Kiütéses amerikai győzelem - 15 perc küzdelem a döntőben

A vártnál jóval simábban, kifejezetten könnyed győzelemmel nyerte meg zsinórban 5. olimpiai bajnoki címét az amerikai női válogatott. A döntő előtt szintén veretlen, fennállása során először olimpiai döntőbe jutó francia együttes mindössze másfél negyeden át tudott jelentős ellenállást kifejteni, a 15. perctől igen-igen egyoldalúvá vált a finálé, amelyen az amerikaiak a végén azt is megengedhették maguknak, arra is figyelhettek, hogy minden játékosuk szerezzen kosarat. Tehették - 36 (!) pont különbséggel nyertek a döntőben. Bízzunk benne, az amerikai-spanyol férfi döntő színvonalasabb, izgalmasabb lesz...

Egyesült Államok - Franciaország  86-50  (20-15, 17-10, 26-12, 23-13)


Ld: Parker 21, Bird 11/3, Taurasi 9/3 ill. Gruda 12, Lawson 12/6, Yacoubou 8.


Kevesen gondolták volna az olimpia előtt, hogy a kosaras hölgyeknél amerikai-francia döntőt rendeznek. Márpedig ez a finálé párosítása, ráadásul ha úgy vesszük ez amolyan álomdöntő, hiszen mindkét együttes veretlenül menetelt el a döntőig. Egyértelmű, hogy az amerikaiak az esélyesek, de a franciák önbizalmának nyilván nem tett rosszat, hogy a regnáló Európa-bajnok orosz válogatott kétszeri, valamint az olimpiai ezüstérmes ausztrál csapat legyőzésével verekedte be magát a döntőbe.



Gruda duplájára Taurasi hármassal felelt. Nagy iramban remek játékkal indult a döntő, majd 3 perc elteltével kezdtek "ráérezni" a játékosok a tétre, 7-6-os amerikai vezetés után erőlködés, kapkodás vette kezdetét - minimális amerikai vezetés mellett. A szakasz közepén Honti Kata két ex-csapattársa, Maya Moore illetve Isabelle Yacoubou termelte a pontokat, sőt Lawson-Wade hármasával már a franciák vezettek. Az európai együttes 13-11-es vezetése után az amerikaiak igen agresszív védekezésre váltottak - sikerrel. Pár labdát, majd könnyű kosarat szerezve egy 9-2-es rohanással és 5 pontos vezetéssel zárták az első negyedet.

A második negyed elején egyszerre volt a pályán a franciáknál a két "hatalmas kisember" Dumerc és Lawson. Továbbra is sok volt a rontott közeli dobás, Gruda vezetésével továbbra is tapadt az amerikai együttesre a francia. A szakasz közepén egymás hibáiból éltek a csapatok, az amerikaiak is feszülteknek tűntek, ellenfelüknek pedig pozícióból, a palánk alól nem nagyon volt esélyük, ráadásul azt az egy-két létszámfölényes helyzetüket, amelyek adódtak, elrontották, így aztán az amúgy önmagukhoz képest gyengén játszó amerikaiakhoz nem tudtak közelebb kerülni. A félidő hajrájában Candance Parker lepattanók utáni kosaraival, betörésekből elért találataival 9 ponttal megugrottak. Sőt, a zsinórban 8 amerikai pontot jegyző Parker újabb találatával 10 pont fölé nőtt a címvédő előnye. A félidő utolsó percében Lawson büntetőkből közel 4 perces francia kosárcsendet tört meg, ilyen hosszú pont nélküli időszak egy olimpiai döntőben végzetes lehet, úgy tűnt, az amerikaiak ellen 15 percre voltak "hitelesítve a franciák - persze hátra volt még egy félidő.

Ndongue kosarával indult a második játékrész, Gruda is megvillant, de 10 ponton belülre nem tudtak kerülni a franciák. Az amerikai csapatnak, bár nem igazán játszott jól, minden francia kosárra volt válasza. Sőt a szakasz közepén, amikor Bird hármasával egy 7-0 futást mutattak be az amerikaiak, 18 pontra nőtt a címvédő előnye - időt is kért Pierre Vincent. Ez sem segített, egyoldalúvá vált a játék könnyedén ziccereztek az amerikaiak. McCoughtry hármasával, majd büntetőivel 43-32 után  16-0-s lett az USA-futás és nem volt megállás - ez "kivégzés" volt. Gruda egy jó büntetője összességében 19-0-s amerikai rohamnak és több mint 5 és fél (!) perces francia kosárcsendnek vetett véget.

A záró szakasz, mivel azt megelőzően 26 ponttal vezetett az Egyesült Államok már csak formalitás volt. Úgy meg még inkább, hogy ezt a szakaszt is egy 6-0-s rohammal kezdte a cimvédő Bird vezetésével. Összességében a két, a finálé előtt veretlen együttes fináléját a vártnál jóval könnyebben, simábban nyerte a címvédő. A története első olimpiai döntőjét vívó francia együttes vagy nagyon megelégedett a döntőbe jutással, vagy nem igazán hitt a bravúrban. Az egyoldalú döntő nem volt igazán jó hírverése a sportágnak - ellentétben mondjuk az amerikai-ausztrál elődöntővel - de ez az amerikaiak érdemeit nem csökkenti, ők azt játszottak, amit tudtak - az ellenfél nem tudott felnőni a feladathoz.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus