Amiről a playoffban beszélnek 05-17

Idénre ennyi volt a csoda. A Warriors egy fantasztikus elsőkörös továbbjutás után Duncanék dolgát is alaposan megnehezítette, a kiesés ellenére a 2013-as playoff egyik nagy győztese a GSW – a fiatal húzóemberek, az újoncok és a fanatikus edző egyvelege jövőre még jobb lehet. Különösen akkor, ha a liga egyik leghatékonyabb palánk alatti játékosa, David Lee sem sérül le és összeszoknak Andrew Boguttal.

A végére teljesen elkészült erejével a Golden State. Már az ötödik meccsen is alig állt a lábán Steph Curry és Klay Thompson, ez nem nagyon változott a hatodik összecsapásra sem: ketten 12 hárompontossal próbálkoztak, de csak 4 talált utat a gyűrűbe. Csapattársaik sem voltak már topon, tőlük egyetlen tripla sem érkezett…

Harrison Barnes számára fájdalmasan ért véget a rájátszás. Az újonc kiscsatár a posztszezonban valósággal tarolt, hiszen Magic Johnsonhoz és Kobe Bryanthez mérhető teljesítményt nyújtott alig 20 évesen. Az utolsó meccsen azonban alaposan beverte a fejét a padlóba egy rossz szerelési kísérleténél – bár utána visszatért, a meccs vége felé súlyos fejfájás miatt be kellett támogatni az öltözőbe.

Jarrett Jack itt lesz jövőre? A csereirányító szerződése lejár, és mivel az idei rájátszásban ’eladta magát’, nagy kérdés, hogy a GSW-nek lesz-e rá pénzügyi lehetősége, hogy megtartsa. Jack ma is 50 %-kal dobott 15 pontot, az egész playoffra vetítve közel 17 pontot szerzett meccsenként. Mezőnyből 50, a büntetővonalról 90%-kal tüzelt, rengeteg fontos dobást értékesített - és a játék többi elemében (gólpassz, lepattanó, labdaszerzés) is remekül teljesített.

Tony Parkernek és Manu Ginobilinek nem ment a dobás. Mindössze 3/16-os mezőnyt szenvedett össze a Spurs francia sztárja – viszont két triplát is beszórt (nem az erőssége) és kiosztott 8 gólpasszt. Argentin kollégája sem brillírozott a dobásoknál, de ő sem fukarkodott a passzokkal – 11 asszisztot adott. Kettejük 19-e éppen eggyel több, mint a teljes Warriors 18-a.

Egyszerre játszott jól Tim Duncan, Kawhi Leonard és Tiago Splitter. A Spurs frontcourt-jét alkotó trió kiválóan dobott mezőnyből (19/34) és a büntetővonalról (10/11) is, vezetésükkel megnyerte a lepattanócsatát a Spurs – és védőoldalon is fakítottak (4 blokk, 4 labdaszerzés). A legjobbkor lendültek formába, mert a Warriors nagyembereinél egy szinttel jobb társaság vár rájuk a Grizzlies elleni főcsoportdöntőben.

A kötelező kipipálva. A Knicks számára nem volt más lehetőség: győzni kellett a 3-1-re vezető Pacers ellen New Yorkban, hogy életben maradjanak. Ezt segítette, hogy Frank Vogel, a Pacers mestere nem játszathatta George Hillt, aki a negyedik meccset tulajdonképpen megnyerte csapatának, de egy Tyson Chandlerrel történt ütközést nem tudott rendesen kiheverni. Hill elméletileg "átment" az NBA fejsérüléseket vizsgáló tesztjén, tehát a hatodik meccsen játszhat.

Eltűnt a csapatjáték. A két gárda mindössze 12-12 asszisztot tett fel a statisztikai táblára, ami még akkor is kevés, ha az iram érezhetően nagyon lelassult, és kevesebb mezőnykísérlettel dolgoztak a csapatok. Hill helyén a Pacers kezdő irányítója DJ Augustin volt, aki nem adott gólpasszt – a túloldalon Raymond Felton sem vitte túlzásba, de így is csapata legjobbja volt 4, kosarat érő átadással. Az Indianában a passzok felét Paul George szállította…

Roy Hibbert elveszett. Az egyéni játék legnagyobb vesztese a Pacers centere volt, akinek volt már nem egy remek meccse a párharcban, most viszont labdát is alig látott, ráadásul faultgondokkal is küzdött.

Váratlan segítség a kispadról. Ismét nem Amar’e Stoudemire nyújtot extrát, hanem Chris Copeland és Kenyon Martin. A tavaly még Európában pattogtató 3-4-es átmenet húszperces játékidejét alaposan kihasználta: 13 pontot (közte 3 triplát) szórt be, szedett négy lepattanót és szerzett két labdát. A veterán Martin támadó- és védőoldalon is megmutatta, hogy van még benne kakaó.

Carmelo Anthony és JR Smith éledezik. A kiscsatár már majdnem 50%-kal dobott mezőnyből (28 pontig jutott), míg Smith is kezdi összeszedni magát fejben – sokkal okosabb vállalásai voltak, mint korábban, és védőoldalon alaposan odatette magát (3 labdalopás és 1 blokk).

Jason Kidd vesszőfutása tovább tart. A legendás irányító 9. meccse képtelen a gyűrűbe találni, és ma a játék többi elemében sem nyújtott maradandót: alig 5 perces bevetésén egyetlen mezőnykísérletén túl semmit nem jegyezhettek fel a statisztikusok.

Megtörik a hazai pálya varázsa? A Pacers az idei rájátszásban 5-0-lal áll otthon, ezeken a meccseken átlagban több, mint 15 ponttal verte ellenfeleit – köztük kétszer a Knickset is. Mike Woodson, a NYK vezetőedzője csak annyit mondott erre a lefújás után: "a fenébe is, nagyon hamar kitalálunk erre valamit!" Óriási meccs lesz vasárnap hajnalban.