Playoff-percek: Felkészületlen, tehetetlen Cleveland

Semmit nem váltott a Cleveland

A mellékelt ábra alapján Tyronn Lue komolyan gondolta az első meccs után, hogy jól tették a dolgukat, csak sok dobást hibáztak a festékben, hiszen semmit nem változtatott csapata játékán. Ezt most rendesen beárazta a Warriors, hiszen minden létező szegmensben köröket vert a Cavsre a bajnok, Jamesék össze-vissza kapkodtak védekezésben, támadásban pedig ad hoc jelleggel csinálták, amit csináltak. Az rejtély, hogy mi volt Lue elképzelése, az viszont valószínűleg most már számára is világos, hogy ez így nem működik, és nem az a megoldás, hogy akkor gyorsabb játék kell...

Jön-e a James egy-egyezés?

Túl sok ideje nincs már a keleti bajnoknak, a következő meccsen az életben maradásért játszik a társaság, így azonnali és hatékony megoldás kell. Kevin Love és Kyrie Irving kis túlzással több kárt csinál, mint hasznot, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy LeBron James meg sem közelíti tavalyi agresszióját és mentális erejét. Kérdés, hogy a hazai pályában bízva nagy javulást várnak Irvingtől és a csapatjátéktól (a 35%-os mezőnymutatónál és 5/23 triplánál csak jobb jöhet), vagy rábízzák Jamesre, hogy oldja meg egyedül, és felküldenek mellé egy védekezésben aktív, hasznos kiegészítő sort - akármelyik utat is választják, annak működnie kell, különben vége a dalnak.

Az alapok sem működnek

Végig lehet menni nagyjából a Cavs teljes keretén akkor, amikor a gyengén játszókat szeretnénk felsorolni. A nagy hármasról már beszéltünk, de JR Smith (öt pont, 2/6 mezőnyből) ezúttal sem volt faktor, Tristan Thompsont húsz percet sem lehetett pályán tartani, Matthew Dellavedova 2/9-et dobott mezőnyből hét pontért, Iman Shumpert egy triplát leszámítva csak rosszat csinált, Channing Frye-t be sem lehet küldeni, és Timofey Mozgov is csak a hajrában került elő. Ennél rosszabb legalább nem lehet...

Nincs nehézség

Pontosan azt játssza a Warriors, amivel végigverte az ellenfeleket az alapszakaszban: sok mozgás, sok passz, önzetlenség, sok hely és sok tripla, megspékelve egy-két extra dobással. Draymond Green kedvére dobhat vagy szervezhet, a többiekre pedig rendre kijönnek a helyzetek a festékben, vagy éppen a triplavonalon - erre tud még egy-két "sajátos" hármast rápakolni Steph Curry és Klay Thompson. Mondhatni, hogy nehézséggel még nem találkozott a címvédő ebben a párharcban.

A túlzott magabiztosság még visszaüthet

Az első találkozón és most is látszott jó pár megoldáson a Warriors oldaláról, hogy rettentően élvezik a helyzetet, belementek felelőtlen, könnyelmű megoldásokba - ezt egyelőre bőven kezelni tudták. Idegenben azonban lehet, hogy kicsit más lesz, főleg, ha talál valamit a Cavs, és nem tudnak ilyen simán 6-0-s, 8-0-s etapokat futni Curry-ék - a most eladott húsz labda is jelzi, hogy azért ebben van még hova fejlődni. Ezzel együtt persze jelenleg nem úgy fest, hogy ennek komoly jelentősége lesz, egyébként is ez az a magabiztosság, ami azzá teszi a Warriorst, ami, ráadásul bizonyították már, hogy ha kell, tudnak ezen változtatni - mindenesetre jelenleg nincs okuk erre...

Az alacsony szerkezetre nincs válasz

Hiába kezdett egészen parádésan Andrew Bogut és osztott ki percek alatt négy blokkot, mégis alig került pályára az első negyedet követően. Összesen nem egészen fél órát volt a pályán klasszikus magasember (Bogut 15, Ezeli 10, Speights szűk öt percet) és ebben már a negyedik negyed nagy részét lefedő garbage time is benne van, egyébként Draymond Green volt a center - mellette Curry, Thompson, Iguodala, Barnes, Livingston és Barbosa forgott, szinte végig small-ballt játszott a GSW. Ez ellen úgy fest, hogy nincs meg a megoldása a Cavsnek, ami azért érdekes, mert akkor kérdés, hogy mégis mire készültek Jamesék - gyakorlatilag egy bő éve ez az alapjátéka a Golden State-nek...

Tartja a tempót a Warriors cseresora

Andre Iguodala ismét hozta remek védekezését és hasznos játékát, Shaun Livingston és Leandro Barbosa pedig támadásban is veszélyesnek bizonyult a padról beszállva - Iguodala és Barbosa 20 feletti +/- mutatóval zárt, Livingston "csak" +12-vel. Most nem ők döntötték el a meccset, mert nem volt erre szükség, de továbbra is hatalmas a különbség a két cseresor között - a Cavsnél ezúttal legalább Jefferson hasznos tudott lenni, viszont mindenki más értékelhetetlennek bizonyult.

James szépen lépdel az örökranglistákon

Bár a Cavaliers ikonja ma nem érte el a 20 pontot, és így megszakadt 25 meccses sorozata, nem panaszkodhat, mert legendákat hagyott le. 194. playoff-mérkőzésével belépett a Top10-be és megelőzte a Karl Malone-Danny Ainge duót, 339. labdaszerzésével pedig fellépett az örökranglista 4. helyére – a műfaj koronázott királyát, John Stocktont nyomva eggyel hátrébb.

2007 szelleme kísért?

Sokszor esett szó az elmúlt időszakban arról, hogy James zsinórban hatodik nagydöntőjében van, de lassan fel lehet idézni LeBron elfeledett hetedik (kronológiai sorrendben az első) nagydöntőjét. 2007-ben talán nem annyira könnyedén, mint idén, de mindössze négy vereséggel (Wizards: 4-0, Nets: 4-2, Pistons 4-2) húzta be Keletet az a Cavaliers, amit először építettek fel James számára. Az is jó csapatnak tűnt, és bár Love és Irving szintű All-Starok nem voltak benne, a csapatjátékuk alapján nem voltak esélytelenek a döntőben. A negyedik bajnoki címére hajtó Spurs azonban nagyon könnyedén, 4-0-val söpört, minden idők egyik legsimább döntős győzelmét aratta akkor a Duncan-Parker-Ginobili hármasra építő San Antonio. Most elég hasonló a helyzet: a keleti csatákban szépnek és jónak tűnő keret és játék (ne feledjük, triplarekordos meccsük is volt) a döntőben összeomlik, és a korábban bajnoki címet szerző ellenfél játékával, általános rutinjával, keretük mélységével egyelőre nem tudnak mit kezdeni.