Aki átzsákolta a Bullst

Starks Oklahomában született 1965-ben, és 21 éves koráig úgy tűnt: nemhogy komoly kosaras nem lesz belőle, de inkább arra lehetett fogadni, hogy pár éven belül börtöntöltelék vagy hajléktalan lesz. 1984 és 1987 között három helyi főiskolán-egyetemen tanult, de először azért rúgták ki, mert ellopta egy másik egyetemista fülhallgatóját (5 napos börtönt kapott érte), másodszor azért, mert füvezésen kapták – a harmadik helyen meg sem próbálkozott a kosárlabdával, viszont egészen jó jegyeket kapott… Emiatt 1987-88-ban az Oklahoma State-re került, ahol sikerült egy jó szezont futnia – persze így sem kapkodtak érte a drafton, nem választották ki.

1988 nyarán a Warriors végül leigazolta, de nem váltotta meg a világot – 1989-ben már a Continental Basketbal Associationben (CBA) pattogtatott. 1990-ben érkezett fordulópontjához a karrierje, amikor próbajátékon bizonyíthatott a Knicksnél. Starks egy edzőmeccsen Patrick Ewingról próbált meg zsákolni – ennek egy nagy ütközés és térdsérülés lett az eredménye. A Knicks nem bocsátotta el addig, amíg fel nem épült, utána pedig már azért nem, mert Starks nagyon gyorsan beverekedte magát a csapatba. 1991-92-ben már a Knicks hatodik embere volt, részt vett az 1992-es zsákolóbajnokságon, az 1992-93-as szezonban pedig berobbant a ligába: az alapszakaszban majdnem 18 pontot átlagolt, a főcsoportdöntőig menetelő Knicksben pedig remekelt a playoffban. A Bulls elleni párharcban a 2. meccsen Michael Jordanen (is) bemutatott zsákolása után a nagy MJ azt nyilatkozta róla: "nem tudom, honnan és mikor jött, de most itt van”.

Starks amellett, hogy kiválóan dobott és remek versenyzőtípusnak bizonyult, Anthony Masonnel és Charles Oakley-val együtt a Knicks kemény magját alkotta – a mini Bad Boys a 90-es évek első felében rendesen terrorizálta a mezőnyt (az edző Pat Riley hallgatólagos beleegyezésével), sokszor a brutalitás határait súrolva. Starks mentalitása azonban abszolút közönségkedvenccé tette New Yorkban – különösen azok után, hogy egy alkalommal Reggie Miller fejbevágásáért állították ki...

1993-ban még nem sikerült a döntőbe jutás, 1994-ben azonban már igen – Starks az alapszakaszban ugyan elég sokat a kihagyott és a playoffban is voltak rossz meccsei, de nélküle nem vezethetett volna 3-2-re a nagydöntőben a New York. A Rockets azonban az utolsó két meccset hozva megnyerte a bajnokságot – egyúttal a Knicks bajnoki álmainak is befellegzett. Starks negatív hősnek bizonyult, mert a 6. meccsen a potenciális meccs- és bajnokságnyerő tripláját Hakeem Olajuwon blokkolta. A következő években elég szerencsétlenül alakult a New York sorsa, Starks számai is folyamatosan csökkentek, 1996-ra ki is szorult a kezdőötösből – az 1996-97-es évadban viszont megmutatta, hogy nem csinál ebből presztízskérdést: megkapta a Legjobb Hatodik Embernek járó díjat. 1997-98-ban is hasonló szerepkört töltött be, utána azonban búcsút intett a Nagy Almának. Előbb visszatért első NBA-s csapatába, a Warriorsba, majd megnézte, milyen Chicago Bulls-játékosnak lenni – végül a Utah Jazzben, Karl Malone és John Stockton oldalán fejezte be pályafutását.

Starks manapság is a Knicksnek dolgozik, a szurkolókkal foglalkozik és időnként televíziós szakértőként szerepel. Még mindig ő dobta a legtöbb triplát (982) a Knicks történetében, emellett ő volt az első NBA-játékos 1994-95-ben, aki legalább 200 hárompontost dobott egy évben (217).