Mi a szekszárdi utánpótlás titka?

fotó: kscszekszard.hu

Hogyan tudnak a szekszárdi kosaras lányok immár oly sok éve ütőképesen játszani a hagyományosan jól működő fővárosi klubok ellen? Milyen szakmai filozófia mentén zajlik a munka az Atomerőmű-KSC Szekszárdban? Melyek a vezetőedző, Harsányi Mária legérdekesebb nevelőmódszerei? − többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ az utanpotlassport.hu a mesterrel és lányával, Szabó Noémi szakosztályvezetővel.

Harsányi Mária mintegy ötvenéves edzői pályafutása során két-két országos bajnoki címet nyertek az Atomerőmű-KSC Szekszárd kosaras lányai a kadét-, a serdülő- és a gyerekligákban. A Tolna megyeiek mondhatni, folyamatosan tartják a lépést a náluk jóval nagyobb együttesekkel és az akadémiákkal. Harsányi szerint az idő tájt vált igazán sikeressé az utánpótlás-nevelőmunka, amikor a lánya, a jelenlegi szakosztályvezető, Szabó Noémi is elkezdett dolgozni mellette.

„Volt olyan esztendő, amikor az összes utánpótláscsapatot én irányítottam; lévén, hogy kevés edzőnk volt. Noémi érkezése előtt is gyakran bejutottunk az országos bajnoki nyolcas döntőkbe, de a legjobb négy közé addig egyszer sem sikerült küzdenünk magunkat; ez legfőképpen amiatt volt, mert akkoriban csekély létszámú lány kosárlabdázott Szekszárdon. Arra is volt példa, hogy négy korosztályt kellett foglalkoztatnom egyszerre, egyazon csapatban. A lányom segítségével együtt a még nagyobb sikerek is megérkeztek” − magyarázza Harsányi Mária.

Nem volt sok kérdés afelől, hogy Szabó Noémi is a kosárlabda világában teljesedik ki.

„Az alapokat az édesanyámtól, és tulajdonképpen az egész családtól kaptam; néhai nagyapám, Szabó Ödön mesteredző volt, míg apukám, Szabó György nemzetközi szinten tevékenykedett játékvezetőként − így az Atomerőmű-KSC Szekszárd szakosztályvezetője. − Ami engem illet: 1998-tól közel húsz éven át edzősködtem, ami után átvettük az egyesület vezetését az öcsémmel, Szabó Gergővel, aki jelenleg a klub igazgatója. A leányutánpótlásunk elsősorban anyukám kitartó munkájának köszönheti az ütőképességét, és persze annak, hogy rendre jó szakembereket sikerül integrálni a rendszerünkbe. Noha nem nagyváros a miénk, ez esetünkben egyben előny is: az elsőszámú együttesünk egyértelműen az NB I/A élmezőnyéhez tartozik, a női kosarasok sikerei pedig rengeteg család és kislány figyelmét felkeltik a környéken. Hat éve jelen vagyunk az összes helyi óvodában, ezzel még több gyereket vonzunk a kosárlabdapályára; jelenleg nagyjából kétszáz játékos nevelkedik nálunk.”

Szekszárd valóban nem tartozik a legnagyobb városok közé idehaza; nagyjából 32 ezer a lélekszáma. Hogyan tudnak a kosarasok mégis ütőképesek maradni hagyományosan jól működő fővárosi klubokkal, így például a Csata DSE-vel és a Vasas Akadémiával szemben?

„Elég nehezen − reagál határozottan Harsányi Mária. − Gyakran kérdezik tőlem, milyen szisztéma mentén válogatjuk a kosarasokat. Mindig mosolygok, hiszen mi nem válogatunk: annyira kevés a gyerek, hogy örülünk, ha jönnek… A kőkemény munkában hiszek, de manapság ez is egyre nehezebb, mert szerintem a mai fiatalok többsége elkényeztetett. Igyekszem következetes és kemény maradni, sőt még mindig próbálok tanulni más edzőktől is. Az NB I-es csapat valóban rengeteget számít; célt ad a kicsiknek, akik arról álmodnak, hogy egyszer ők is abban az együttesben szerepelhetnek. Az összes meccsükre elkísértük a nagyokat addig, amíg lehetett, ráadásul a fiataloknak értékelniük is kell a felnőttek teljesítményét.”

Harsányi Máriának nem ez az egyetlen rendhagyó módszere. A tanítványaiból nemcsak a pályán, hanem azon kívül is a lehető legjobbat szeretné kihozni:

„Zsetonokat osztok szét közöttük, ha kiemelkedően teljesítenek a meccsen, az edzésen vagy az iskolában. Ha összegyűjt valaki kétszázat, akkor nagy ajándékcsomagot kap, amelybe mezt, édességeket, pólót, cipőt vagy táskát teszek. Ugyanakkor veszíthetnek is a korongjaikból; ha meglátom, hogy valaki este fél tizenegy után még fent van a Facebookon, először figyelmeztetem, azután pedig tízet elveszek tőle. A rossz jegyekért nem zsetonmegvonás jár, hanem kizárom az edzésből. Hiába vagyok kemény, szeretem a lányokat, igyekszem nekik emberileg is a lehető legtöbbet adni. Azt hiszem, enélkül nem lehet sikereket elérni.”

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.