32 éves a Bulls, 12 éves a Mavericks első bajnoki címe

Az 1990/91-es szezonban a Chicago Bulls már masszív esélyesként indult neki az idénynek, bár a kétszeres címvédő a nagy riválisa, a Detroit Pistons volt - 1988-ban, 1989-ben és 1990-ben is az autóvárosiak ejtették ki Jordanéket. Az alapszakaszban 61-21-es mutatóval, kelet legjobbjával zárt a Bulls. Sok kérdés nem férhetett hozzá, hogy a csapat kiemelkedett ebben az idényben, hiszen a PO első körében kisöpörte a New York Knickset, majd 4-1-gyel kiejtette a Philadelphia Sixerst is, hogy a keleti döntőben végleg átvegye az uralmat a Pistonstól, amelyet a New Yorkhoz hasonlóan kisöpört, 4-0-val intézte el a Bad Boys csapatát - mint ismert, a negyedik meccs még be sem fejeződött, a Detroit játékosai már levonultak a pályáról.

A döntőben a nyugaton harmadik kiemeltként is végigrobogó Los Angeles Lakers volt az ellenfél - az aranysárga-lilák 3-0-lal, 4-1-gyel és 4-2-vel mentek túl sorrendben a Houstonon, a Golden State-n és az alapszakaszgyőztes Portlanden.

A finálé első meccsét elég komoly meglepetésre nyerte meg a Lakers, utána azonban nem tudott ellenállni Jordanéknek, akik otthon egyszer, idegenben pedig kétszer is két vállra fektették őket, így érkeztek el a felek 1991. június 12-éhez, az ötödik találkozóhoz. A végeredmény már ismert: az otthon játszó Los Angeles-iek jól tartották magukat, három negyed után egálban voltak a Bullsszal, de a végére elfáradtak, és megadták magukat a Pippen (32 pont, 13 pattanó, 7 gólpassz, 5 steal) és Jordan (30 pont, 10 gólpassz, 5 steal) vezette Chicagónak, amely 108-101-re győzött, így fennállása 25. évében megszerezte első bajnoki címét. Az első three-peat alkalmával egyébként 9 meccset játszottak idegenben Jordanék a döntők során, abból 8-at megnyertek.

Érdekesség, hogy Magic Johnson 20 gólpasszt osztott ki, ami mindössze 1-gyel marad el saját, döntőben felállított csúcsától, érdemi pályafutása azonban ezzel a találkozóval zárult, hiszen a következő szezon kezdete előtt jelentette be, hogy HIV vírussal fertőzött. 1995/96-ban még visszatért - és meghívottként még az 1991/92-es All-Star gálán is ott volt -, játszott is még négy meccset a PO-ban, de a Jordan elleni döntővel zárult le igazából kosaras karrierje.

 

12 évvel ezelőtt, 2011. június 12-én a Dallas Mavericks érkezett el ugyanehhez a lehetőséghez, hogy megnyerje története első bajnoki címét. Az alapszakaszban nyugat harmadik helyén végeztek a texasiak (57-25), az első körben a Portland TrailBlazersen léptek túl 4-2-vel, a Lakers ellen egy nagyon sokáig emlékezetes párharcban söpörtek - ez volt a Bulls egykori edzőjének, Phil Jacksonnak a végső búcsúja az aranysárga-liláktól -, majd a tapasztaltot még csak gyűjtögető, korábban ilyen magasságokban nem járó Oklahoma City Thunderen 4-1-gyel mentek át.

A döntőben következett a 2006-os, szempontjukból 4-2-re elveszített finálé visszavágója az újonnan összeállt nagy hármas, a LeBron James, Dwyane Wade és Chris Bosh vezette Miami Heat ellen, amely egyaránt 4-1-re verte a Sixerst, a Boston Celticset és Chicagót is a korábbi körökben.

Az első meccset még hozta ugyan a pályaelőnyben kezdő Heat, ám a másodikon emlékezetes jelentsorok zajlottak: már mérkőzés közben elkezdték ünnepelni a sikert a Miami játékosai Wade hármasa után, amivel 88-73 lett az állás a Heatnek a negyedik negyed közepén. Az öröm azonban még korai volt, ugyanis innen fordított a Dallas, 95-93-re nyert, így kiegyenlített. A harmadik találkozón ugyan visszavették a pályaelőnyt Jamesék, az ezt követő két összecsapást azonban otthon be tudta húzni a Mavs, így mentek vissza 3-2-es texasi előnnyel Floridába a csapatok. A 27 pontos Jason Terry és a 21 pontos Dirk Nowitzki vezetésével 105-95-re győzött a Dallas, amely ezzel megnyerte első és idáig egyetlen bajnoki címét.

 

1984-ben a döntő utolsó meccséhez érkezett a Boston Celtics és a Lakers. A párharc érdekessége volt, hogy az előző évben egyik csapat sem örülhetett - 1980 és 1988 között egyetlen ilyen idény volt, hiszen 1983-ban a Philadelphia Sixers átgázolt az egész ligán, egyébként ötször a Lakers, háromszor pedig a Celtics lett a végső győztes. A Boston 1983 nyarán az 1979-ben a Seattle SuperSonicsszal bajnokságot nyerő, és abban az évben a döntő legértékesebb játékosának választott Dennis Johnsonnal erősödött, ez a húzás pedig bevált.

A Celtics 61-21-gyel alapszakaszt nyert, majd a PO-ban előbb a Washington Bulletset (3-1), nagy csatában a Bernard King vezette Knickset (4-3) és a Milwaukee Bucksot múlta felül (4-1). A túloldalon a Lakers 54-28-cal "csak" nyugatot tudta megnyerni, a rájátszásban azonban viszonylag könnyedén menetelt a Kansas City Kings (3-0), a Dallas (4-1) és a Phoenix Suns (4-2) ellenében.

A döntőben aztán a klasszikussá váló rivalizálás első felvonását láthattuk, a két együttes ekkor találkozott egymással a PO-ban először a Larry Bird és Magic Johnson fémjelezte korszakban. Az aranysárga-lilák az első meccsen elvették, a negyediken viszont elbukták a pályaelőnyt, egyébként hozta mindenki az otthoni meccseit, így érkeztünk el a hetedik meccshez. A Celtics a második és a harmadik negyedben 13 pontot vert ellenfelére, ami elég volt ahhoz, hogy 111-102-re győzzön, ezzel behúzza a bajnoki címet, hiába közelítette meg őket a végjátékra a Lakers. A Bird-éra alatt először és utoljára nyertek Magicék ellen - 1986-ban a Rockets ellen lettek bajnokok, 1985-ben és 1987-ben viszont a Lakers jobbnak bizonyult náluk a döntőben.

 

A kétszeres címvédő Los Angeles Lakers természetesen az egyik, ha nem a legnagyobb esélyesként vágott neki a 2001/2002-es szezonnak. Az alapszakaszban aztán csak a harmadik kiemelést szerezte meg nyugaton a Sacramento Kings és a San Antonio Spurs mögött. A rájátszásban előbb kisöpörte a Blazerst, majd 4-1-gyel elintézte a Spurst is. A nyugati döntőben a 2000-es évek elejének egyik legemlékezetesebb párharcát vívták Kobe-ék a Sacramento Kings ellen - az alapszakaszgyőztesen 4-3-mal sikerült továbblépniük.

Ellenfelük a Jason Kidd, Richard Jefferson, Kenyon Martin, Keith Van Horn, Kerry Kittles fémjelezte New Jersey Nets volt. A Nets elsősorban a Kidd - Stephon Marbury cserének köszönhetően hatalmas változásokon ment keresztül: az előző évi 26-56-ot követően ebben a szezonban megnyerte keletet (52-30). A PO-ban az Indianán 3-2-vel, a Charlotte Hornetsen 4-1-gyel, a Bostonon pedig 4-2-vel lépett tovább.

A fináléra aztán kevés izgalom maradt. A Lakers kétszer nyert otthon, majd New Jerseyből elhozta a harmadik találkozót is, így a negyedik összecsapásra úgy érkeztek a felek, hogy bajnokot is avathatnak. Meg is történt ez, hiszen 113-107 arányban jobbnak bizonyult a Lakers a negyedik meccsen is, így sorozatban harmadik bajnoki címét ünnepelhette, Phil Jackson újra megcsinálta a three-peatet - edzői pályafutása során már harmadjára.

A Shaquille O'Neal - Kobe Bryant párosnak ez volt az utolsó sikere együtt. A következő idényben a Spurs a második körben ejtette ki a csapatot, amely Gary Paytonnal és Karl Malone-nal megerősödve sem tudta legyűrni a Pistonst a 2004-es fináléban. A két sztár között nem volt a legjobb a kapcsolat, Shaq a szerződéséről sem tudott megegyezni a vezetőkkel, így elcserélték a Heathez - ez a garnitúra gyakorlatilag feloszlott.

 

A Golden State Warriors hat éve ült vissza a trónra, a Kevin Duranttel erősítő gárda ekkor nyerte meg a 2017-es bajnoki címet - a döntőben simán, 4-1-re verték a Cavalierst, KD pedig megszerezte karrierje első Finals MVP címét is. 

Van több születésnaposunk is a mai napon. A Phoenix Suns egykori vezetőedzője, Earl Watson még csak 45 éves, a Nets 2002-es csapatánál megemlített Kerry Kittles pedig 49 esztendős lett a mai napon.

Két All-Star játékos is született ezen a napon. 33. életévét tölti  Jrue Holiday, akit 2008-ban az Egyesült Államok legjobb középiskolás játékosának választottak, majd egy évet töltött a UCLA-n (itt Darren Collisonnal alkotott hátvédpárost), 2009-ben pedig 17. helyen draftolta a Philadelphia 76ers. A Sixersben 4 évet töltött, 2013-ban meg is hívták az All-Star Gálára, de a vezetőség ekkor kezdte el a Processt, robbantotta a csapatot, Holiday pedig New Orleansba került. A Pelicansnél első éveiben rengeteg sérüléssel bajlódott, felesége, az kétszeres olimpiai és világbajnok focista, Lauren Holiday úgy hordta ki a gyermeküket, hogy közben egy jóindulatú agytumorral küzdött, ami miatt Holiday-nek hosszabb időre távol kellett lennie a csapattól. A Pelicansnél így is meg voltak vele elégedve, 2017-ben újraszerződtek vele, a 2017-18-as évadban pedig összeállt a Davis-Cousins-Holiday trió, a New Orleans pedig komoly terveket szövögetett. Ezt keresztülhúzta Cousins súlyos sérülése, de így is sikerült kört mennie a csapatnak a 2018-as rájátszásban: kisöpörték a Portlandet, majd 4-1-re kaptak ki a későbbi bajnok Pelicanstől. 

Holiday a 2017-18-as évadban bekerült az All-Defensive Első Ötösbe, de a következő években nem sok sikerélmény érte - 2019 decemberében elsőként a liga történetében egyszerre volt pályán két testvérével, Justinnal és Aaronnal, majd a 2019-20-as évad végén megkapta a Twyman-Stokes Év Csapattársa elismerést. Anthony Davis ekkor már Los Angelesben nyert bajnoki címet, majd a buborékos szezont követően, 2020 novemberében Holiday-t is elcserélte a Pelicans Milwaukee-ba. A Bucksnál azonnal beilleszkedett, ismét bekerült az All-Defensive Első Ötösbe, megkapta a Sportmanship Awardot is, de a legfontosabb az volt, hogy vele a Bucks megszerezte az 50 éve üldözött második bajnoki címét - a playoffban közel 40 (!) perc alatt 17.3 pontot, 8.7 gólpasszt, 5.7 lepattanót és 1.7 labdaszerzést átlagolt, a Milwaukee perimétervédekezésének alapjaként csillogott.

2021 nyarán a Team USA színeiben olimpiai bajnoki címet nyert, és a 2021-22-es évadban is hasonlóan teljesített. A második Védőötösbe választották, újra megkapta a Twyman-Stokes Díjat, és a rájátszásban ismét bizonyította, hogy a jelen egyik, ha nem a legjobb periméter-védője: Khris Middleton kidőlése ellenére is majdnem konferencia-döntőhöz segítette csapatát, 21.1 pontot, 8.5 gólpasszt, 5.6 lepattanót és brutális, 2.8 labdaszerzést jegyzett a rájátszásban.

