NBA Playoff 2020: A nagydöntő előzetese

Los Angeles Lakers (1.) – Miami Heat (5.)
Első mérkőzés: 2020 október 1., 03:00

Mi történt eddig? A Lakers tavaly nyáron az érdemi kerete felét odaadta Anthony Davisért, a cél egyértelműen az volt, hogy James mellé a liga talán legsokoldalúbb magasemberét szerezzék meg, akivel megfoghatatlan párost alkothatnak. A periméteren 3-D típusú játékosok kerültek be a kezdőbe, akik inkább védekezni tudnak, mint stabilan triplázni, összerakták a McGee-Howard falat a palánk alá, az érdekes összetételű cseresorba pedig igyekeztek hasznos veteránokat szerezni szezon közben és a leállás után (Dion Waiters, Markieff Morris, JR Smith). A buborék első heteiben nem kápráztatták el a nagyérdeműt, ebben közrejátszott, hogy szinte azonnal eldőlt az első kiemelésük, illetve hogy a buboréktól távolmaradó Avery Bradley mellett Rajon Rondót kéztörés miatt egy hónapra elvesztették. A playoff nem indult jól a számukra, elsőre a Trail Blazers meglepte őket, utána viszont egy "átmeneti" meccset követően a James-Davis páros teljesen más fokozatba kapcsolt, darabjaira szedték ellenfelük védekezését – mindkét klasszis szó szerint azt csinált az utolsó három mérkőzésen, amit akart. A kiegészítők is szépen elkezdtek bemelegedni, Rondo is felépült, így Bradley-t kivéve teljes fegyverzetben, kipihenten és jó hangulatban várhatták a második kört, ahol az első meccs elvesztése után szépen átgázoltak a Houstonon is, így eljutottak a nyugati döntőig – ott a Denver volt az ellenfél és bár Davistől egy buzzer tripla is kellett hozzá, de itt is 4-1-gyel tudták le a munkát.

A Miami Heatnél óriási változások voltak egy éve, hiszen a klub legnagyobb ikonja, Dwyane Wade visszavonult, viszont elcsábították vezérnek Jimmy Butlert és Pat Riley-ra jellemző módon úgy kezdtek újjáépítésbe, hogy playoff-esélyesként kellett velük számolni – jó, talán ennél kicsit több is benne volt a pakliban, a PO abszolút elvárásnak tűnt, de azt azért nem gondolták sokan, amit végül összerakott a gárda. Olyan újoncok kerültek fontos szerepkörbe, mint Tyler Herro és a draftolatlanból kezdő irányítóvá váló Kendrick Nunn, a semmiből a liga egyik legjobb shooterévé tették Duncan Robinsont, Hassan Whiteside eltakarítása után Bam Adebayo All-Star szezont hozott le és a gárda igazából az első meccsek óta végig ott volt Kelet elejében. Álltak 5-1-gyel, 11-3-mal, december végén pedig 24-8-cal is, majd utána kicsit elfáradtak – sérülések is sújtották őket és összességében 50% körüli eredménnyel hozták le a január-februárt. Ez eldöntötte, hogy a második kiemelésért nem mehetnek, a leállás előtt már a harmadik helyhez képest is le voltak maradva, innen indultak újra a buborékban, ahol megint nem domináltak, de játszottak remek meccseket és taktikusan teljesítették a céljaikat. Közben egyébként még a leállás előtt felkészültek a PO-ra azzal, hogy behúzták az ilyen téren óriási értéknek tekinthető Andre Iguodalát, valamint Jae Crowdert is, igaz, beépíteni őket nem volt túl sok idejük. Az első körben aztán nagyon magabiztosnak tűntek, sima 4-0-val küldték haza az Indianát, így könnyedén jutottak el a második körig, ahol a ligaelső Bucks várt rájuk – azonban Giannis Antetokounmpóékat szinte ugyanilyen könnyen küldték haza, volt ugyan körömrágós, utolsó pillanatos győzelmük is, de összességében csak egy hosszabbítás után, 3-0-lal a zsebükben kaptak ki egyszer, egyébként 4-1-gyel intézték el az alapszakasz győztesét. Ezt követte a Boston elleni keleti döntő, ahol egy kicsit komolyabb feladatot kellett megoldani, de az első mérkőzést hosszabbításban behúzták, a másodikon megint kihasználták a Celtics megingását, innentől pedig lépéselőnyben voltak és végül 4-2-vel lerendezték ezt a párharcot is.

Az alapszakaszban 2-0-ra nyert a Lakers, először még november 9-én, otthon 95-80-ra, de akkor még egyik csapat sem úgy nézett ki, mint most – másodjára december közepén, Miamiban 113-110-re, de nyilván ez is elég régen történt már.

