Patai Benjamin a szívére hallgatott, amikor a TFSE-MTK mellett döntött

Elsőként szeretnénk megkérdezni, hogy milyen volt számodra az átállás és a férfi mezőny után újra női csapatnál dolgozni?

Pont erről a témáról beszélgettünk Csirke Ferivel az egyik mérkőzésünk előtt, és arra jutottunk, hogy a játék gyorsasága a legnagyobb különbség. Mosolyogva szoktam visszaemlékezni az első pár körmendi meccsre, ahol azzal voltam elfoglalva, hogy felfogjam, mi is történik a pályán, mert teljesen más volt a sebesség, mint amit a nőknél megszokhattam. Eredetileg nem akartam eltérni a női vonaltól soha, Floridában nagyon jó helyen tanulhattam a szakmát. Akkoriban elindult az egyenlő feltételek megteremtése a sportban és büszkeséggel töltött el, hogy része lehetek a női sportág fejlesztésének valamilyen szinten. Mint köztudott, jött a körmendi ajánlat, amire nem lehetett nemet mondani. A mai napig libabőrös leszek, amikor eszembe jut a hangulat, amit a döntőben teremtettek nekünk a szurkolók. 

Összességében mind két oldalon megtaláltam az örömet a sportban, a játékosokkal jó volt a viszonyom bármelyik csapatnál fordultam meg, és a sikerek sem maradtak el (kupa és bajnoki bronz, bajnoki ezüst, többszörös Európa-kupa és NCAA szereplés), szakmai előrelépésemmel párhuzamosan.

Fél szezonnyi tapasztalat alapján milyen munka-, illetve feladatmegosztás alakult ki az A-csoportos csapatnál Magyar Bianka vezetőedző és közted, mint másodedző között?

Ez az első olyan állomásom a pályafutásom során, ahova csakis a szívemre hallgatva mentem. Nagyon elfáradtam mentálisan a jászberényi időszakban. A szezon után volt egy kis időm feltöltődni, és azon gondolkozni, hogy számomra mi is a fontos a szakmámban. Elég gyorsan haladtam a ranglétrán és amikor 28 évesen NB I/A-s vezetőedző voltam, abban a pillanatban elértem azt a célomat, amire képes lettem volna akár 20-30 évet is várni. Átértékeltem, hogy mi a fontos és mi tesz boldoggá, én pedig szerettem volna egy hasonló környezetben dolgozni, mint anno a University of South Florida volt. Ehhez a honi viszonylatban, nincs is jobb hasonlat mint a TF, ahova szakedzői mesterképzésre is járok jelenleg. Magyar Bianka barátommal az elmúlt években már jó viszonyt ápoltunk, figyelemmel kísértük egymás eredményeit, és rendszeresen szakmáztunk együtt. Valahogy éreztük is abban az időszakban, hogy annyira egy húron pendülünk, hogy előbb-utóbb biztosan együtt fogunk majd dolgozni. Ebből fakadva, nagyon jó vele a közös munka, teljes mértékben egyenrangúként kezel, szabad kezet ad sok mindenben, és az ő agya is állandóan a kosárlabdán pörög. A feladatmegosztás a szokásosnak mondható, ahol a másodedző végzi a scoutingot. Az edzések és taktika összeállításában is jól együttműködünk, illetve a lányoktól ugyan azt a respektet megkapom, mint amit Bia is.

Mesélnél kicsit arról, hogy miként alakult ki a második vonalban induló csapatotok idei kerete? Illetve mi a gárda fő célja, motivációja?

