Ötletek egy NBA-kvízjáték kérdéseihez

 

Az NBA-ben (és az ABA-ben) eddig összesen 4299 játékos lépett pályára, ekkora tömegben tényleg bármi előfordulhat – igyekeztünk összegyűjteni néhány szokatlan, vagy kevésbé ismert érdekességet.

Apja-fia

2014 nyarán nagy vihart kavart Danny Ferry, a Hawks akkori GM-je, aki Luol Denggel kapcsolatban rasszistának is értelmezhető kijelentéseket tett. Ez a kis botlás elég sokba került Ferry-nek, aki összerakta a 2014-15-ben a 2. legjobb alapszakasz-mérleget összehozó atlantai csapatot – gyakorlatilag egy biztos Év Vezetője Díjat bukott el (az állása és a reputációja mellett…). Ferry apja, Bob Ferry így továbbra is az egyetlen a családban, aki ezt az elismerést bezsebelte. A korábban 10 évet profiként lehúzó idősebbik Ferry 1979-ben és 1982-ben kapta meg a díjat, mindkétszer a Washington Bulletsnél végzett munkája alapján.

Egy másik legendás csapatvezető, Frank Layden (1984-ben az Év Vezetője, az Év Edzője és a J. Walter Kennedy Díjat is megkapta) évtizedeken át építgette a Utah Jazz csapatát, és ebben családi segítsége is volt. Fia, Scott Layden elévülhetetlen érdemeket szerzett John Stockton és Karl Malone draftolásában, mivel a 80-as években tehetségkutatóként dolgozott a Jazznek. Scott az évek során több pozíciót is betöltött apja csapatánál, neve azonban inkább a következő munkahelyéről ismert: (Isiah Thomasszal együtt) ő vezette a Knicks franchise-t 1999 és 2003 között. A Nagy Alma csapatát az ESPN nemes egyszerűséggel a major sportok legrosszabb franchise-ának nevezte ekkoriban – ez a bélyeg akkor is örökre Laydenen marad, ha tudjuk, hogy a San Antonio Spurs GM-asszistenseként komoly sikerek részese volt azóta.

Ha már szóba került New York: a 80-as évek egyik kiemelkedő játékosa, Ernest „Kiki” Vandeweghe (aki 1989 és 1992 között játszott a Knicksben) is szép pedigrével rendelkezik, hiszen édesapja, Ernest „Ernie” Vandeweghe 1949 és 1956 között játszott az NBA egyik alapító franchise-ában. Az ifjabbik, hétszeres All-Star Vandeweghe szép karriert futott be (a stepback jumper egyik legnagyobb művelője volt fénykorában), később nagy szerepe volt Dirk Nowitzki fejlesztésében, a Nuggets GM-jeként pedig ő draftolta Carmelo Anthony-t. A tévében is megállta a helyét - ezen annyira nem csodálkozunk, ha tudjuk, hogy édesanyja, Colleen Kay Hutchins 1952-ben Miss America volt. Még egy kis trivia: anyu testvére, Mel Hutchins négyszeres All-Star volt az 50-es években, 1952-ben az Év Újonca.

A Barry-família mellett a Paxson-család talán kevésbé ismert. Jim Paxson Senior 1956 és 1958 között játszott az NBA-ben a Minneapolis Lakers és a Cincinnati Royals színeiben, 26 évesen azonban visszavonult, és nagyon sikeres üzletember vált belőle. Nagyobbik fia, Jim Paxson Junior a Trail Blazersnél 9, a Bostonnál két szezont húzott le, kétszeres All-Starként vonult vissza 1990.ben. Öccse, John Paxson soha nem lett All-Star, viszont 1985 és 1994 között a Chicago Bullsnál a liga egyik legjobb tripladobójaként vált ismertté – az 1993-as nagydöntő 6. meccsén az ő hármasával szerezte meg 3. bajnoki címét a Bulls. Az 1995-96-os menetelésből már segédedzőként vette ki a részét. John azóta is a Bulls alkalmazottja, 2003 és 2009 között GM-ként, azóta alelnökként szolgálja a klubot, immár kerek 30 éve. Bátyja 1999 és 2005 között a Cavaliers GM-je volt (ő draftolta LeBron Jamest), 2006 óta pedig konzultánsként segíti öccsét a Bullsnál.

