Tapodi Péter és Fűzy Ákos emlékére
E sorok írója sincs másként ezzel. És a felvillanó emlékképek - a tragédia furcsa ellenpólusaként - vidámak. A Péterrel és Ákossal való kapcsolat sokkal több, szorosabb volt egyszerű újságíró-edző-sportvezető viszonynál. Nyugodtan mondhatom: (sport)baráti.
Két ereje teljében lévő, életigenlő, vidám férfi távozott közülünk, akik igen sokat dolgoztak, tettek a magyar kosárlabdáért.
Péterrel, talán még mielőtt edzősködni kezdett, játszottunk egy NB II-es meccsen. Egymást fogtuk, egyikünk sem szerzett pontot. Később, amikor bajnoki rangadókon, válogatott meccseken találkoztunk, gyakran elevenedett meg az a másfél-két évtizeddel ezelőtti ütközet, a hibátlan védekezés.
Tapodi Péter a BEAC-nál kezdett edzősködni, majd a szolnoki lányokat vezette Magyar Kupa elsőségig és Európa-kupa, valamint bajnoki ezüstéremig. Diósgyőrben - nem ritkán igen nehéz anyagi körülmények között - ért el szép sikereket, majd a győri együttest vezette a hazai élmezőnybe. Akárhol is dolgozott, sok barátra tett szert. Amikor Győrbe került, akkor még honi viszonyok között átlagon felüli anyagi körülmények között működő klubban dolgozhatott - korábbi eredményei alapján talán nem véletlen, hogy éppen őt találta meg a feladat, vagy őt találták meg a feladatra.
Ő szorgalmazta Fűzy Ákos Győrbe kerülését. Azét a Fűzyét, aki 3 éve Pécs utolsó bajnokcsapatát vezette csúcsra, méghozzá az egy évvel azelőtti Euroligában a Final Four-ig menetelő, s utána gyakorlatilag együtt tartott Sopron ellenében. Az a 3-0-s pécsi diadal, azon belül is a harmadik pécsi győzelem szinte csodaszámba ment. A harmadik meccsen három legjobbja, Nicole Ohlde, Vajda Anna és Kelly Mazzante nélkül minden idők talán legjobb magyar döntő sorozatban lejátszott mérkőzésén Sopronban, hosszabbítás után 100-96-ra diadalmaskodva lett bajnok a Péccsel.
A történet megírását, amelyet ennek kapcsán mesélt, egy későbbi nagy-nagy sikere kapcsán terveztem megírni - sajnos most vagyok kénytelen. A videózás során akkor 3 esztendeje Fűzy nem is annyira a soproni csapat figuráinak elemzésére helyezte a hangsúlyt, hanem olyan jelenetekre látszólag apró momentumokra hívta föl játékosai figyelmét, amelyek arra utaltak, az előző évek sikerei kissé jóllakottakká tették a soproni játékosokat, s egy évre rá már nem volt meg az az egység, amely a korábbi sikerek alapjait adták. Akadtak apró duzzogások, elégedetlenkedések, amikor valaki nem kapott labdát. Fűzy, tudva, hogy egyéni képességek tekintetében csapata elmarad a riválisától, ezt próbálta "meglovagolni". Kifelé menet a teremből, ahol videóztak, egy hirtelen ötlettől vezérelve megállította játékosait, s megkérdezte Iványi Dalmát, hány éves volt, amikor először bajnok lett. A válasz az volt: 19. Utána akkori csapata fiataljaihoz, többek között Horváth Lillához, Raksányi Krisztinához és Sarok Nikoletthez fordult, az ő korukat kérdezve. 19-20, felelték a lányok. Ákos pedig így zárta a beszélgetést: akkor most ez a ti bajnokságotok lesz.
Az lett.
Két évre rá a Győrrel is csúcsra jutott. És az Euroligában is káprázatos győzelmeket aratott, szerény, finom humorú ember és óriási stratéga volt. Ahogy a több világszárral, köztünk napjaink talán legjobb centerével, Tina Charles-szal felálló Wisla Krakkót "oktatták" 83-67-re, mestermunka volt.
A szombati soproni Sopron-Győr meccs előtt Ákos megdicsérte egy nyári, utánpótlás Eb kapcsán írt elemző írásomat. Szó szerint ezt mondta, "nagy élvezettel olvastam."
Ez volt az utolsó beszélgetésünk.
Ákos és Péter óriási űrt hagytak maguk után. A kosárlabdában, a családjukban és sok-sok ember szívében. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Nyugodjanak békében.
Fotó: pecsma.hu