Na, hát ez egy hihetetlen sztori. Ugyanis az alapozás előtt egy héttel csak öt bevethető játékosom volt. A tavalyi gárda teljes mértékben kicserélődött, sokan máshol folytatták, de volt aki az utolsó pillanatban közölte, hogy rá mégsem számíthatok. Nekem ez egy új kihívás volt, mivel amatőr sportolókról van szó, javarészük tanul vagy dolgozik. Ezért az elvárások és az edzések száma is jelentően eltér, attól amit eddig tapasztaltam. Úgy hogy nagy volt a kapkodás, hogy találjak játékost, na meg a lányok között a pánik is, hogy egyáltalán lesz-e csapat. Szerencsére viszonylag gyorsan találtunk minőségi játékosokat, ami számomra elképesztő volt, mert én készen álltam bárkit leigazolni, csak hogy legyünk meg tízen. Elsősorban Nagy Dórával közösen és az ICT Europe ügynökség segítségével sikerült a keretet kialakítani. Aminek különösen örülök, hogy az A-ból a három fiatal tehetségünk is játszhat nálunk, illetve az U18-ból is edzenek nálunk fiatalok. Ez amellett, hogy nekünk nagy erősítést jelent, elsősorban a lányoknak többlet perceket és hatalmas fejlődési lehetőséget biztosít, ami már látszik is a játékukon. Folytatva a hihetetlen sztorit, a mai napig csak egyszer tudtunk tíz fővel edzeni. Sajnos történt néhány sérülés is, illetve van, aki egyéb elfoglaltság miatt mégsem tudta vállalni. Javarészt 6-8 emberrel edzünk, ami által nagyon át kellett alakítani a megszokott edzéstervet. Hatalmas kihívás nem csak számomra, de a játékosaimnak is, hogy 3-3/4-4 ember kapcsán is megértsék és végre tudják hajtani az 5-5 elleni taktikát. Emellett nagy hangsúlyt fektetek a passzkészségekre, a 2-2 tudásra, és a ziccerek befejezésére, nap mint nap. Az eredmény eddig magáért beszél. Igazából ilyen hátrányos helyzetből, hogy jelenleg harmadikak vagyunk, az számomra egyenlő a csodával. Nem mondtunk ki semmit közösen az év elején (kivéve egy dolgot, de az még nem publikus), nehéz is lett volna bármit is mondani ilyen helyzetben. De ahogy egyre többet dolgoztunk együtt és kaptunk is korán egy-két pofont, majd ezek után elkezdtek a lányok nagyon keményen edzeni. Ahogyan aztán jöttek a győzelmek, annál éhesebb lett a csapatom a sikerre, és már-már favoritként lépünk a pályára. Még nagyon hosszú a szezon, bármi történhet. A következő rövidtávú cél, hogy bekerüljünk a Hepp-kupa négyes döntőbe, ami nem lesz könnyű. Én azt mondom, hogy merjünk nagyot álmodni!

Hogyan tudjátok kivitelezni, hogy amellett, hogy az élvonalban a rájátszásért küzdötök, a második vonalban a fiatalokkal a dobogóért vagytok eddig harcban? 

Az előbbiek tudatában, a legfontosabb feladatunk, hogy fenntartsuk a terhelés és pihenés közötti helyes arányt. Az én játékosaimat érinti az A, B, MEFOB és U18-as bajnokság egyaránt. Van aki heti 3-4 meccset játszik, emellett az iskolában is jár meg edzésekre. E téren jól együtt működünk a kollégákkal, aminek nagyon örülök, mert a lányok fejlődését szolgálja az egész munkánk. 

Miként látod a tehetséges fiatal játékosaitok fejlesztését, illetve fejlődését?

Amerikában és Körmenden nagyon sokat foglalkoztam fiatalok fejlesztésével és segítettem őket, hogy profivá váljanak. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva végzem a munkámat nap mint nap. A játékos fejlesztést öt kategóriára lehet osztani. Fizikai, mentális, technikai, taktikai és scouting. Itt a hiányosságok kiküszöbölésétől egészen az új tudás elsajátításáig kell elképzelni a dolgot. A videózás sokaknak új, de tudatos. Ami kevésbe tudatos, az a mentális edzés, mert sok játékos önbizalomhiányos, illetve el kell tudniuk viselni a nyomást. Sajnos az elmúlt években egyre több fiatal tehetség nem éri el a megjósolt szintet, mert nevelőegyesületükből elkerülnek egy nagy klubhoz, ahol viszont kész játékosként kezelik őket. Ilyenkor az új környezet és az új stressz faktorok képesek egy játékos tudását teljes mértékben gátolni, akár olyannyira, hogy elgondolkozik azon, hogy abbahagyja a sportot. Nálunk kijelenthetem, hogy minden rendben van. Akár a három U20-asunkra nézve, de főleg Dúl Panka személyében. 

Te milyen célokat tűztél ki magad elé a következő évekre vonatkozóan az edzői pályán? 

Azt hogy minden edzést és csapatommal eltöltött percet élvezzek, s az egészet teljes odaadással csináljam. Ha a jövőben adódik egy nagyon jó lehetőség, lehet, hogy kipróbálnám magam még egyszer mint vezetőedző. De ez egy csapatsport, és ez az edzőkre is vonatkozik. Én úgy gondolom, hogy ha az edző csak a saját pályafutását egyengeti, akkor nem jár utána a sportpedagógiai kötelezettségeinek, ami pedig a legfontosabb, hogy a játékosokért tegyünk mindent. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ez a munkám és hálás vagyok érte minden nap. 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.