A 2022-23-as évadban karrierje során másodszor választották be az All-Starra, 51 pontos karriercsúcsot hintett, bekerült az Év Első Védőötösébe, harmadszor is megkapta a Twyman-Stokes-t, a parádésan sikerült alapszakaszt pedig megnyerte a Bucks - Holiday 19.3 pontot, 7.4 gólpasszt, 5.1 lepattanót és 1.2 labdaszerzést hozott. A playoffban viszont több egészségügyi gond sújtotta a gárdát és Holiday sem állt a helyzet magaslatán Jimmy Butler ellen, így szégyenszemre első kiemeltként rögtön az első körben búcsúzott a Milwaukee. 

A Golden State-től induló, később Washingtonban kétszer is AS-gáláig jutó Antawn Jamison 47. születésnapját ünnepli a mai napon - szülei eredetileg az Antwan (ejtése: Antoine) keresztnevet akarták neki adni, de a kórház elírta azt a születési anyakönyvi kivonaton. Jamison 1995-ben Észak-Karolina legjobb középiskolás játékosaként ment a helyi North Carolina Tar Heelshez, ahol örök barátságot kötött Vince Carterrel. Három évet töltött Michael Jordan egykori alma materében, majd miután 1998-ban az NCAA legjobb játékosának választották, jelentkezett a draftra (1999-ben egyébként, kihasználva az 1998-as lockoutot, lediplomázott) - 2000-ben 33-as mezét visszavonultatta a UNC.

A Toronto Raptors választotta ki a 4. helyen, de rögtön el is cserélték a Golden State-hez éppen Carterért, karrierje első öt évét a GSW-nél töltötte. Újoncévében csak a Második Újoncötösbe választották, a következő négy évben viszont 19.6 és 24.9 pont között átlagolt, azonban a Warriors nem volt túl acélos, így az All-Starról nem is nagyon álmodhatott. 2003 nyarán egy kilenc játékost érintő cserében került Dallasba, ahol ugyan csak a kispadról jött, de először játszhatott egy igazán jó csapatban, az alapszakasz végén az Év Hatodik Embere Díjat is kiérdemelte. A playoffban viszont nem villogott a gárda, Steve Nash-t el is cserélték Phoenixbe, Jamisont pedig Devin Harrisért, Jerry Stackhouse-ért és Christian Laettnerért Washingtonba. 

Itt aztán egy közepes erős csapatba került, ahol újra kezdő lett, a Wizards kört ment a rájátszásban, Jamison pedig egyénileg is olyan jó számokat hozott, hogy pályafutása során először meghívták az All-Star Gálára. 2005 és 2008 között folyamatosan playoffban volt az Arenas-Jamison-Butler trióra támaszkodó fővárosi gárda, a csatár rendre 20 pont környékén átlagolt - 2006-ban még a világbajnokságon bronzérmes Team USA-be is bekerült, 2008-ban pedig másodszor is All-Star lett. 2010 februárjában cserélték el Clevelandbe, hogy hozzásegítse LeBron Jamest egy bajnoki címhez, azonban a Cavs idejekorán kiesett, 2010 nyarán pedig LeBron Miamiba távozott.

Jamison még két szezont maradt, 17-18 pontokat hozott egy elég gyenge gárdában, majd pályafutása utolsó két évében megfordult a Lakersben és a Clippersben is - 2014-ben, 38 évesen döntött a visszavonulás mellett, miután elérte a 20 ezer pontos határt. Ez utóbbi azért érdekes, mert jelenleg két olyan játékos van, akit már be lehetne választani a Hall of Fame-be és legalább 20 ezer pontot dobott, de mégsem került még be (Tom Chambers a másik). 

Visszavonulása után sem szakadt el az NBA-től, a Lakers hazai meccseinek szakkommentátora lett, 2017-ben pedig a Lakers játékosmegfigyelőként alkalmazta. 2019-ig dolgozott LA-ben, ekkor a Washington Wizards kérte fel a játékosok dolgaiért felelős vezetőnek, azóta ezt a pozíciót tölti be. Jamison jótékonyságáról is ismert, már 2003-ban saját ösztöndíjat alapított egykori Charlotte-i középiskolájában, majd a Bay Areában (San Francisco és környéke) is hasonlóval segít esélyt adni hátrányos helyzetű, tehetséges diákoknak.