Előttem az utódom: James Harden

Harden Arizonában járt egyetemre, ahol a Pac-10 legértékesebb játékosának választották. Rendkívül hatékony pontszerzőként és remek labdaszerzőként ismerték leginkább, aki távolról is jó százalékkal értékesíti dobásait. Ezek után a 3. helyen draftolta az Oklahoma City Thunder, a csapat két sztárja, Kevin Durant és Russell Westbrook mellé – vagy inkább mögé. Ő volt egyébként a franchise első pickje, hiszen az előző drafton még Seattle SuperSonicsként vettek részt. Harden első évében mindössze 23 percet játszott meccsenként, főleg kinti dobásokra használták, így 10 pontos átlagot sikerült felmutatnia. Talán kicsit lassabban kezdett a vártnál, de a csapat egyszerűen nem bírta el, hogy két másik fiatal extraklasszis mellett ő is sok időt és labdát kapjon, így maradt neki a cserepad. Rögtön bejutottak a rájátszásba, ám az első körben máris könnyűnek találtattak. Már itt látszott azonban, hogy nagyon nagy potenciál van az együttesben.

 

A következő évben sok minden nem változott Harden körül, szerepe és így a számai egy árnyalatnyit nőttek, a padról érkező scorer szerepe, amit remekül meg is oldott, ezt bizonyítja a 60 TS%-os hatékonysága. A csapat azonban előrelépett, nem csak bejutottak a rájátszásba, de egyenesen a főcsoport-döntőig meneteltek, ahol a későbbi bajnok Dallas Mavericks állta útjukat. Harmadik szezonjára Harden és a csapat is kiforrta magát. A Bearden becenévre hallgató dobóhátvéd több, mint fél órát kapott meccsenként, jóval nagyobb szerepet szántak neki. Kibontakoztathatta irányítói képességeit, nagyobb szabadságot kapott, átlagai közel 17 pontra, 4 lepattanóra és 4 gólpasszra nőttek, mindezt 66(!!!) TS%-kal. Harden megszerezte a Legjobb Hatodik Ember díjat, és egyöntetű volt a vélemény, hogy ő nem egy cserejátékos, sokkal több szerepet kellene kapnia.

Világosan látszott, hogy a nagy hármas, a zsinórban harmadik pontkirályi címét megszerző Durant, valamint Westbrook és Harden triója nem tartható együtt, különösen a szintén fiatal és a csapat szerkezetét tekintve fontos Ibakával nem. Keringtek pletykák arról, hogy melyikük hagyja el a csapatot, gyakorlatilag csak Durant helye volt biztos az együttesben.

A rájátszás aztán róluk szólt, hiszen kisöpörték a bajnok Dallast, 4-1-gyel intézték el a Lakerst, majd 0-2-ről fordítva zsinórban négyszer verték meg a totális kosárlabdát játszó San Antonio Spurst. Harden remekül játszott, tökéletesen működött a csapat, minden adott volt, hogy a Keletről hétmeccses thriller után bejutó, több sebből vérző Miami Heat ellen megszerezzék a bajnoki címet. Az első találkozó még jól is alakult, ám utána minden szoros végjátékot a Heat nyert, az utolsó találkozón pedig igazi mészárlást rendeztek LeBron Jamesék, így simán, 4-1-re múlták felül az OKC-t. Harden katasztrófa volt ezen az öt meccsen, semmi nem jött neki össze, folyamatosan rossz döntéseket hozott, a legegyszerűbb helyzeteket is elrontotta, nem estek a dobásai.

 

Egy ilyen pofon után sokan gondolták úgy, hogy mégis megpróbálják együtt tartani a brigádot, Ibaka megkapta az új szerződést, ám szeptember végén robbant a bomba: Hardent elcserélte a csapat Houstonba Kevin Martinért. Hősünkre új kihívás várt: a gyerekmedencéből a mélyvízbe került, a cserepad helyett egyértelműen franchise playerként, első opcióként számoltak vele. Bemutatkozása álomszerűre sikerült: 37 pont, 6 lepattanó, 12 gólpassz és 4 labdaszerzés állt a neve mellett. A következő találkozón ezt is megfejelve karriercsúcsot jelentő 45 ponttal terhelte meg az Atlanta Hawks gyűrűjét, az első hét után pedig a Hét Játékosának választották Nyugaton.

Decemberben 30-at szórt a Minnesota ellen, amelyből 17-et az utolsó negyedben szerzett, ráadásul a Rockets utolsó 17 egységéből 15 az ő nevéhez fűződött. Január 10-én a New Orleans ellen zsinórban 14. alkalommal ért el legalább 25 pontot, ami franchise-rekordot jelentett. Hardent meghívták az All-Star meccsre is, ahol rögtön 15 ponttal mutatkozott be. Februárban megszerezte első tripla-dupláját, majd korábbi csapata, a Thunder ellen 46 pontos karriercsúccsal vezette győzelemre a texasi alakulatot. Valósággal berobbant az elitbe. Ő harcolta ki a legtöbb büntetőt a ligában, ötödik lett a pontlistán, és ami igazán megsüvegelendő: top10-ben végzett a pontok (25,9), a bedobott triplák (179), és a labdaszerzések ( 1,89 ) tekintetében is. Bejutottak a rájátszásba, azonnal bizonyított a szurkolóknak és a vezetésnek is: lehet rá építeni!

Ott azonban nem volt reális esélyük. Ellenfelük a korábbi csapata, az első kiemelt Thunder volt, akik már 3-0-ra is vezettek, majd Westbrook sérülése után ugyan nyert két meccset a Rockets, a 6. találkozón Houstonban győzött a Durant vezette Oklahoma. Ugyan itt nem játszott Harden igazán jól, gyenge százalékkal dolgozott, mégis egyértelművé tette, hogy az épülő csapatnak ő lesz a vezetője.

Harden egyértelműen a jelen egyik legfényesebb csillaga, aki mindössze egy „igazi” szezont játszott eddig. Robbanékonysága, betörései élményszámba mennek, a gyűrű alatt nagyszerűen fejezi be akcióit, megtalálja a dobóhelyzeteket, és könyörtelenül bevágja a hármasokat is. Remek labdaszerző, a leindításokat mintaszerűen fejezi be. Balkezes, ami állítása szerint kb hat pontot hoz neki meccsenként, elsősorban a eurostepjei révén. A csapat támadásai az előző szezonban eléggé kaotikusak voltak, többnyire rá, néha Jeremy Linre bízták a dolgokat, különösebb figura, elképzelés nem volt a játékukban.

Ez azonban változhat Dwight Howard érkezésével, ami a sokszor átjáróháznak számító belső védekezést oldhatja meg. Az együttest sokan bajnokesélyesként kezelik ezzel az igazolással, aminek van is alapja. Össze kell hangolni a játékosokat, figurákat kell írni, alapvető edzői feladatokat kell megoldani, amiket valamiért tavaly nem sikerült igazán megvalósítani. Howard és Harden kölcsönösen adhatnak egymásnak több helyet és lehetőséget, de amíg nincs egy elképzelés, egy konkrét terv a támadásokra, addig továbbra is streetball hatása lesz az egésznek, amivel bajnokság nem lehet nyerni. „Szakáll” legnagyobb hátránya, hogy nincs pozíciójátéka, zárásokból, figurákból legtöbbször kifelé mozog, gyűrűnek háttal szinte veszélytelen.

A legnagyobb kérdőjel vele kapcsolatban azonban mégis a rájátszás. Igazán fontos pillanatokban, a Miami elleni döntőben, illetve tavaly a Thunder ellen sem tudta magát adni, botrányos százalékkal dobott, „becsődölt”. Ez pedig egy rájátszás-párharcban komoly problémákat szülhet, hiszen a csapat elsőszámú játékosaként pont a legnehezebb pillanatokban kell előlépnie…