Mindkét csapat három-három vereséggel jutott el a döntőig, így mondhatjuk, hogy mindkettő magabiztosan teljesítette a maga konferenciáját és megérdemelten tart ott, ahol. A legtöbb csapat ellen persze LeBron James és a parádés formában lévő Anthony Davis játékára építő Lakers egyértelmű favorit, de azért érdemes megvizsgálni, hogy a szezon meglepetéscsapatának számító Miami hol és hogyan tudja megnehezíteni a nyugati bajnok dolgát.

Kezdjük azzal, hogy mi van, ha a Lakersnél van a labda. A Heat alapvetően nem néz ki rosszul ebben a helyzetben, hiszen Bam Adebayo elképesztő védőjátékos, akit mintha pont Anthony Davisre terveztek volna – kicsit alacsonyabb, de erős, gyors, atletikus és nagyon jól érzi, hogy mikor hova kell lépnie. Davist persze igazán megfogni nem lehet, ő annál jobb támadójátékos, de azért lassítani, a dolgát megnehezíteni Adebayo képes lehet, jobban mint szinte bárki az NBA-ben, úgyhogy bizakodó lehet a Miami. A másik kulcs nyilván az, hogy mihez kezdenek LeBron Jamesszel, akire viszont papíron szintén remek embereik vannak: „régi jó barátja”, Andre Iguodala most is szolgálatra jelentkezik, Jae Crowder is rátehető, de ott van Jimmy Butler is, aki ugyan alacsonyabb és könnyebb nála, de remek védő, ellene is megizzadhat James. Itt hangsúlyozzuk még egyszer, hogy ő és Davis is az a kategória, akit igazán megfogni nem lehet – hogy sikerül-e megnehezíteni a dolgukat, vagy komolyabb küzdelemre, energiafelhasználásra késztetni őket, az lehet a kérdés és erre előzetesen jó esélye lehet a Heatnek.

Ha ezek megvannak, akkor mehetünk tovább, ahol azt látjuk, hogy Goran Dragic, Duncan Robinson, vagy Tyler Herro sokszor bújtatásra szorult védekezésben, mert egyszerűen nem elég jók ezen az oldalon – most viszont lehet, hogy Danny Greenen, Kentavious Caldwell-Pope-on, vagy Alex Carusón kell védekezniük, ez nagyságrendekkel jobb feladatnak tűnik számukra, mint mondjuk Jayson Tatum, Jaylen Brown, vagy Kemba Walker őrzése. Egy anomália itt azért feltűnik: a Lakers alapvetően két magassal játszik, de elég nagy öngólnak tűnik, ha Spoelstra mondjuk Dwight Howardon pazarolja el Adebayót, Crowder fogja Davist, stb., sokkal valószínűbb az, hogy az egyik kisember kerülhet Howardra és valami csapatszintű megoldással próbálják őt zavarba hozni, a túloldalon pedig a small-ballnak köszönhetően folyamatosan megbüntetni. A Heat az a csapat, amely sosem rontja el, ha üres embert, vagy mismatch-et „ajánl fel” az ellenfél, így ha Howard a pályán lesz, akkor arra számíthat a Lakers, hogy folyamatosan őt fogják támadni. Ha tippelni kellene, akkor azt mondanám, hogy emiatt valószínűleg a Lakers is small-ballozni fog, ami persze Davisszel ötösben nem igazán small, de az a szerkezet sokkal kevesebb gondot jelent a Heat ellen – ezzel együtt lehet, hogy Frank Vogel az első meccsen megnézi a két magast együtt és ha nem működik, akkor jöhet az alacsonyabb ötös.

Szólnunk kell nyilván a Miami 2-3-as zónájáról is, mert a Boston az egész párharcban nem tudta ezt úgy megfejteni, hogy folyamatosan eredményes legyen ellene. A Lakers is találkozott már ezzel az alapszakaszban, akkor egy félidő szenvedés után a másodikra már talált rá ellenszert – Davis szépen belépkedett középen, rá ki kellett segíteni, különben dobott egy könnyű tempót, ha viszont kisegítettek rá, akkor megnyílt az alapvonal, jöttek a bemozgások, Davis pedig megtalálta az embert, vagy kiosztotta egy üres triplára. Az egészet persze James koordinálta, de Davis volt a rendszer kulcsa. Meglátjuk, hogy az azóta egyénileg fejlődő, Iguodalát és Crowdert is megszerző Miami ellen is működhet-e ez a recept, de azt érdemes felidézni, hogy amikor Theis időnként ráérzett és jól be tudott lépkedni a büntetővonal környékére, könnyen zavarba jött ez a zóna, és dobás-passz készségek szempontjából Davis klasszissal jobb játékos a németnél. A zóna elleni játék nagy tévhite, hogy azt elég átdobni és kész, de tagadhatatlan, hogy ez rosszul triplázó csapat ellen könnyebb szűkíteni a festéket, márpedig a Lakers egyáltalán nem jó triplázó – döntő lehet, hogy Green, KCP, Caruso, Rondo, Kuzma hogyan fog célozni kintről. Viszont az ilyen zónák kipasszolására, olvasására valószínűleg nincs jobb opció Jamesnél és Rondónál: mindketten extrán látják, hogy mit kell csinálni, meg is tudják oldani a helyzeteket és mivel ketten vannak, nehéz lesz őket egyszerre zavarba hozni. Ha ők ketten jól játszanak, Davis pedig megoldja a feladatot, akkor lehet válasza a Lakersnek erre a zónára – meglátjuk, hogy sikerül-e.

A zóna egyik nagy hátulütője viszont az, hogy sok támadópattanót adhat az ellenfeleknek, a Lakers pedig ebben abszolút elit, a liga egyik legjobbja – oké, ebben valószínűleg a magasabb szerkezet is benne van, de két magasember nélkül is remekül szedhetik vissza a támadópattanókat (a tripladobás mellett itt lehet jól használni Markieff Morrist és Kyle Kuzmát is), ami nagyon fontos faktor lehet majd.

De mi történhet a pálya túloldalán? Ez legalább ennyire érdekes kérdés, hiszen a Lakers szenzációsan védekező csapat és bár small-ballban talán nem olyan a hatékonyság, mint két magassal, de így is abszolút ligaelitnek számít a társaság. Az előző körben remekül limitálták Nikola Jokics játékszervezését, most Adebayóval kell megtenniük ugyanezt – a feladat persze nem egészen ugyanaz, Jokics egy lassabb, kevésbé atletikus, de magasabb és kintről is veszélyes center volt, míg Adebayo sokkal atletikusabb, leválásoknál veszélyesebb, kifelé viszont nem nagyon mozog a zárások után. Az ő játékolvasása és labdaelosztása a Heat-rendszer egyik alapja, ha Davis (vagy James) beleáll az arcába, akkor nehéz dolga lesz – a Bostonnak nem volt olyan játékosa, aki felérte volna, vagy aki felérte, az nem tudta követni lábbal, itt azért Davis legalább olyan halálos fegyver ellene, mint a túloldalon Adebayo Davisszel szemben. A Heat centere a Boston elleni utolsó meccsen egyszerűen felhozta a labdát és leütésből megverte Theist, ezt itt nem nagyon tudja majd megcsinálni Davisszel, valószínűleg máshoz kell nyúlniuk.

Persze azért a fő playmaker mégsem ő, hanem Dragic, Butler és egyre inkább Herro, az ő hármasukat kell minél inkább lelassítani. Itt jó helyzetben lehet a Lakers: gyakorlatilag mindegyikükre rá tudnak pakolni egy magasabb védőt, aki elég gyors ahhoz, hogy a támadó előtt maradjon, illetve elég jó védőnek számít ahhoz, hogy el tudja végezni a munkát. Butleren lehet forgatni Danny Greent és Jamest, Caldwell-Pope is komoly bajt tud okozni Butler, vagy Herro számára is, miközben Rondo szívhatja Dragic vérét, vagy ha neki nem megy, akkor még mindig megkaphatja ő is Greent. Dragic levédése amúgy is nagyon fontos lesz, az ő betörései, védelembontásai elengedhetetlenek voltak a Miami eddigi sikereihez, de neki is nehezebb dolga lesz most, hogy nem Kemba Walkert kell majd kerülgetnie, belül pedig biztosan lesz legalább egy magas és jó védő, aki fogadja.

Az egyéni matchupok mellett persze ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy mindkét együttes remek csapatjátékot mutat be és ez különösen a Heatre igaz, amely egy nagyon pontos rendszer szerint támad. A sok üres, labda nélküli elzárást nem lesz könnyű követni majd Jameséknek, ilyen szintű rendszerrel még nem találkoztak ebben a PO-ban, a Rockets speciális játéka mellett leginkább egyéni klasszisokat kellett megfogniuk eddig – most viszont sokkal inkább egy olajozott csapatjátékot kell lelassítaniuk. Itt döntő lesz, hogy a Miami hogyan fog dobni kintről, ebben viszont papíron nagyon jók Duncan Robinsonék, de a playoffban kicsit ingadozó volt a triplájuk – a Boston ellen már 20% alá is becsúsztak, majd az utolsó meccsre feljavultak, de ott sem dobták le a csillagokat az égről a mennyiséget tekintve. Fontos szegmens még a gyorsindításos játék, amiben a Lakers eddig kiváló, és minden ellenfelével szemben szállította a könnyű pontokat, egyúttal jól védte le az ellenfél próbálkozásait is. A Miaminak erre nagyon kell készülnie - vagy nekik is nagy hangsúlyt kell helyezniük a futásra, vagy figyelniük kell a visszarendeződésre, mert ezen meccsek mehetnek el. 

