NBA Playoff 2020: Az első kör előzetese (6/8)

Indiana Pacers (4.) – Miami Heat (5.)
Első mérkőzés: augusztus 18., kedd 22:00

 

Mi történt eddig? A Miami Heatnél óriási változások voltak egy éve, hiszen a klub legnagyobb ikonja, Dwyane Wade visszavonult, viszont elcsábították vezérnek Jimmy Butlert és Pat Riley-ra jellemző módon úgy kezdtek újjáépítésbe, hogy playoff-esélyesként kellett velük számolni – jó, talán ennél kicsit több is benne volt a pakliban, a PO abszolút elvárásnak tűnt, de azt azért nem gondolták sokan, amit végül összerakott a gárda. Olyan újoncok kerültek fontos szerepkörbe, mint Tyler Herro és a draftolatlanból kezdő irányítóvá váló Kendrick Nunn, a semmiből a liga egyik legjobb shooterévé tették Duncan Robinsont, Hassan Whiteside eltakarítása után Bam Adebayo All-Star szezont hozott le és a gárda igazából az első meccsek óta végig ott volt Kelet elejében. Álltak 5-1-gyel, 11-3-mal, december végén pedig 24-8-cal is, majd utána kicsit elfáradtak – sérülések is sújtották őket és összességében 50% körüli eredménnyel hozták le a január-februárt. Ez eldöntötte, hogy a második kiemelésért nem mehetnek, a leállás előtt már a harmadik helyhez képest is le voltak maradva, innen indultak újra a buborékban, ahol megint nem domináltak, de játszottak remek meccseket és taktikusan teljesítették a céljaikat. Közben egyébként még a leállás előtt felkészültek a PO-ra azzal, hogy behúzták az ilyen téren óriási értéknek tekinthető Andre Iguodalát, valamint Jae Crowdert is, igaz, beépíteni őket nem volt túl sok idejük.

A Pacers egész más utat járt be, nagy szerzeményként elhozta Malcolm Brogdont a Milwaukee-tól, „előléptette” Domantas Sabonist, finomhangolták a védekezést és az egész rendszer olyan szinten működött, hogy a Heathez hasonlóan a McMillan-legénység is meglepően jól haladt előre. A 0-3 után egy 12-3 következett, december végén 22-12-vel álltak, januárban volt egy nyolcból hét győzelmes időszakuk, majd februárban jött a hullámvölgy egy hatos bukószéria képében. Innen egy 8-3-mal kijöttek, majd a buborékban is 3-0-val kezdtek és végül kiharcolták azt, hogy ne kelljen a Bostonnal találkozniuk az első körben. Közben Victor Oladipót is visszakapták, aki még a leállás előtt visszatért egyéves kihagyásából, de sokáig kérdéses volt, hogy ott lesz-e a buborékban – végül számíthattak és számíthatnak rá, ami azért jelentős segítség nekik.

Az alapszakaszban kétszer találkoztak egymással még a „rendes” időszakban, mindkétszer a Heat nyert (113-112 Dragic kosarával és 122-108) és a második alkalommal történt a híressé vált Butler-Warren szócsata, amelyről még ma is beszélünk a két csapat összevetésében. A buborékban aztán az első, még téttel bíró összecsapást szintén a Miami nyerte, méghozzá meglehetősen simán, úgyhogy a floridaiak mehetnek nyugodtabb szívvel bele ebbe a párharcba, ők eddig megtették, amit kellett. Persze az első két meccs még december-januárban volt, a mostaniakból pedig nehéz mélyebb következtetéseket levonni, de tény, hogy a Miami tökéletesen levédekezte ott Warrenéket és 92 ponton tartotta őket.

Térjünk rá arra, hogy mit várhatunk a párharctól. Sarkalatos pont az, hogy Domantas Sabonis nincs ott a Pacersszel, nem játszhat, nem számíthatnak rá, pedig neki nagyon jót tett az idei nagyobb szerep: 12 feletti lepattanóátlagával ő volt a csapat legjobbja, 18,5 pontjával a második helyre fért fel, volt még 5 gólpassza is meccsenként és PER-ban is ő vezette a Pacers ranglistáját. Sok remek meccse volt, a magassága és az esze is kifizetődött, mindez nagyon kellett az Indy sikereihez, de most nélküle kell megoldaniuk a helyzetet – méghozzá mindenképpen más szerkezetben, hozzá hasonló magasember ugyanis nincs a keretben. Ezt a buborékban TJ Warren négyesben játszatásával, alacsonyabb ötössel kompenzálták, ami egyébként kiválóan működött: Warren egy ideig a legforróbb játékosnak számított a Disney Worldben, volt 51 pontos meccse is, hozta a győzelmeket, de Myles Turner is magabiztosabbnak tűnt úgy, hogy ő volt az egyetlen igazi magasember a pályán. Az egyik kérdés az, hogy ez a szerkezet valóban hatékonyabb-e egy PO-párharcban, a másik pedig az, hogy ez előny-e a Heattel szemben – amely egyébként szintén small-ballozik, nincs fent két klasszikus magas egymás mellett.