Az apa-fia kapcsolatot alighanem Earle Higgins és Sean Higgins maxolja ki. Earle-t 1970-ben draftolta a Warriors, de végül az ABA-ben játszott a 203 centire nőtt erőcsatár. Fia, Sean 1990 és 1998 között pattogtatott az NBA-ben, és 206 centijével minden idők egyik legmagasabb hátvédje volt. Ami különlegessé teszi őket: mindketten december 30-án ünneplik a születésnapjukat.

Néhány kevésbé ismert apa-fiú kapcsolat

Mitchell Wiggins – Andrew Wiggins. A 2014-es draftelsőt nem kell bemutatni, de apja sem volt rossz spíler. 1982-ben világbajnoki ezüstérmes volt (az Egyesült Államok csapatával!), utána több helyen is megfordult az NBA-ben, 40 évesen fejezte be érdemi karrierjét Európában.

Stan Love – Kevin Love. A fiához hasonlóan erőcsatárt játszó Stan Love a 70-es években a Bulletsben és a Lakersben kosarazott, azonban fia színrelépése előtt is ismert fazon volt. Testvére, Mike Love, illetve három unkatestvére, a Wilson-fivérek alapították a legendás kaliforniai zenekart, a Beach Boyst - pályafutása befejezése után nekik dolgozott testőrként, személyi edzőként és asszisztensként.

Larry Mikan – George Mikan. A Minneapolis Lakers klasszisát, az NBA első igazi „big man”-jét annyira szerették a franchise-nál, hogy 1970-ben még a fiát, Larry-t is kiválasztották a drafton. A csapatban nem lépett pályára, de a Cavaliersben szóhoz jutott 53 meccsen, hosszabb karrierről nem álmodozhatott – apjához hasonlóan center volt ugyan, de 201 centivel már akkoriban sem lehetett megélni.

Tito Horford – Al Horford. A Hawks centerének édesapja volt az első dominikai játékos az NBA-ben.

Jimmy Walker – Jalen Rose. Az utóbbi időben szép tévés karriert befutó, szókimondásáról közismert Jalen Rose biológiai apja még Rose születése előtt elhagyta a családot. Jimmy Walker 1967 és 1976 között játszott a ligában, kétszeres All-Star volt. Legjobb évei a Detroit Pistonsnál voltak, a fia is itt született és élt – utóbbi is a Michigan Wolverines legendás csapatában, a Fab Five-ban szerzett először hírnevet magának.

Walt Szczerbiak – Wally Szczerbiak. A Timberwolves egykori vajkezű All-Starjáról mindenki hallott már (vagy látta Bruce Bowen unorthodox védekezését rajta), apja viszont Amerikában csak az ABA-ig jutott el. Ennek ellenére a fater számít nagyobb névnek… az idősebbik Szczerbiak ugyanis a Real Madriddal háromszor nyerte meg az Euroliga-előd BEK-et (1974, 1978, 1980). 2008-ban az Euroliga történetének 50 legfontosabb személyisége közé is beválasztották – összesen öt Egyesült Államokból érkezett játékos/edzőt ért ez a megtiszteltetés.

Nem rokonok

Nick Young 2012-ben még nem volt Swaggy P, csak egy átlagosnál valamivel jobb shooter a Philadelphiában. Akkoriban három Young (Nick, Thaddeus és Sam Young) is játszott a 76ersben, de nem voltak rokonok. Ilyen előfordult már az NBA-ben, de az nem, hogy ketten közülük (Nick és a jelenleg Törökországban profiskodó Sam) egy napon, 1985. június 1-én születtek.

Theo Ratliff - Mike Ratliff. Theo Ratliff a 2000-es évek elején háromszor volt a liga blokk-királya, 2001-ben még az All-Star is összejött a 210 centire nőtt, 105-106 kilós, vékony testalkatú centernek. Theo 1973-ban született, vagyis éppen lehetett volna a fia az akkor 22 éves Mike Ratliffnek, aki a Kansas City/Omaha Kings színeiben kosarazott – 210 centisen és 104 kilósan. És még hasonlítottak is egymásra.

Vicces nevek

No comment: C.J. Kupec, Ray Kuka, George Kaftan, Nikita Wilson, Bingo Smith, Cedric Ball, John Block.

Jack Nichols – pikáns, de Jack Nicholson csapatának ősi ellenfelénél, a Boston Celticsnél ért el komoly sikereket a ligában közel 10 évet lehúzó erőcsatár: tagja volt a gárda első, 1957-es bajnokcsapatának.

Michael Phelps – közel sem hagyott akkora nyomot a sportban, mint olimpiai bajnok rekorder névrokona: 1985 és 1988 között három évadot töltött el a Seattle-nél és a Clippersnél.

Devin Durrant – ő nem egy távol-keleti hamisított cipőmárka: a 203 centi magas kiscsatár 1978-ban McDonalds All-American volt, négy évet húzott le a Brigham Young Egyetemen, majd 63 meccsen az NBA-ben is pályára léphetett.

Magyar nevek az NBA-ben

Ha fel kell sorolni öt magyar vagy magyar nevű játékost az NBA-ben, háromig biztosan eljutunk: Dávid Kornél, Nick Fazekas, Luke Harangody. Ha ennél többre vágyunk, innen válogathatunk: Fritz Nagy, Howard Komives, Bill Gabor, Butch Feher.

Akivel kicsesztek a szülők

Robert Sacre június 7-én ünnepli névnapját – gyakorlatilag ilyenkor kétnapos partit tarthat, hiszen június 6-án született.

Ki dobta a legtöbb pontot egy ABA-meccsen?

Rengeteg legendás játékos megfordult az American Basketball League-ben, amely nem éppen védekező felfogásáról volt híres – mégis, egy ismeretlen kosaras tartja a rekordot: Larry Miller 67 pontot szórt be 1972. március 18-án a Carolina Cougars színeiben. Miller pontátlaga egyébként 13.6 volt hét szezonja alatt.

Duplán bajnok

Gene Conley-ról valószínűleg nagyon kevesen hallottak, pedig az egyetlen sportoló, aki két nagy major ligában is bajnokságot nyert. A 204 centire nőtt Conley elsősorban baseball-játékos volt, háromszor volt All-Star, 1957-ben a Milwaukee Braves-zel nyert bajnoki címet. Profi karrierjét 1952-ben kezdte a Boston Bravesnél (néhány meccsen már ekkor is játszott a Celticsben), majd a csapat költözése után Milwaukee-ban teljesedett ki a pályafutása. Egy philadelphiai kitérő után tért vissza Bostonba – legalábbis a Red Soxhoz, ugyanis a baseball-holtszezonokban 1958-tól már a Boston Celticset erősítette 13-18 perces cserejátékosként. Bill Russellékkel 1959-ben, 1960-ban és 1961-ben is bajnokságot nyert. 1962 és 1964 között a Knicksben is megfordult, nem igazán tudott megülni a fenekén. Profi sporttól való visszavonulásai (1963, 1964) után is kosarazott még alacsonyabb osztályokban, végül sikeres üzletember lett a papíriparban.

Érdekesség, hogy a Boston Celtics egykori játékosa, jelenlegi GM-je, Danny Ainge is hasonló sport-polihisztor volt – mielőtt a Celticshez került volna, három évet húzott le az MLB-ben a Toronto Blue Jaysnél, párhuzamosan pedig a Brigham Young Egyetemen kosarazott. A mai napig ő a legfiatalabb játékos a Blue Jays történetében, aki home runt ütött.