Itt térjünk rá az edzőkre, mert a Lakers ezen a fronton is remekelt eddig. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy Erik Spoelstra még Brad Stevens ellen is megnyerte a csatát és az NBA egyik legmagasabban jegyzett trénerének számít, de itt már azért mindenki a hozott anyagból főz és talán Frank Vogel konyhájában vannak az igazán jó alapanyagok. Ha pedig ez így van, akkor elég annyi, hogy Vogel a saját keretéből kihozza a maximumot, ezt pedig eddig tökéletesen hozta is – minden ellenféllel szemben megtalálta az ellenszert, jól fogták meg a Portlandet, egy meccs után alkalmazkodtak a Houstonhoz és a Denvert is sikerült limitálniuk. Ezekből azért az következik, hogy mivel az alapok megvannak, a Heat játékára is meglesz az ellenszer, annyi, hogy nyilván Butlerék rendszere eléggé eltér a nyugati ellenfelektől. Még egy érdekesség: Spoelstra és Vogel többször is csatázott egymással az előző évtized elején a Heat-Pacers párharcokban, de akkor Spoelstrát segítette James, most viszont Vogelnél van az ütőkártya.

Szóljunk még arról, hogy mi lehet a szoros végjátékokban, ugyanis a Miami egész egyszerűen ezzel verte meg a Bostont és ezzel jutott el idáig – már a Pacers és a Bucks ellen is látszott, hogy a clutch helyzetek nagyon fekszenek ennek a csapatnak, Butler, Dragic, Adebayo, vagy Herro is tudott nagy játékokat bemutatni ilyenkor. Most viszont egy olyan csapattal találkoznak, amely szintén kiválóan teljesít ilyenkor – Davis nagyszerű playoff-performer, az előző körben konkrétan meg is nyert egy meccset csapatának, Jamest senkinek sem kell bemutatni, főleg a negyedik gyűrű kapujában biztosan rendkívül éles lesz, de akár Rondo is előkerülhet ilyenkor, mint döntéshozó. Az egész Lakers rendkívül rutinos, Danny Green is több döntőt megélt már, pontosan tudják, hogy mi kell egy bajnoki címhez ilyen helyzetben – akármennyire clutch a Heat, ez a Lakers ellen nem valószínű, hogy tényleges előnyt jelenthet majd.

Nyilván érdekes sztorija a történetnek James és a Miami kapcsolata, hiszen ezzel a csapattal ért fel a csúcsra és lett az, aki - két bajnokságot nyertek együtt, ám LeBron végül visszament Clevelandbe. Nem is a Heattel volt gondja, inkább Clevelandbe vágyott vissza, de Pat Riley ezt nem nagyon akarta megérteni és egy ideig nem is beszéltek egymással, sőt, a mai napig nem tökéletes a kapcsolatuk. Riley a Danny Ainge elleni presztízsmeccset már megnyerte az előző körben, de most már vár rá még egy - Jamesszel egyébként Butlernek is van mit elszámolni, mert a Lakers mai vezére már két meccsnyerő buzzert is dobott róla...

Összességében mindkét csapat képes lehet elrontani az ellenfele játékát és bár a Heatnek is bőven megvannak a fegyverei ahhoz, hogy nyerni tudjon, de azért ha a jó védekezések után kell alkotni valamit támadásban, a semmiből pontokat szerezni, még mindig inkább a James-Davis páros tűnik befutónak. A rutint ezen a szinten már nehéz ellensúlyozni, főleg ha az minőségi fölénnyel is párosul, márpedig a Lakers kerete Jamesszel és Davisszel igenis minőségibb, ha az elejét nézzük – persze Iguodala hozhat rutint a túloldalon is, de azért egy ilyen csapat ellen kijöhet, hogy újoncok, fiatalok, életük első PO-runját teljesítők is bőven vannak a Miami rotációjában. A floridaiak rendszere azért okozhat kellemetlenséget a Lakersnek, de:

Tipp: 4-2 a Los Angeles Lakers javára.