Bajnokesélyes-e a Clippers?

A sort a kispadon kell kezdeni, ahol nemhogy egy, de rögtön több kategóriát is javult az együttes. Vinny Del Negróval - valószínűleg több játékos nyomására - nem hosszabbított Donald Sterling tulajdonos, pedig állítólag jóban voltak az edzővel. Helyette azonban érkezett az a Doc Rivers, akit az utóbbi 6 év alapján a liga egyik legjobb vezetőedzőjének tartanak liga szerte. A fél Celtics-különítményt nem sikerült átköltöztetni vele együtt, mivel az NBA nyíltan megmondta, hogy vagy Riverst "cserélik" Bostonból Los Angelesbe, vagy a játékosokat, de a kettő együtt csak egy év különbséggel mehet.

Hogy jól döntött-e Sterling, hogy a szakmát választotta, az még kérdés - és ha túl egyértelmű lenne a válasz, akkor a cikk második fele egyáltalán nem teszi azzá -, de logikus lépésnek tűnt, hiszen a győztes kultúrát Rivers képes lesz meghonosítani az arra fogékonyaknak. A helyzet még jobban fest, ha azt is hozzátesszük, hogy Alvin Gentry lett Rivers egyik segédedzője, aki valószínűleg még a "második pozícióból" is komolyabb ráhatással lesz az együttesre, mint volt tavaly a karmesteri pálcát kezében tartó Del Negro.

Mint azt a bevezetőben írtuk, Paul hosszabbított, és ez azért nem volt ennyire egyértelmű a nyár minden pontján. Az kb. nyílt titok volt, hogy a játékmester azt akarta, hogy egy komolyabb edző dirigáljon nekik, és a hírek szerint Riverst szó szerint meg is nevezte - nem is volt túlságosan elégedett, mikor úgy tűnt, hogy nem sikerül megszereznie a Clippersnek a bostoni trénert. Amint viszont a zsákban volt Rivers, szinte azonnal léptek is képviselői, és tudatták mindenkivel, le lehet mondani nyugodtan Paul szabadügynökként történő megszerzéséről, ugyanis a kosaras hosszabbítani fog a Los Angeles-iekkel - így is történt.

Ezután következett a külső sor átkonstruálása, ami még talán jobb is lett, mint a tavalyi. Annyi biztos volt, hogy vagy Paul vagy Eric Bledsoe távozik ezen a nyáron, és ez így is történt - az ifjú energiabombáért viszont két nagyon hasznos periméter-játékost is sikerült szerezni. A Milwaukee Buckstól sign-and-trade keretében érkezett JJ Redick, míg ugyanebben a tranzakcióban Bledsoe új állomáshelyéről, a Phoenix Sunstól Jared Dudley.

Dudley olyan elöl-hátul mindenes játékos, aki bármelyik együttesnek nagy hasznára van a ligában, és amilyen kosarasa például tavaly nem volt a Clippersnek. A szintén a Phoenix-be távozó Caron Butlernél körökkel kiegyensúlyozottabban teljesít, sokkal jobb védő és biztosabb kinti dobó is, úgyhogy ezen az összevetésen valószínűleg nem keveset nyert a Clippers, tekintve azt is, hogy 2+1(játékosopciós) évig mindössze 4.25 millió dollárt keres évente - produkciójához képest ajándék a bérezése.

Redick egyre sokoldalúbbá kezd válni elöl, de azért még mindig a triplák az ő fő profilja. Az utóbbi időkben látott, nemrég a Detroit Pistonshoz visszaszerződő Chauncey Billupshoz képest sokkal strapabíróbb, kintről veszélyesebb, Willie Greennél pedig egyszerűen jobb játékos, a kosárlabda minden elemében, úgyhogy a kezdő kettes pozíciójában is előrébb lépett ezzel a Los Angeles. A visszavonuló Grant Hill elveszítése nem nagyon rengetheti meg az együttest, ő és Billups a rutinjukkal a csapategység kialakításában játszottak nagyobb szerepet, de erre egy karizmatikusabb szakmai stáb mellett talán nincs is akkora szükség.

Az MLE egyik részéből Matt Barnes visszaigazolására futotta, és bár Bledsoe távozása - főleg Billups lelépésével együtt - komoly űrt is hagyhatott volna maga után csere egyesben, az MLE másik részét Darren Collisonra költötték, aki rossz szezon ide vagy oda, ajándék pénzért (1+1 játékosopciós év, összesen 3.8 millió dollár) újra Paul mögött pattogtathat - legutóbb ez New Orleansban nagyon bejött neki. A Bledsoe-Collison összevetést leszámítva mindenben előrelépett tehát az együttes eddig a pontig, több poszton nem is akármekkorát. Bajnokesélyesek lettek-e ettől? Szerintem nem.

Két poszton ugyanis nemhogy előrelépés nem történt, de még a tavalyi szintet sem hozzák - tegyük hozzá, egyelőre, hiszen erősítési lehetőségük még van, csak nem túl nagy már a felhozatal. Ez a két poszt a két magasember pozíciója, amelyben most már Blake Griffin és DeAndre Jordan mögött az egyetlen bevethető játékos Ryan Hollins - ez a tény a Clippersnél gyengébb stábbal és periméter-sorral rendelkező csapatoknál elég is lenne ahhoz, hogy még a PO-ba se várjuk őket, olyan szinten vérszegénynek hat.

Griffin megítélése nagyon kettős, leginkább az őt az első évében körülvevő hype és a floppok miatt. A hírek szerint elit edzésmunkája van, úgyhogy ebben semmi probléma nincs vele, pont- és lepattanóátlagai viszont meredeken esnek folyamatosan - és ebből csak a pontok magyarázhatóak azzal, hogy játékideje is hasonló zuhanásnak indult a kezdeti 38 perces átlag játékidőből, pattanózása viszont százalékokban is sokat romlott évről-évre, és védekezése sem javul szemmel látható mértékben. Az is igaz viszont, hogy elit TS%-kal dolgozik - méghozzá sokszor a saját helyzeteiből, nem mások passzaiból -, és nagyon jó PER mutatókat hoz minden évben, úgyhogy az ún. Advanced statisztikákban jól teljesít.

Jordan teljesen más tészta, nála semmiben nem mutatkozik fejlődés. Egyetlen mozdulata sincs, amire támaszkodni tudna támadásban, csak mások passzaiból képes eredményes lenni, és legfeljebb a gyűrű 2-3 méteres közelében. Pattanózása stabil és nagyon komoly, 2.5 fölötti blokkátlagokat hoz meccsenként, viszont csak és kizárólag kisegítővédőként hasznos, 1-1-ben nem tudja megtartani a jobb, képzettebb centereket. Ami még ennél is komolyabb gond, hogy Griffin is maximum az átlagos szint alját hozza büntetőzésben (66%), Jordan pedig még azt sem (38.6%), így maximum előbbi tartható fent a végjátékokban a pályán, utóbbi a hack-a-Jordan miatt egyáltalán nem.

Két esztendővel ezelőtt még megoldotta ezt a gondot a Reggie Evans - Kenyon Martin kettős, de valami rejtélyes oknál fogva egyikőjüket sem marasztalták tavaly nyáron, volt is ebből gondjuk az előző idényben. Ronny Turiaf már biztosan távozott a keretből, Lamar Odom pedig nagy valószínűséggel menni fog, úgyhogy a végjátékokban igen sebezhető palánk alatti sor még gyengébb lesz idén, ha minden így marad.

A cikk elején tárgyalt kérdés itt merül fel újra: vajon nem lett volna-e jobb Gentry - aki szintén sokkal jobb edző, mint Del Negro, és a Sunsnál egy ennél a keretnél gyengébből is bajnokesélyest csinált - leigazolása, és Kevin Garnett megszerzése csere útján? KG nem fiatal már, de ennek a csapatnak legalább akkora problémája a festék, mint volt a vezetőedző kiléte, ebből pedig Rivers csak az egyik gondot oldotta meg, a másikra egyelőre ügyet sem vetettek.

Két megjegyzés: egyrészt a döntést már meghozták, másrészt pedig nem tudni, hogy Paul mennyire ragaszkodott Rivershez - ha ő csak Rivers megszerzésének esetén maradt a Clippersnél, akkor nem volt kérdés, mit kell lépni -, de a Boston-cserével, és az MLE Collisonre és Barnesra való elköltésével zsákutcába futottak ebben a kérdésben.

Nem nagyon maradt már elkölthető pénzük a veterán minimum fölött, márpedig az valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy Samuel Dalembert-t meggyőzzék, hogy ide írjon alá - pedig a nem túl kiegyensúlyozott, sokszor motivációs gondokkal küzdő, de védekezésben nagyon is használható középjátékos úgy kellene ennek a keretnek a padjára, mint egy falat kenyér. Olyan magasember nélkül ugyanis semmit nem ér a pazar edzői stáb és a liga egyik, ha nem a legjobb külső sora, akit a negyedik negyedekben, a szoros végjátékokban is pályára lehet küldeni. Létezik a small-ball, de egyelőre ahhoz sincs meg a kerete a Clippersnek, hiszen a small-ball sem azt jelenti, hogy öt kisemberrel áll fel bárki is a meccsek végén.

Rivers kitűnő edző, de nem varászló. Egy, legalább a két évvel ezelőtti Martin vagy Evans szintjét hozó magas leigazolása nélkül viszont mindössze egy út maradt előtte: lehívni a "Precision" varázslatot Jordan esetében, és legalább 65%-os büntetőzőt csinálni egy erre látszólag képtelen kosárlabdázóból, különben minden erősítés és szakmai tudás ide vagy oda, a festékben a nyugati elitcsapatok döntő fölényre tehetnek szert velük szemben a rájátszásban.