A végjátékok legendái

Horry az Alabama egyetemre járt, aztán az 1992-es draft 11. helyén választotta ki őt a Houston Rockets. Talán kevesen tudják, de 1994 februárjában elcserélte őt a texasi együttes, ám a Detroit Pistonstól elvileg érkező Sean Elliott megbukott a fizikai vizsgálatokon, így végül Horry maradt a Rocketsnél, és tagja volt mindkét bajnoki címet nyert együttesnek. 1996 nyarán többek között őt és Sam Cassellt adta a Houston Charles Barkley-ért cserébe. A Phoenix Sunsnál nem sok időt töltött - összeveszett Danny Ainge vezetőedzővel, el is tiltották -, hiszen még 1997 januárjában, Cedric Ceballosért cserébe a Los Angeles Lakers játékosa lett, és újabb nagyon sikeres időszakot tudhatott magáénak.

Az aranysárga-lila együttes 2000-es és 2001-es bajnoki címében is fontos szerepet játszott Horry, több nagyon fontos kosarat is szerzett, de ebből az időszakból a leghíresebb meccse a 2002-es nyugati döntő negyedik találkozója volt. A Sacramento Kings 2-1-re vezetett a párharcban, a Lakers pedig 24 pontos hátrányban is volt már. A végjátékban, 99-97-es Kings-vezetésnél Kobe Bryant és Shaquille O'Neal is hibázott, Horry azonban a Vlade Divac által messzire ütött labdát bedobta. A Lakers megnyerte a meccset, a szériát és a bajnokságot is, így 2002-ben már ötszörös bajnoknak mondhatta magát Horry.

2003-ban váltott újra, ekkor szabadügynökként a San Antonio Spurshöz szerződött, és most sem hibázott. A 2005-ös, Detroit Pistons elleni nagydöntő ötödik mérkőzésén minden idők egyik legnagyobb clutch teljesítményét hozta, miután 21 pontot dobott csak a negyedik negyedben és a hosszabbításban, és az ő kosarával győzött a Spurs 96-95-re - majd nyerte meg a szériát végül hét meccsen.

A 2007-es bajnoki címből is kivette a részét, igaz, ezúttal nem egy hármasa marad a legemlékezetesebb: a nyugati elődöntőben, a Phoenix Suns elleni negyedik találkozón adott egy bodycheket Steve Nash-nek, ami egy tömegjelenetté fajult. A mérkőzést ugyan az arizonaiak nyerték - ezzel visszavették pályaelőnyüket, és 2-2-re állt a párharc -, ám több játékosukat is eltiltották, a Spurs így visszavette az előnyt az ötödik találkozón, a hatodikon pedig hazai parketten megnyerte a párharcot. Később a Utah Jazz elleni sorozatot és a Cleveland Cavaliers elleni döntőt is behúzták, így újra övék lett a végső siker.

Horry soha nem hozott űrszámokat, de hét bajnoki címet szerzett 16 éves pályafutása során - ennyi bajnokságot soha senki nem nyert azokat a játékosokat leszámítva, akik a '60-as évek Boston Celticsében pattogtattak. Egyike annak a három embernek Ron Harper és Dennis Rodman mellett, akik két különböző csapattal is tudtak zsinórban két bajnoki címet nyerni, és John Salley mellett az egyetlen, aki három különböző együttessel is felért a csúcsra. 244 meccsel ő tartotta a PO-ban lejátszott mérkőzések rekordját - ezt később egykori csapattársa, Derek Fisher döntötte meg. 56 hármassal ő tartotta a legtöbb bedobott hármast a döntők történetében (azóta többen is megelőzték), és sokoldalúságát jellemzi, hogy ő volt az első az NBA-ben, aki egy szezonban eljutott legalább 100 szerzett labdáig, 100 blokkolt dobásig és 100 bedobott hármasig. Minden idők egyik legjobb clutch játékosának tartják számtalan, a csapatai bajnoki címében nagy szerepet játszó kosara miatt.

2008-ban vonult vissza, miután lejárt szerződése a Spursnél. Nem volt egyszerű élete ezt követően, hiszen 2011-ben elhunyt első gyermeke, az akkor 17 éves Ashlyn. Big Shot Rob (más helyeken Big Shot Bobnak hívják, mindkettőt használják az esetében) jelenleg kommentátorként dolgozik a Time Warner Cable SportsNet csatornánál, de egy Los Angeles-i AAU csapat edzőjeként is tevékenykedik. Isten éltesse sokáig!

 

Miller a UCLA egyetemen pallérozódott 1983-tól 1987-ig, méghozzá nem is akárhogyan: négyéves pályafutása alatt ő szerezte a második legtöbb pontot az egyetem történetében, csak Kareem Abdul-Jabbar volt nála eredményesebb a Bruins színeiben.

Az 1987-es draft 11. helyén vitte el az Indiana Pacers. Első évében még csere volt, ezt követően azonban bekerült a kezdőbe, és onnan nem került már ki soha többet, visszavonulásáig a csapat meghatározó alakja volt. A nagy kiugrásra a harmadik szezonig, az 1989/90-es idényig kellett várni: egyrészt ekkor jutott be először az Indiana a rájátszásba, mióta kihúzták Millert, másrészt a dobóhátvéd 24.6 pontot átlagolt, meg is hívták az All-Star gálára - a következő 11 idényben a kiegyensúlyozottság mintaképe volt, hiszen 18 és 22 pont között átlagolt a 2000/01-es szezonig bezárólag.

Karriercsúcsát 1992. november 28-án, a Charlotte Hornetsnek dobta, 57 egységig jutott:

Négy évig az első körben búcsúztak folyamatosan, csapatszinten azonban az 1993/94-es idényben szintet léptek - ekkor került a kispadra Larry Brown. Millernek külön is fontos volt ez az év, hiszen az NBA történetének harmadik játékosa lett, aki belépett az 50-40-90-es klubba - legalább 50% mezőnyből, legalább 40% triplából és legalább 90% büntetőből egy egész szezonon keresztül.

A Pacersszel egészen a keleti főcsoport döntőjéig meneteltek, ahol a New York Knicksszel néztek farkasszemet. A Knicks az előző idényben az első körben 3-1-gyel búcsúztatta Milleréket, itt azonban az ötödik mérkőzést Miller 39 pontos - ebből 25-t csak a negyedik negyedben dobott - produkciójával elhozta a Madison Square Gardenből a Pacers. A mérkőzés a Spike Lee-vel folytatott folyamatos szócsata és a negyedik negyedben dobott, egy felvonás alatt PO-rekordnak számító 5 Miller-hármas miatt is legendássá vált - utána ezt 2002-ben Antoine Walker megdöntötte -, de hiába vezetett ezzel a sikerrel 3-2-re az Indiana, a New York megnyerte a következő két összecsapást, így ők jutottak a döntőbe.

Egy évvel később a keleti elődöntőben néztek egymással farkasszemet a felek úgy, hogy az alapszakasz folyamán pályafutása során másodjára All-Star lett Miller. Rögtön az első mérkőzésen újabb legenda született, miután Miller 8.9 másodperc alatt dobott a mérkőzés végén 8 pontot, ezzel fordított az Indiana és nyerte meg a találkozót 107-105-re. A pályaelőnyt ugyan a hatodik meccsen visszavette a Knicks, ám a hetedik ütközetre a Pacers fel tudott állni ebből a lélektani hátrányból, 97-95-re nyert megint az MSG-ben - ebben az évben a Shaquille O'Neal vezette Orlando Magic állta útjukat a keleti fináléban.

Két év visszaesés következett - hiába választották be megint az All-Star csapatba, 1996-ban a rájátszás szinte teljes első körét ki kellett hagynia Millernek egy szemsérülés miatt, ki is estek rögtön az Atlanta Hawks ellen, 1997-ben pedig be sem jutottak a PO-ba.

A kispadon váltás történt: Larry Brown helyét Larry Bird vette át, ez pedig meghozta a várt eredményeket. 1997/98-ban karrierje negyedik All-Star meghívóját kapta Miller, a rájátszásban pedig könnyedén győzték le a Cleveland Cavalierst (3-1) és a Knickst (4-1). A Chicago Bulls ellen 7 meccsig húzták, ráadásul az utolsón is reális esélyük volt a győzelemre. Ebből a párharcból is maradt fenn Miller számára szép emlék: 2-1-es Chicago előnynél a negyedik meccs végjátékát döntötte el a Pacers ikonja. 2.9 másodperc volt hátra 94-93-as Bulls-vezetésnél:

1999-ben a Pacers a Milwaukee Bucksot (3-0) és a Philadelphia Sixerst (4-0) is kisöpörte, a keleti döntőben viszont régi nagy riválisuk, a New York Knicks jött szembe. Pályaelőnyből ezúttal nem tudtak diadalmaskodni Millerék, hat mérkőzésen kikaptak, ráadásul a legendás MSG-s meccsek után a mindent eldöntő találkozón pocsékul játszott a dobóhátvéd. Egy évvel később aztán jött a visszavágó, ugyanazon az útvonalon. A Buckst (3-2) és a Sixerst (4-2) is jóval nehezebben gyűrték le, mint 1999-ben, ám ezúttal a keleti döntőben a New York nem fogott ki rajtuk, Miller pedig 34 ponttal - ebből 17-et dobott a negyedik negyedben - vette ki a részét a Knickst búcsúztató 6. meccsből.

A döntőben a Los Angeles Lakers megverte a Pacerst 4-2 arányban, de mind a mai napig ez volt az Indiana egyetlen fináléja az NBA-ben. Egy évvel később a New Jersey Nets már az első körben kiejtette őket és még két első körös búcsú következett Isiah Thomas irányításával.

2003/04-ben Rick Carlisle lett a csapat vezetőedzője, és megint kelet top csapatai közé emelkedett a Pacers - igaz, Miller ekkor már csak az öltözőben volt vezér, Ron Artest és Jermaine O'Neal voltak a gárda fiatal sztárjai. 2004-ben és 2005-ben is megálljt parancsolt nekik azonban a Detroit Pistons - mindkétszer 4-2-vel, előbb a keleti döntőben, majd címvédőként a keleti elődöntőben -, ami egy nem túl hosszú, de annál hevesebb rivalizálás végére tett pontot - ne felejdük, 2004 novemberében volt a híres verekedés a két csapat között. 2005 februárja óta lehetett tudni, hogy ez lesz Miller utolsó éve, a Pistons elleni kiesés után pedig vissza is vonult.

25.279 pontjával az All-Time lista 24. helyezettje jelenleg (az NBA-t és az ABA-t összeadva, csak az NBA-ben a 21.). 5-ször volt övé a legjobb büntetőszázalék egy szezonban, kétszer dobta a legtöbb hármast, és nagyon sokáig ő volt a liga triplakirálya 2560 bedobott hárompontossal - rekordját Ray Allen döntötte meg 2011 februárjában. Bár "csak" 20 pontos játékos volt, az egész liga történetének leghatékonyabb scorerei közé tartozik, karrierátlaga 61.4% a TS%-ot tekintve - két idényben volt az övé a legjobb mutató. Háromszor volt a harmadik legjobb ötösben (1994/95, 1995/96, 1997/98), nyert világbajnokságot a Dream Team II (1994), olimpiát pedig a Dream Team III tagjaként (1996). 31-es mezszámát a UCLA és a Pacers is visszavonultatta, 2012-ben pedig bekerült a Hírességek Csarnokába is!

Visszavonulása után szinte azonnal a TNT csatorna szakkommentátoraként kezdett el dolgozni, és jelenleg is ezt csinálja. 2007 nyarán volt róla szó, hogy az akkor összeálló bostoni Big3 mögé leigazolják, de Miller lemondott a lehetőségről, nem tért vissza. Isten éltesse még nagyon sokáig!