Knicks 123-108

Nem hibázott a Sixers. Két napja New Yorkban is nagyon hasonló különbséggel nyert a Philly és most otthon is hozta a kötelezőt, igaz, az az első félidő még nem sikerült jól: a nyitó játékrészt nyolc ponttal a Knicks vitte el és még a nagyszünetben is hét ponttal égtek a hazaiak. A fordulás után azonban sebességet váltottak, ugyan az első percekben még maradt a különbség, de aztán két Joel Embiid-triplával megtörték a jeget, Tyrese Maxey egymaga 11 pontot szerzett ekkor, az addig akadozó védekezésüket felkeményítették és 38-19-re nyerték a harmadik negyedet - innentől a kezükben volt a találkozó, a záró etapban pedig már nem is hibáztak. Az egész aréna várta James Harden hazai debütálását és bár kicsit lassan kezdett a csapat új irányítója, de végül 26 ponttal, 9 lepattanóval és 9 gólpasszal zárt, hozta, amit vártak tőle - Embiid (27 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) és Maxey (25 pont, 4/6 tripla) is villogott, csapatszinten pedig 52%-os mezőnymutatót és 47%-os triplázást hoztak össze. Ezzel sorozatban negyedszer nyertek, Hardennel 3-0-ra állnak, de most jönnek a rangadóik: a Cavs-Heat-Bulls-Nets sorral találkoznak úgy, hogy utóbbinál minimum Kevin Durant ott lesz már a pályán.

Barrett és Randle dicsérhető. Összességében nem volt olyan alárendelt szerepben a New York, mint ahogy a csapatok közötti különbség indokolná, az első félidőben kifejezetten jól védekezett és stabilnak bizonyult az együttes, de a harmadik negyedben bemutatott összeomlás ezúttal is vereséget eredményezett. A csapatszintű 43%-os mezőnymutató és főleg a 30% alatti triplázás nem ellensúlyozta azt, hogy kevesebb labdát adtak el és kétszer annyi támadópattanót szereztek, mint a Philly, a második félidőben már nem volt megoldásuk védekezésben, így zsinórban hatodszor is kikaptak. Egyénileg két játékost tudunk kiemelni, ők intézték a támadójáték oroszlánrészét: RJ Barrett 30 ponttal, 6 lepattanóval és 7 gólpasszal vitte a vezérszerepet, Julius Randle pedig 24 pontot tett hozzá második opcióként. A többiek viszont elvesztek, Evan Fournier például 1/8-as mezőnymutatója elég beszédes - lassan el kell fogadniuk, hogy a tavalyi kiugró szezon után most még a playinbe sem jutnak be...

A 76ers legjobb dobói: Embiid 27/6, Harden 26/6, Maxey 25/12
A Knicks legjobb dobói: Barrett 30/9, Randle 24, Quickley 11/3

 

Houston Rockets - Utah Jazz 127-132 - hosszabbítás után

Váratlan nehézségek. Minden a Jazz mellett szólt ezen a találkozón, a forma, a tudás, a frissesség is jelentős előnyt biztosított a vendégek számára és talán ők maguk is elhitték, hogy ez ennyire egyszerű lesz - csak éppen a Rocketsnek nem szóltak róla. Az első félidőben még úgy tűnt, hogy érvényesülhet a papírforma, a Utah 66-53-ra vezetett a nagyszünetben, könnyedén szerezte a kosarait, de a fordulás után még inkább visszavett, a Houston pedig megérezte a vérszagot: a hazaiak egy nagy negyedik negyeddel visszajöttek a korábbi 18 pontos hátrányukból és 30 másodperccel a vége előtt kiegyenlítettek - sőt csak azért nem vezettek, mert Kevin Porter Jr. kihagyott egy büntetőt. Mike Conley nyolc másodperccel az órán válaszolt egy clutch triplával, úgy tűnt, hogy mégis nyerni tud a Jazz, de Christian Wood a dudaszó pillanatában szintén bevert egy hármast, így buzzerrel mentette hosszabbításra az estét a hazai alakulat. Ott már négy ponttal is vezetett a Houston, majd Donovan Mitchell dobásaival fordított a Jazz, végül mínusz egyről Mike Conley bombázott be egymás után két triplát is az 52. percben - hirtelen 124-129-re változott az állás, innen pedig már nem rontották el a vendégek. A lötyögős kötelezőből hosszabbításós körömrágás lett, de valahogy kiizzadták a győzelmet...

Többen is kiemelhetők. A Rockets élt a lehetőséggel és alaposan megszórta a kissé harmatos Jazz-védekezést, a hazaiak 21 triplát bombáztak be 41%-os hatékonysággal és összességében is 50%-kal céloztak mezőnyből. Náluk Jalen Green (27 pont, 4/9 tripla) volt a legeredményesebb, de Christian Wood (24 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés), Kevin Porter Jr. (16 pont, 12 gólpassz) és a padról 20 ponttal, 4/8 triplával beszálló Kenyon Martin Jr. is dicsérhető. A sokkal jobban lepattanózó és közelről jóval pontosabban dobó Jazznél Donovan Mitchell volt a vezér (37 pont, 10 gólpassz), de clutch helyzetben Mike Conley is villogott (Quin Snyder vezetőedző külön dicsérte a hátvédpárt, hogy milyen összjátékokat csináltak meg) és Rudy Gobert (27 pont, 17 lepattanó, 12/14 mezőnyből) is pusztított a gyűrű alatt, pluszként pedig Bogdanovic, valamint Clarkson is 10 pont fölé jutott. Összességében látványos, izgalmas találkozót vívtak a felek, a Rockets becsülettel helytállt, de a bravúr elmaradt, sorozatban tizenegyedszer is kikaptak Woodék.

A Rockets legjobb dobói: Green 27/12, Wood 24/12, Martin Jr. 20/12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 37/12, Gobert 27, Bogdanovic 18/12

 

Milwaukee Bucks - Miami Heat 120-119

Holiday tette fel a pontot a Bucks-felzárkózás i-jére. Ugyan remekül kezdett a kérdéses formában lévő címvédő és nyolc ponttal megnyerte az első negyedet, de aztán átvette az irányítást a Miami, a nagyszünetben már a vendégek vezettek és a fordulás után is ők maradtak lendületben - olyannyira, hogy hat perccel a találkozó vége előtt 99-113 állt az eredményjelzőn. A Milwaukee azonban itt óriási rohamba kezdett, Giannis Antetokounmpo nyolc pontot szerzett innentől, de a többiek is hozzátették a magukét, a Heat elkezdett hibázgatni, így pedig a legvégén ellopta a győzelmet Mike Budenholzer csapata. Fél perccel a vége előtt négypontos előnynél a Heat támadhatott, de eladta a labdát, majd Khris Middleton futtából elengedett triplájával 13 másodperccel az órán 118-119-ig jöttek fel a vendéglátók. Az oldalbedobást nehezen végezte el a Miami, Giannis Antetokounmpo ütközött Jimmy Butlerrel, de nem faultot fújtak, hanem feldobást, amit a görög elvitt, a labda Jrue Holidayhez került, aki szépen felhozta azt, betört az eleső Gabe Vincent mellett, majd Bam Adebayo felett, palánkról bedobta a meccsnyerő kettest. Maradt még 1,9 másodperc, de időkérés nélkül nem tudott mit tenni a Miami, a Bucks hatalmas futást bemutatva megnyert egy nagyon fontos rangadót pocsék helyzetből a keleti listavezető ellen, a Heat pedig bánhatja ezt a csúnya leolvadást. 

Megtorpant a Miami. A 21-6-ra elvesztett végjáték során rengeteg hibát követett el a Heat elöl-hátul, a kulcsfontosságú eladott labda abszolút nem fért bele négypontos előnyben és ezekre Erik Spoelstra is rámutatott, de azt sem hagyhatta szó nélkül, hogy az oldalbedobásnál hogyan maradhatott néma a síp - mint mondta, "sokkoló", hogy az nem volt fault Giannis részéről Butleren, így lett belőle feldobás és két Heat-büntető helyett Holiday győztes kosara. Ezzel együtt a tréner kiemelte, hogy ők rontották el a végét, nem a játékvezetésre fogja a vereséget, 47 percig rendben voltak még a Milwaukee felzárkózása ellenére is, jó döntéseket hoztak, jól játszottak, plusz négynél le is zárhatták volna az estét, de ezúttal a vége hibádzott. Kyle Lowry hiányzott nekik ilyen helyzetben és az sem segített, hogy Jimmy Butler 2/14-es mezőnymutatóval hat pontot szenvedett össze, így hiába Tyler Herro 30 pontos estéje, ez sem lett elég. A Bucksnál a húzóemberek mind hozták magukat, Antetokounmpo (28 pont, 17 lepattanó, 5 gólpassz), Middleton (26 pont, 4/8 tripla) és Holiday (25 pont, 11 gólpassz) is villant a végjátékban, a görög szerint pedig ez a bajnoki mentalitás, amivel megcsinálták a comebacket, erre építhetnek a folytatásban is.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 28/3, Middleton 26/12, Holiday 25/9
A Heat legjobb dobói: Herro 30/18, Vincent 21/15, Adebayo 18

 

New Orleans Pelicans - Sacramento Kings 125-95

A második félidőben állva hagyta ellenfelét a Pelicans. A szoros első félidő végén csak négy ponttal vezetett a New Orleans, de a nagyszünetet követően rárúgták az ajtót a Sacramentóra a hazaiak és átléptek ellenfelükön. Nem is az innentől dobott 60 pont az érdekes, az "automatikusan" jött és az első félidőben is hasonló volt a helyzet, de ott a védekezésüket kapták össze nagyon és összesen 34 egységet engedtek a Kingsnek a harmadik-negyedik negyedben, ez volt a döntő. A nagyszünetig hasonlóan jól dobtak a felek és leginkább Brandon Ingram nehéz ketteseivel volt előnyben a Pels, de a harmadik negyedtől kezdve összezuhant a Sacto, egy gyors New Orleans-futás után teljességgel szétesett a gárda fejben. A hazaiak végül 59%-os mezőnymutatóval zártak, míg a szünetben még 50-en álló Kings 39%-ra (!) romlott le a meccs végéig, a triplákat 23%-kal dobták a vendégek és a büntetőiket is csak 68%-kal értékesítették. Külön is ki kell emelnünk a gyorsindításokat, azon a téren 26-10-re nyert a Pelicans és Alvin Gentry, a Sacto edzője szerint ez volt a legbeszédesebb adat - nem volt érdemi esélyük a fordulás után és jelenleg ez a valós különbség a célkeresztben lévő nyugati 10. helyezett, valamint közöttük. Egyénileg egyébként Brandon Ingram volt a meccs legjobbja, ő 33 ponttal, 6 gólpasszal és 15/19 dobással húzta övéit, de CJ McCollum (17 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz) és Jonas Valanciunas (17 pont, 14 lepattanó) is dicsérhető, míg a Kingsnél maximum a 25 pontos De'Aaron Fox és a 15 pontos, 14 lepattanós, 7 gólpasszos Domantas Sabonis említhető.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 33/6, Valanciunas 17/3, McCollum 17/6, Marshall 17/6
A Kings legjobb dobói: Fox 25/3, Barnes 19/9, Sabonis 15

 

Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder 107-119

Tipikus blama. Sorozatban hat győzelem után, minden szempontból messze-messze az OKC felett állva érkezett meg erre a hazai kötelezőre a Denver, de ahogy az ilyenkor néha előfordul, a túlzott önbizalom és a túl könnyűnek tűnő helyzet visszaütött. Michael Malone csapatánál gyakorlatilag nullán volt az energiaszint, a tréner is úgy fogalmazott, hogy a védekezés és az egész meccsbe beletett akarat kínos volt a hazaiak részéről, ennél többet nem is tud elmondani az eseményekről. Most Nikola Jokics sem tudott segíteni, bár dobott 22 pontot 16 lepattanóval és még a 4 gólpasszra jutó 7 eladott labdája is beleférhetett volna, ha nem mond csődöt a teljes kezdő: vele együtt -21-27-ben volt az első ötös az este folyamán. A vállalhatatlan vereségtől a cserék mentették meg a gárdát, a Hyland-Forbes duó 10/17 triplát dobott be és amikor a második sor volt fent, akkor pluszban volt a társaság, de ezúttal ez csak arra volt elég, hogy a totális kiütést elkerüljék - így is nagyon kínos pofonba szaladtak bele saját közönségük előtt...

Az OKC köszönte szépen. Reálisan nézve nem nagyon lehetett esélye ezen a mérkőzésen a Thundernek, de ha már a Nuggets ennyire bele... szóval kevéssé törte magát a győzelem érdekében, akkor éltek az adódó lehetőséggel. A vendégeknél Shai Gilgeous-Alexander (29 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) mellé ezúttal Isaiah Roby (26 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 4/5 tripla) is felnőtt, védekezésben az egész kezdő nagyon nagyot dolgozott és teljesen más hőfokon égtek, mint ellenfelük. Az első félidő így is szorosan alakult, sőt voltak tíz pont feletti hátrányban is, de mivel a Denver a fordulás után sem vette komolyan a dolgokat, így a harmadik negyedben a lovak közé csaptak és egy 13-4-es rohammal meglógtak ellenfelük elől. Erre még egyszer válaszolt a Nuggets, de SGA-ék újabb 8-0-ja után már nem volt visszaút, a záró etapban nem adták vissza a vezetést a vendégek és bár a denveri cserék próbálkoztak, visszajöttek egy pontra is, de nem tudták átbillenteni a meccset. 98-99 után egy 10-2-es OKC-futás következett, ami végleg eldöntötte a küzdelmet, így váratlan bravúrral lopakodott közelebb a Kingshez a Thunder. 

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 22, Hyland 19/15, Forbes 18/15
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 29/9, Roby 26/12, Mann 13

 

Phoenix Suns - Portland Trail Blazers 120-90

Kiütéssel javított a tartalékos Suns. Az All-Star óta kétszer is kikapott a Phoenix, ráadásul Chris Paul után most már Devin Bookert is elvesztette, aki az egészségügyi protokoll miatt hiányzik egy ideig, így két legjobb játékosa nélkül kellett nyernie az együttesnek. A kissé tapogatózós első negyed után azonban nem okozott gondot a találkozó dominálása a ligaelső számára, a visszatérő Cam Payne és a padról beszálló Aaron Holiday 17 gólpasszt osztott szét és remekül mozgatta a gárda játékát,  hatan is 12-20 pont között dobtak, kiegyensúlyozott csapatjátékkal (50%-os mezőnymutató, 39%-os triplázás, 32 gólpassz) ütötték ki ellenfelüket. A nagyszünetben már 15 ponttal vezettek, a fordulás után hamar elkerülte a különbség a húsz egységet és mivel a Blazers részéről semmilyen ellenállás nem érkezett, így a folytatásban is csak nőtt a távolság. Ez a meccs ismét arra világított rá, hogy a jelenlegi Portland nem NBA-szint, az All-Star előtt váratlan bravúrokba kezdő gárda a szünet óta a liga legrosszabb csapataként funkcionál, most is értékelhetetlen produkciót nyújtott a játék minden elemében. A Suns nem is rontotta el a helyzetet és ezzel a győzelemmel talán kicsit saját magát is visszaterelte a helyes útra, az mindenesetre biztos, hogy a GSW hullámvölgye miatt hét meccs a gárda előnye a táblázat élén.

A Suns legjobb dobói: Johnson 20/12, Ayton 18, Crowder 15/6, Bridges 15/6
A Trail Blazers legjobb dobói: B. Williams 14/3, Eubanks 13, Watford 13/6

 

A tabella ezen a linken megtekinthető!