NBA Playoff 2020: az első kör előzetese (7/8)

Denver Nuggets (3.) – Utah Jazz (6.)

(Első mérkőzés: augusztus 17. 19:30)

Mi történt eddig? A Denver Nuggets nyáron egyben tartotta a csapat magját, a fontosabb játékosok közül senki sem távozott. Érkezett viszont Jerami Grant, aki egyrészt Paul Millsap tehermentesítésében vállalt óriási szerepet, másrészt új variációs lehetőségeket is megnyitott Mike Malone előtt. Az elmúlt hetek történései alapján legalább ilyen fontos momentum volt, hogy felépült Michael Porter Jr. a sérüléséből, és elkezdhette a profi pályafutását. A Nuggets 13–3-as mérleggel kezdte a szezont, majd egy kisebb hullámvölgyet követően visszataláltak a győztes útra, és egy ponton 38–16-os győzelem-vereség mutatójuk is volt. Azóta viszont felemás a formájuk, a szezon utolsó 19 meccsén 8–11-et hoztak csak. Ebben ugyan közrejátszottak sérülések, az alapszakasz végén Malone is pihentetett, de így sem lehetnek teljesen elégedettek a szezon utolsó egyharmadában nyújtott teljesítményükkel. Végül 46–27-es mérleggel zártak.

A Utah Jazz keretében nagyobb változások történtek a szezon előtt, illetve közben, miután a tavalyi rájátszásban Donovan Mitchell bántóan egyedül maradt támadásban. A probléma orvoslására érkezett Bojan Bogdanovic és Mike Conley is nyáron. Előbbi nagyszerű alapszakaszt futott a leállás előtt, 20,2 pontot átlagolt 60,3-es TS% mellett, ugyanakkor egy sérülés miatt el sem utazott Orlandóba. Conley némileg ellentétes utat jár be, az idény elején sokat küszködött sérülésekkel, és amikor játszott, akkor abban sem volt sok köszönet, a buborékban viszont kezd rátalálni arra a formára, amit Memphisből megszokhattunk tőle. Szezon közben megszerezték Jordan Clarksont is, aki rögtön a kispad vezére lett. A Jazz 8–3-mal kezdte az idényt, amire egy 4–7-es futást hoztak. A jó mérlegüket egy kéthónapos periódusnak köszönhetik, amikor 21 meccsükből 19-et megnyertek, benne egy 10-es győzelmi szériával, de ezt leszámítva nem nyújtottak kiegyensúlyozott teljesítményt. A buborékban lejátszott meccseken Quin Snydert nem lehetett azzal vádolni, hogy földbe állítaná játékosait, a 3–5-ös mérleg csalóka lehet. 44–28-as mutatójuk a 6. helyre volt elég nyugaton.

Az alapszakaszban 3 alkalommal találkoztak egymással a felek, és mindannyiszor a Nuggets diadalmaskodott. A denveriek fölényét mégsem lehet egyértelműnek tekinteni, mivel a 3 meccs alatt összesen 11 pont volt a különbség a javukra. Január 31-én 106–100-ra tudtak nyerni Denverben, február 6-án pedig 98–95-re a Jazz otthonában, noha mindkét alkalommal erősen tartalékosak voltak. Utóbbi összecsapáson mindössze 7 bevethető játékosa volt a Nuggetsnek. A harmadik meccsüket augusztus 8-án már Orlandóban játszották, és kétszeri hosszabbítás után tudott nyerni a Nuggets 134–132-re.

Mi várható? Két olyan csapat találkozik, akik lassabb kosárlabdát játszottak az alapszakaszban. A Denver 97,61-es pace mellett játssza a meccseit, ami 29. a mezőnyben, míg a Utah a 24. helyen zárt a 99,15-os értékével. A hasonlóságok itt véget is érnek, a Nuggets a labdajáratásra épít, míg a Jazz sokkal inkább a betörésekre. A Denver 26,7-es gólpasszátlaga a 4. legtöbb a ligában, míg a Utah 22,4-es átlaga az 5. legkevesebb. Ezzel szemben a Jazz játékosai 57,4 alkalommal indulnak meg a gyűrű felé, amivel toronymagasan vezetik a ligát, míg a Nuggets hátulról a 3. a 38,7-es átlagával.

A nyilvánvaló különbségek Nikola Jokics és Donovan Mitchell eltérő játékstílusából fakadnak, ugyanakkor a két csapat első opciója várhatóan nagyon keveset fog egymással találkozni a pályán. Jokics semlegesítése, vagy legalábbis lelassítása természetesen Rudy Gobert feladata lehet, ugyanakkor a szerb center eddig mindhárom meccsén parádézott a Jazz ellen - az utolsó meccsen ráadásul Jokics karcsúsított verziója játszott már, ugyanolyan eredményesen. Ezeken az összecsapásokon 29,3 pontot, 12 lepattanót és 9 gólpasszt átlagolt 61,9-es TS% mellett, ugyanakkor Gobert is a szebbik arcát hozta támadásban, 19,7 pontot átlagolt a Denver ellen, miközben a szezonátlaga csak 15,1.

A centerharcban az is érdekes lehet, hogy a Nuggets meccsenként 13,9 alkalommal adja be a labdát középre a pozíciót fogó játékosnak, míg a Jazz szinte egyáltalán nem használja ezt a játékelemet, a meccsenkénti 2,4 post up a 28. helyre jó. A Nuggets 13,9-es átlaga ugyanakkor visszaesik 10,7-re a Jazz ellen, vagyis Gobert-ék valamennyire el tudják venni a megszokott játékukat.

A Utah legfőbb fegyvere támadásban az a Donovan Mitchell lesz, aki a Nuggets elleni 3 meccsén 19 pontot átlagolt 30,4%-os mezőnymutatóval, illetve 22,6%-os triplázással. Mindebben óriási szerepet vállalt Torrey Craig, akivel szemben 5/20 volt mezőnyből, illetve 4 labdát is eladott. Craig miatt kevésbé tartom fontos kérdésnek, hogy mikor és milyen állapotban térhet vissza a sérült Gary Harris, a csapatvédekezés miatt ugyanakkor mégis faktor lehet. Will Barton hasonló helyzetben van, mint Harris, csak neki kreálásban is lenne szerepe, különösen abban az esetben, ha Michael Porter Jr. nem tudja hozni a buborékban mutatott formáját. MPJ 7 meccsen 22 pontot és 8,6 lepattanót átlagolt, ráadásul volt 2,7 bedobott triplája is 42,2%-kal.

A Jazz a korábbi években nagyszerűen teljesített védekezésben, ugyanakkor ez idén már nem így volt, mindössze 12. helyen zártak Defensive Ratingben. Gobert igyekezett tartást adni a csapatnak, de ez is csak a középszerre volt elég, viszont az sokatmondó, hogy olyankor működött a védekezésük, amikor Mitchell nem volt pályán. A Nuggets kicsit gyengébb volt ennél (16.), viszont ők támadásban 6. helyen zártak, míg a Jazz „csak” a 9. pozíciót foglalta el. Az alapszakaszban mindkét csapat jobban teljesített támadásban, mint védekezésben, míg összességében hasonló NET Ratinget hoztak, ők zárták a top 10-et.

A rájátszásban általában kevésbé fontos a mély keret, ugyanakkor a Denver ezen a téren egyértelműen előnybe kerülhet, mivel a Utah kispadjáról egyedül Jordan Clarkson tudott idén kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. A 15,6 pontját elfogadható hatékonysággal szerezte az alapszakaszban, a 36,6%-kal bedobott 2,2 triplájára pedig akkora szüksége van a Jazznek, mint egy falat kenyér. Más kérdés, hogy rájátszásban eddig mindössze egyszer mérethette meg magát, és abban sem volt sok köszönet. A Nuggetsnél a padról jöhet a Harris–Barton kettősből legalább az egyik, de az is lehet, hogy mindkettő, amennyiben Porter és Craig is marad a kezdőben, továbbá Jerami Grant, Mason Plumlee és Monte Morris is többet tehet hozzá, mint a túloldalon Emmanuel Mudiay vagy Georges Niang. A különbség csökkenhet, ha a két maródi nem tér vissza, de így erősebbnek érzem ezen a fronton a Denvert.

Az X-faktor denveri részről egyértelműen Porter lehet. A Nuggetsnek tavaly bántóan hiányzott Jokics és Murray mellé egy harmadik opció támadásban, ráadásul utóbbi így is eltűnt néha. Porter szintlépésével sok terhet levehet csapattársairól, míg a Jokics–Porter összjáték levédekezése minden bizonnyal rengeteg fejfájást fog okozni Snydernek és csapatának. A Jazznél Mike Conley lehet a kulcs, aki Mitchellről vehet le terheket: a buborékban 18 pontot átlagol 37%-os triplázással. Ha ezt fenn tudja tartani, vagy még emelni is tud ezen, akkor az a párharc kimenetelét is befolyásolhatja.

Edzők. Snydert valamivel jobb edzőnek gondolom, és annak ellenére is képesnek tartom arra, hogy olyan védekezési szisztémákat vegyen elő, amivel lebonthatja Jokics körül a Nuggets többi részét, hogy idén nem brillíroztak hátul. Malone esetében bizonytalan vagyok, hogy mire lehet képes, mert időnként nagyszerű húzásai vannak, de ezekre borzasztó döntések is szoktak jönni. Az első lépést Snydernek kell megtennie ebben a sakkjátszmában, és ha Malone erre nem tud megfelelő választ adni, akkor könnyedén bajba kerülhetnek.

Összességében esélyesebbnek tartom a Denvert, mert egyrészt náluk van a két csapatot nézve a legjobb játékos, másrészt pedig az ellenfél legjobbját is semlegesíteni tudták az alapszakasz során. Amennyiben Jokics és Mitchell is ugyanazokat a tendenciákat hozza, mint a korábbi összecsapásokon, akkor nem látom, hogy miért ne húzhatná be szoros összecsapásokon a rájátszásbeli párharcot is a Denver. Ha ezek közül legalább az egyik változik, akkor viszont a Jazz is simán továbbmehet.

Tipp: 4–2 a Denver Nuggets javára (de a Jazz továbbjutása sem lenne szenzáció).

A párharc-felvezetőink (és egyéb blogjaink) ezen a linken olvashatók!