Tüzér-tűz 17.rész (7.évad)

Azzal nem kezdhetem ezt a minden tekintetben rendhagyó Tüzér-tűz bejegyzést, hogy ha valaki azt mondja: "Egyszer még a címben szereplő szót fogom használni címként", azonnali hatállyal a zárt osztályra szállíttatom, mert épeszű emberben ez maximum akkor merülhetett volna fel, ha velejéig romlott szürkeállománnyal rendelkezve bújná az összeesküvés-elméletekről szóló értekezéseket. Azok közül is a legszélsőségesebbeket...

...és mégis. Itt ülök a Haraszti Haszienda teraszán, élvezem a tavaszi napsütést, szürcsölöm a házi limonádét, és készülök a Sáskáknak összeállított napirend következő állomására, az erőnleti edzésre. Ez a valóság jelenleg. Minden más zavarosan szürreális elemeket tartogató (rém)álomkép. Bezárták az iskolákat és betiltották az edzéseket. A ma nap folyamán az MKOSZ elnöksége a csapatoknak kiküldött kérdőívek összesítése után döntést hoz a kosárlabda szezon sorsával kapcsolatban. 

Mielőtt a lehetséges forgatókönyvek elemzésébe kezdenék, a legeslegfontosabbról kell szót ejtenem. Semmi, ismétlem, semmi sem lehet előrébbvaló, mint az egészség. Minden más, így imádott sportágunk is eltörpül annak jelentősége mellett, ami az életet illeti. És ez teljesen független azzal kapcsolatban, hogy mennyire veszélyes a jelenlegi vírus. Ha csak egyetlen embert tennénk ki felesleges kockázatnak a folytatással, már elegendő indokkal rendelkezünk a bajnokság szüneteltetésére vagy akár lefújására.

Ritkán érzem a tanácstalanság kiábrándítóan sivár érzését. Általában rendelkezem válaszokkal, alternatívákkal, magyarázattal. Jelenleg azonban bizonytalanságban leledzem. Tisztában vagyok vele, ez a járvány ahogy jött, úgy megy idővel. Az okozott kár mértékéről viszont fogalmam sincs. (Abba pedig a saját józan eszem és alapvetően pozitív életszemléletem miatt belegondolni sem akarok, hogy kinek és miért állt érdekében az emberiségre zúdítani ezt...) Gazdasági és egyéb oldalról most még beláthatatlanok a következmények. Nyilvánvalóan kihatással lesz a Puskás-klán életére, ám mivel ez a blog alapvetően a Budapesti Honvéd kosárlabda szakosztály történetére koncentrál, igyekszem tartani magam ehhez.

Az első megszorításokról szóló hírek lecsapódását követően ráhangolódtunk a zárt kapus meccsek semmihez sem hasonlítható...hmmm...fílingjéhez. Ekkor érkezett a következő ukáz, miszerint edzés okán sem tehetjük be a lábunkat a Ludovikára. Istálló! Nosztalgia a köbön! Rózsaszín fantazmagóriát gyártottunk a képről, ahogy a Gábor - Lajos - Jóker vezényelte keménymag a kinti 3X3-as pálya mellé újonnan felépített lelátón tombolva drukkolja végig az óriáskivetítőn sugárzott rájátszás mérkőzéseinket, alig kőhajításra az ódon csarnok falaitól. Mire igazán beleéltük volna magunkat, már jött a leghidegebb zuhany az idény felfüggesztéséről. És mire összeraktam a mérkőzés-mentes hetek (hónapok) edzéstervét, téphettem össze, mert az egyesület vezetősége megtiltotta a szervezett keretek közötti foglalkozásokat. Most Hegedűs Ádám erőnléti edzőnkön a világ szeme. Olyan egyéni programot kell összeállítania fiúknak, hogy a körülményekhez képest a legjobb állapotban maradhassanak az esetleges folytatásra...

Nem irigylem a döntéshozókat. Két alapvető verdikt születhet, mindegyik számtalan kérdőjellel és várható elégedetlenséggel kísérve. Ha a bajnokság lefújása mellett voksolnak, a következő kérdések kerülnek terítékre, kiemelt tekintettel a minket szervesen érintő piros csoportos bajnokságra. Ki(k) jut(nak) fel? Kiesik bárki? Talán az lenne a leginkább járható és legkorrektebb út, ha egyik NB1-es kiírásban sem lenne kieső és a jelenleg első két helyen álló csapat kerülne egy osztállyal feljebb. Igen ám, de akkor a Veszprém és az Újpest gárdái emelnének szót ez ellen, teljes joggal. Ha a kényszerpihenő utáni folytatás lesz a megoldás, akkor meddig érdemes várnunk? Május? Esetleg június eleje? Az alapszakasz végét eldobjuk és kezdjük egyből a rájátszást? Erre milyen időtartamú mini-alapozást kapnak a csapatok? Egy hét? Kettő vagy több akár? Beleférnek a három győztes meccsig tartó párharcok? Vagy legyen mondjuk kupajellegű első kör és Final Four jellegű négyesdöntő? Számtalan kérdés, opció. Azt gondolom, a legfontosabb feladatunk az összefogás és megértés lesz. Történelmi időszakot élünk és ez alól a kosárlabda sem élvez kivételt. Egyikünknek sincs tapasztalata ilyen szituációban.

Úgy vélem, kevés résztvevő szeretné, ha szeptemberben 2020/2021-es álnéven játszanánk le újra az idei bajnokságot. Ahhoz mindannyian túl sok energiát, pénzt és mérkőzést fektettünk bele. Bármi legyen a végső döntés, Mészáros "Lujó" István szakosztály igazgató nevében is kijelenthetem, teljes mellszélességgel támogatni fogjuk.

Addig pedig igyekszem Sáskáimmal értelmes napirend szerint elfoglalni magunkat. Ébresztő, közös, kütyűmentes reggeli, online tanulás, ebéd, csendes pihi, családi társasjáték (amelynek első fordulójában sikeresen tüntettem el a Rizikó térképről a Kadosa által gardírozott narancssárga hadsereget), erdei futással és rövid sprintekkel tarkított cardio és körkondi edzés gumiabroncsok, virágcserepek és kutyatápzsákok hathatós segítségével, vacsora, majd pizsmaafellövés előtti klasszikus filmtörténeti darabok újranézése, illetve bepótolása.

Végezetül szeretnék kitartást, optimizmust, kellő felelősségtudatot és egészséget kívánni az előttünk álló időszakra. Vigyázzunk magunkra, szeretteinkre és egymásra, valamint igyekezzünk segítséget nyújtani a rászorulóknak!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook