Forró Kézzel: bő két hét/kilenc meccs a Lakers élete?

Hetente jelentkező rovatunkban ismét elmerengtünk egy-két aktuális érdekességen.

 

Lakers: bő két hét/kilenc meccs az élet?

LeBron James március 20-án sérült meg, az egészségtelenül optimista forgatókönyv szerint is még két hét, mire felépülhet, és jelen pillanatban Anthony Davisről sem érkeznek zsákolós edzésvideók - szóval a következő bő két hétben szinte biztosan nélkülük kell megvívni a nehéz csatákat. 

Azokból pedig lesz bőven, sőt szinte csak ilyenek következnek. A keleti túrából még négy meccs van hátra: Miami Heat, Brooklyn Nets, New York Knicks és Charlotte Hornets. A Heat nincs nagy formában, de a revans vágya fűteni fogja Butleréket, a Netsnél várhatóan lesz Irving és Durant, és nekik ez presztízsmeccs még Jamesék nélkül is. A Knicks talán verhető, mert egy védekezős meccsen kikaparhatják Gasolék, de ne feledkezzünk meg arról, hogy Julius Randle-nek is van motivációja. A Hornetsnél több sérült is akad, Hayward kiesése azért érzékenyen érintheti őket, ott is akad győzelmi esély, de hozzá kell tenni, hogy a Knicks-Hornets b2b…

Egy nap pihenőt követően már otthon fogadják a Celticset, akiknek szintén minden győzelem kell, back-to-back jön a listavezető Utah Jazz, akik aztán maradnak még egy második csörtére is. Még a Boston ellen lehet esély, de a Jazz gépezete ellen nem igazán. Ezután levezetésképpen elmennek Dallasba, ahol két meccset játszanak Doncicék ellen, akik szintén nagyon szeretnének közelebb jönni az élmezőnyhöz.

Kilenc meccs, amiből reálisan nézve 2-3, optimistán, szerencsével számolva talán négy meccs fogható, de olyan malacuk azért nem lesz, mint múlt hajnalban a Raptors ellen, akiknél a fél csapat hiányzott. A Lakers jelenleg még ötödik Nyugaton 32-19-es mérleggel, de a 6. helyen a Portland másfél meccsre van, a 7. a Dallas három vereséggel áll csak rosszabbul, és a 8. Memphis is csak négy vesztes meccsre van. A Grizzliest azért érdemes kiemelni, mert remek formában vannak (négyet nyertek zsinórban), míg a 9. helytől lefelé a Spurs és a Warriors gyenge, a Pelicans és a Kings gyenge közepes sorozatban van. 

Jelenlegi ismereteink alapján szinte biztosan vissza fognak esni a hetedik helyre, de talán a nyolcadikra nem - mindenesetre annyira nem fognak lemaradni, hogy egy huszáros hajrával, James, Davis és Drummond visszatérésével ne tudjanak feljebb jönni a táblázaton.  Elképzelhető, hogy a két, Dallas elleni meccsre már visszatérnek Jamesék (vagy egyikük), mert úgy tűnik, hogy azok kulcsmérkőzések lehetnek. A csapattal tartottak a keleti túrára, ami annak a jele is lehet, hogy már nem kell komolyabb kezeléseket kapniuk, de ez csak találgatás, egyelőre senki nem tud semmi biztosat a tengerentúlon sem - a sérülésekkel képben lévő egykori RotoWorld-ös (ma már NBC-s) gyűjtőoldalon a velük kapcsolatos legfrissebb hír is közel kéthetes. 

A Portlandnek egyébként erős a sorsolása (Utah, LAC, Denver, kétszer a Grizzlies, Boston, Miami, Spurs, Hornets), a Dallasnak közepesen erős a két, Lakers elleni csörte mellett (Bucks, 76ers, Spurs, Grizzlies - Knicks, Kings, Pistons), ahogyan a Grizzliesnek is (Bucks, Nuggets, LAC, Dallas, kétszer a Portland - Knicks, Pacers, Bulls kétszer). Látható, hogy a Lakers három üldözője többször fog találkozni, egymástól vehetnek el győzelmeket. 

A Los Angeles sorsolása a kilenc meccs után egyébként kifejezetten könnyű, ahol vissza tudnának rázódni, össze tudnának szokni a játékosok: április 27-én este Orlando, utána kétnaponta Washington, Sacto, Toronto következik. Itt tudnak felkészülni egy brutális négyes szériára (Denver, LAC-Portland b2b, Phoenix), majd egy könnyebb négyessel (Knicks, Rockets, Pacers, Pelicans) zárják az alapszakaszt. 

Ezt természetesen több minden keresztül húzhatja: James és/vagy Davis felépülése nem halad elég gyorsan, bármikor beüthet vírusprobléma, akár további sérülések is előfordulhatnak, és az sem mindegy, hogy a sérültek mennyi idő alatt rázódnak vissza, lesz-e esetleg perclimit stb.  Még Davis felépülése nem is akkora probléma, nélküle is be tudnak futni a garantált playoff-helyekre, de ha James felépülése nagyon elhúzódik, akkor szinte biztosan play-inre kényszerülnek Schröderék.

 

Milyen a Pacers, mióta van LeVert?

Már az is rendkívül örömteli, hogy Caris LeVert pályafutása nem ért véget az egészségügyi gondjai miatt, és úgy tűnik, hogy a hosszú kihagyás ellenére sincs rossz hatással a csapata teljesítményére. Mielőtt március 13-án bemutatkozhatott volna a Pacersben, pont egy rosszabb időszakon volt túl a csapat, amikor 7 meccsből 6 alkalommal kikaptak, és egyedül a Cavs ellen tudtak nyerni 3 ponttal. LeVert felépülése után rögtön megverték a Sunst, majd nem sokkal később egy olyan periódus is összejött, amikor 5 meccs alatt jött 4 győzelem, aminek a tetőpontjaként LeVert 28 pontot szórt a Pistons ellen 10/19-es mezőnymutatóval. Ezt most ismét egy gyengébb időszak követte, amikor 5 meccsükből csak egyszer tudtak nyerni, és LeVert sem mindig találta a dobását. Biztató, hogy az előző 3 találkozón 10/19-es, 9/18-as, majd 8/16-os mezőnymutatókkal állt elő, és a Pacersnek most erre is van szüksége tőle, mert az összességében 41%-os mezőnyözés, illetve 30,3%-os triplázás nem éppen ideális. Azt is a javára lehet írni, hogy felépülése óta 7-7-re állnak, vagyis megállították a zuhanást, és persze ismételten hangsúlyozni kell, hogy az a legfontosabb, hogy egészséges.

Ha valakit nagyon megzavart a hátvéd visszatérése, akkor az Justin Holiday, aki a ma hajnali 21 pontos termése előtt 9,9 egységet átlagolt LeVert bemutatkozása óta 13 meccsen, míg korábban 11,5 pontot hozott, noha addig 8,7 mezőnykísérlete volt meccsenként, míg mostanság 9,8. A hatékonysága hatalmasat zuhant, 61,5%-os True Shooting mutatót hozott az első 36 meccsen, míg az azt követő 13 találkozón 47,9%-osat. Myles Turnernek ellenben kevesebb dobás jut, 9,6 kísérlet helyett csak 8 alkalommal próbálkozhat, és még nagyobb a visszaesés Domantas Sabonis esetében, aki 14,9 alkalom helyett csak 12,2 alkalommal próbálkozhatott az elmúlt hetekben. Malcolm Brogdon Sabonisnál is több dobástól esik el a korábbiakhoz képest, 18,2 kísérlete 14,9-re csökkent. Evidens is, hogy többeknél is visszaesés tapasztalható, elvégre egy olyan játékos tért náluk vissza, aki azóta, hogy bevethető, 15,1 kísérletével vezeti a csapatát, ahogyan a 24-es USG%-e is a legmagasabb a Pacersnél az elmúlt hetek során.

 

Hachimura bontogatja a szárnyait

A szezon első felében úgy tűnt, hogy Rui Hachimura az első évét követően némileg megrekedt a fejlődésben, miután a tavalyi 13,5 pontos, 6,1 lepattanós átlagaihoz képest csak 12,5 pontot és 5,4 lecsorgót tudott felmutatni az All-Star szünetig. Ebben közrejátszhatott az is, hogy Russell Westbrook személyében egy labdaigényesebb irányító érkezett a csapathoz, mint akik az előző szezonban szerepet kaptak egyesként, ahogyan az is, hogy Hachimura egészségügyi gondokkal kezdte az idényt. Az All-Star gála után rákapcsolt, azóta 14 meccsen 17,2 pontot és 6,6 lepattanót átlagol, a korábbi 30,4%-os triplázását 36,8%-os váltotta, és Bradley Beal hiányában többször is nagyot villantott: március 13-án a Bucks ellen ért el 29 pontos, 11 lepattanós dupla-duplát, március 29-én a Pacers ellen segítette győzelemhez csapatát 26 ponttal és 8 gólpasszal, majd egy nappal később a Hornets ellen 30 ponttal beállította a karriercsúcsát. Azóta őt is hátráltatta egy kisebb sérülés, de összességében nagyon biztató, ahogyan mostanában bontogatja a szárnyait.

 

Első benyomások a Trent-Powell csere után

Előzetesen nagyon érdekesnek tűnt, hogy melyik csapatot mi motiválhatta Gary Trent Jr. és Norman Powell egymásra cserélésében, és 6-7 meccs alapján kezd is körvonalazódni az a válasz, ami a csere pillanatában is logikusnak tűnt. A Blazersnek szüksége volt egy harmadik játékosra a kezdőben, aki állandó jelleggel tud terheket levenni Lillard és McCollum vállairól támadásban, és emellett védekezésben sem elveszett. Amikor McCollum sérült volt, Trent megmutatta, hogy kezdőként élni tud a nagyobb lehetőséggel, ugyanakkor az nem véletlen, hogy ez a 3 játékos akkor sem játszott egy pillanatot sem együtt, amikor mindannyian bevethetők voltak. Powell személyében egy olyan játékost kaptak, akit rögtön be tudtak illeszteni a kezdőbe, és 6 meccsen 18 pontot átlagol 60%-os TS-sel, sokkal hatékonyabban, mint a 15 pontját 55%-os True Shooting mutatóval átlagoló Trent. Ugyancsak fontos szempont, hogy Powell személyében egy rutinosabb, a rájátszásban is többször bizonyító kosarast kaptak.

A Raptors motivációja is viszonylag egyértelműnek tűnik, nem akartak az élete szezonját futó Powellnek annyit fizetni a nyáron, amennyit kaphat majd valamelyik csapattól. A helyére egy olyan játékos érkezett, akit szintén meg kell fizetni, ugyanakkor bő 5 évvel fiatalabb, és a játékosfejlesztésben kiváló Raptorsnál láthatják úgy, hogy sokkal magasabb lehet az ő plafonja, mint Powellnek, esetleg abban is bízhatnak, hogy hosszabb távon ő lesz VanVleet párja, amikor már Lowry nem lesz képben. Eddig úgy tűnik, hogy egész jól beilleszkedett, amire a legfőbb bizonyíték, hogy a minap egy meccsnyerőt is hintett, miközben itt Lowry és VanVleet védekezése lehetővé teszi azt is, hogy harmadik hátvédként úgy is lehetőséget kapjon, amikor a másik kettő egyszerre van a pályán. Noha kezdőként szerepel, valamelyest csökkent ahhoz képest a szerepe az új csapatában, mint amikor a Blazers első ötösének a részeként futhatott ki a pályára, mivel akkor 23 meccsen 15,4 mezőnykísérletet engedhetett el, aminek 18 pontos átlag lett az eredménye, míg az új csapatában egyelőre 7 meccs alatt 14,6 dobás jutott, amiből 15,9 pontos átlag jött ki. Ez elmarad ugyan Powell korábbi 19,6 pontos átlagától, de egyáltalán nem rossz, még akkor sem, ha elődjének mindössze 13,5 kísérletre volt ehhez szüksége Raptorként.

 

Gordon nagyon profitál Jokicsból

Nem sikerült ideálisra Aaron Gordon utolsó félszezonja Orlandóban, az elcserélése előtti 44 meccsből csak 25 alkalommal tudott pályára lépni, miközben a 14,6 pontját 53,7%-os True Shooting mutatóval tudta összeszedni, ami egyébként még felfelé húzta az 53,1%-os karrierátlagát. Az összességében nem túl izmos hatékonysági mutatójában közrejátszott, hogy nem igazán akadt olyan társa, aki állandó jelleggel helyzetet tudott volna teremteni neki, és ennek az lett az eredménye, hogy a szezon során a legtöbb előkészítést Nikola Vucsevicstől kapta, de ő is „csak” 15 alkalommal hozta őt kihagyhatatlan helyzetbe 25 meccs alatt. (Ahhoz, hogy ez így alakuljon, Markelle Fultz kidőlése is hozzájárult, de akárhogy is nézzük, nem túl hízelgő ez az adat a Magic játékszervezőire nézve.)

Denverben egészen más szerepet kell betöltenie Gordonnak, és ezt jelzi az is, hogy a 23,6-es USG%-e 16,4-re csökkent, viszont a pontátlagán 6 meccs alatt nem ennyire drasztikus a visszaesés, az 14,6-ről 12,5-re ment le. A hatékonysága meredeken emelkedett, egyelőre 65,6%-os TS-e van a Nuggetsnél (kis minta, de azért érdekes), és ez leginkább Nikola Jokics zsenijének köszönhető, aki ennyi idő alatt is 16 gólpasszal kínálta meg őt. Ezt érdemes hangsúlyozni: a szezon során Jokics adta a legtöbb gólpasszt Gordonnak, pedig csak 6 meccset játszottak együtt. Az atletikus csatár az új csapatában a 31 szerzett kosarából 26-nál kapott gólpasszt valamelyik társától, vagyis az esetek 83,9%-ában, míg korábban Orlandóban 128 kosarából 67-nél, vagyis az esetek 52,3%-ában. Nem meglepő, hogy a 4,2-es gólpasszátlaga lement 2,7-re, ugyanakkor a 2,7 eladott labdából is 1,2 lett az első meccsein, továbbá a számok mellett a szemteszt is azt mutatja, hogy megtalálta a helyét Denverben.

 

Jrue Holiday kezd felpörögni

A szezon előtt Eric Bledsoe-ért megszerzett korábbi All-Star irányító csendesen kezdte az idényt, voltak jó meccsei, de érezhetően visszahúzódott Giannis Antetokounmpo és Khris Middleton mögé. Februárban aztán szinte a teljes hónapot kihagyta, ott a visszatérésekor volt egy kétpontos és egy négypontos meccse is, azóta viszont fokozatosan felépítette magát: márciusban már volt 28 pontos - 14 gólpasszos estéje és elkezdett előtérbe kerülni a Bucks játékában. Az utóbbi öt mérkőzésen (amelyből Giannis Antetokounmpo többet is kihagyott) pedig végképp felpörgött, ezeken 27,2 pontot és 7,8 gólpasszt átlagolt úgy, hogy 62,3%-kal dob mezőnyből és 48%-kal triplázik. Egyre többször veszi kezébe a karmesteri pálcát, egyre többször szervezi ő a játékot és hoz döntést, főleg a végjátékokban - éppen ezért igazolták le, mert Bledsoe ezt nem tudta megtenni, viszont Giannis mellé nagyon hiányzott a PO-ban egy ilyen játékos. Ezzel párhuzamosan egyébként Middleton szerepe sem csökkent, ő most is elvállal 15-16 dobást meccsenként és az utóbbi négy mérkőzésen a gólpasszai is visszatértek - ebben nyilván benne volt Antetokounmpo hiánya, de amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a görög korábbi 7,5 körüli gólpassz-átlaga az utóbbi öt meccsén négyre csökkent. Változnak a szerepek Milwaukee-ban, de vajon mi jön ki ebből a rájátszásban?