Kulcskérdés lesz persze Warren formája, rengeteg minden múlhat rajta. Ha olyan napokat fog ki sorozatban, mint amiket itt a buborékban egymás mellé tudott pakolni, az óriási pluszt jelenthet a csapata számára, de egyrészt van egy kisebb sérülése, másrészt Butlert ismerve ha kell, akkor személyes ügyet csinál abból, hogy Warren ne szórja meg magát és ne legyen döntő faktor – rá lehet tenni amúgy is Iguodalát, Crowdert, lehet rajta forgatni a védőket ezen a poszton. Viszont ha nincs Sabonis és Warren sem hoz extrát, akkor kérdés, hogy ki lesz az elsőszámú pontfelelős, ugyanis Brogdon abszolút nem ilyen karakter (amellett, hogy remek játékos, ő a gárda motorja, de nem egy 30 pontot átlagoló ember, főleg nem a PO-ban), Oladipo pedig a sérülése után egyelőre egyáltalán nem az, aki előtte volt – ez nem csoda, viszont korábban ő volt a vezér, aki megoldja a sorsdöntő helyzeteket egy rájátszás-párharcban.

Ugyanez a feladat elvileg megoldott a Heatnél az említett Butlerrel, aki korábban más csapatoknál is bizonyította, hogy erre tökéletesen alkalmas, tavaly a Phillynél is akkor lépett elő, amikor kellett és eddig Miamiban is megtalálta a helyét – ha élesedik a helyzet, akkor jó helyen van nála a labda, márpedig a rájátszásban hatványozottan többet érnek az ilyen játékosok, mint a sorozatterhelést előtérbe helyező alapszakaszban. Alapvetően a floridaiaknál megvan a megfelelő alapjáték, amelyben Adebayo „pusztít”, Robinson bever öt-hat triplát (a liga legjobb tripladobó csapatáról és egyik legjobb dobójáról beszélünk), Nunn hozza a pontokat/betöréseket, Butler pedig összeragasztja a gépezetet – a padjuk is nagyon erős, Dragic és Iguodala két kipróbált veteránként, Herro fiatal, lendületes pontszerzőként érkezik és még folytathatnánk a sort.

Az Indynél egyébként még visszatérhetünk erre a bizonyos alacsony szerkezetre, mert alapvetően a nagy erényük a remek védekezés volt – ötödikek lettek védekezési hatékonyságban a teljes ligát tekintve (a Heat 12.), de ehhez nagyon kellett a magasabb szerkezet, a mostani felállás ezen a téren nem működött ilyen jól a buborékban. Ez már csak azért is lényeges, mert Sabonis nélkül nincs bennük akkora tűzerő és olyan védelembontási képesség, papíron nem boldogulnak olyan jól egy szigorú védekezéssel szemben, hogy egyszerűen csak a támadójátékukra hagyatkozzanak – abban amúgy sem fértek be a top15-be és bár a small-ball, valamint egy extra Warren ezen segíthet, de nem biztos, hogy összességében nyerni fognak az üzleten.

A Heat védekezésben volt lazább, éppen az alacsonyabb, gyorsabb szerkezet miatt, de azért amikor kellett, akkor mindig kőkeményen tudtak kaparni hátul és biztos, hogy tudnak ennél jobbat is – Butler kifejezetten jó védő, Iguodala ilyen helyzetben aranyat ér, Adebayo jól védi a gyűrűt és a pick-and-rollt, persze mondjuk Robinson vagy Herro akár lyuk is lehet védekezésben. Ugyanakkor támadásban top10-esek voltak az alapszakaszban és itt is azt kell írnunk, hogy van még bennük ennél több, a kulcsemberek még kapcsolhatnak feljebb.
Térjünk még ki a két edzőre. Alapvetően mindketten jó munkát végeztek a maguk csapatával idén, kihozták belőle, amit lehetett, mindketten a jó edzők közé tartoznak jelenleg – volt ez másképp is, de most ez a helyzet. Spoelstra évek óta jól dolgozik egyébként, járt már döntőben, nyert két bajnokságot, bizonyította, hogy egy PO-párharcban is képes változtatni, lépni, ha megvannak hozzá az eszközei, márpedig most azért tud kihez nyúlni, igaz, Butler és Adebayo két olyan sarokkő, akiknél nem rajta múlik a dolog. McMillan olyan nagy csodákat még nem tett a PO-ban és a kerete is vékonyabb ahhoz, hogy varázsolni tudjon, nincs túl nagy mozgástere.

Összegzésként annyit, hogy egy ilyen párharcban rengeteget számít az, hogy ki a széria legjobb játékosa, ez pedig Butlerrel most minden bizonnyal a Heatnél van – vannak PO-veteránjaik, shootereik, hosszabb a padjuk, kevesebb a kérdőjel a szerepeket és a szerkezetet tekintve, illetve Butler révén van egy olyan vezérük, aki egymaga képes eldönteni a meccseket. A Pacersnél mindez sokkal bizonytalanabb és bár elvileg náluk is lehet ilyen vezér akár Brogdon, akár Warren, akár Oladipo, lehet, hogy nagyon ráéreznek valamire a small-ball-lal, de az eddig látottak alapján előzetesen ez a csata inkább a Heatnek áll, több minden szól Spoelstráék mellett.

Tipp: 4-2 a Miami Heat javára.

A párharc-felvezetőink (és egyéb blogjaink) ezen a linken olvashatók!