Playoff 2012: a második kör előzetese (4/4.)
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink negyedik részében a San Antonio Spurs és a Los Angeles Clippers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: rutin kontra hős - avagy mire lesz elég Chris Paul és az ő zseniális végjátékai a liga talán leghosszabb állományával rendelkező, legtapasztaltabb együttese ellen.
San Antonio Spurs (1.) - Los Angeles Clippers (5.) (Első mérkőzés: 2012.05.16. 03:30)
Előzmények: A Spurs nem sokat vacakolt: ahogy az alapszakasz második felén, úgy a rájátszás első körében a Utah Jazzen is átgázoltak, gyakorlatilag kérdés nélkül vették az első akadályt. Sokat mondó, hogy bár azt szokták mondani, a rájátszásban csak a legjobb 7-8 ember számít, a San Antonio megtehette azt a luxust, hogy majdnem mindegyik meccsen felküldte mind a 13 játékosát, egyszer nem lépett pályára mindössze Patty Mills és az első meccsen egy kisebb csontzúzódást szenvedő Tiago Splitter. Még az egyébként teljesen elhanyagolt James Anderson is parkettre léphetett minden találkozón. Ennyit arról, hogy mennyire kellett megizzadniuk a Utah ellen. A söprés miatt majdnem nyolc napot pihenhettek az első és a második kör között (amerikai idő szerint 7-én este játszották az utolsó meccsüket), ami látva az idei rájátszásban elszenvedett sérüléseket és a feszített menetrendet, később még aranyat érhet.
A Clippers pont fordítva jutott el a nyugati elődöntőbe: az első kör legkeményebb, legszorosabb, legfordulatosabb párharcát játszották a Memphis Grizzlies-zel szemben. Meccseken és sorozaton belül is óriási lelkierőt mutattak, hatalmas comebackek fűződnek a nevükhöz, elég csak a -27-ről megnyert első összecsapásra gondolni vagy arra, hogy az otthon elbukott hatodik meccset követően képesek voltak felállni a padlóról és újra diadalmaskodni Memphisben, ezzel idegenben (szó szerint) kiharcolva a továbbjutást egy olyan csatában, ami semmi esetre sem a Lob City stílusról, sokkal inkább a kőkemény hajtásról és védekezésről szólt. Lelkiekben óriásit dobhatott a társaságon az, hogy olyan körülmények között harcolták ki a második kört, amilyenek között végül sikerült, de azt is hozzá kell tenni, hogy az egyébként sem teljes állomány újabb sérüléseket szedett közben össze és szinte teljes erőtartalékaikat felélték (legalábbis abból kiindulva, ahogyan a Grizzlies elleni utolsó találkozó kinézett), érdekes kérdés lesz, mennyi energiát tud felszabadítani bennük a siker.
Alapszakasz: Háromszor találkoztak egymással a csonka alapszakasz alatt. Rögtön az alapszakasz elején, december 28-án tükörsimán nyert Texasban a Spurs 115-90-re, majd február 18-án is győzni tudtak, igaz, akkor csak hosszabbításban (103-100) és a Staplesben. Idei eddigi utolsó meetingjükre március 9-én az AT&T Centerben került sor, ahol viszont kisebb meglepetésre a vendég csapat volt a jobb 120-108 arányban, így a mérlegük végül 2-1-re alakult a San Antonio javára.
Irányítók: Tony Parker vs. Chris Paul. A párharc legérdekesebb párosítása a két bombaformában játszó sztárirányító csatája. Parker idei szezonjáról elég annyi, hogy ötödik lett az MVP szavazáson úgy, hogy a Spursből láthatóan senkit nem erőltettek túl az alapszakasz során. A francia kisember nagyon él ebben az új, támadásorientált San Antonioban és nem csak a pontszerzésben, de a ritmus diktálásában és a társak kiszolgálásában is jeleskedik. Nehéz sorozatra számíthat azonban, mert a Clippers védekezése némely szakaszokban egészen fojtogató tud lenni, főleg amikor a Griffin-Jordan duó helyett a Martin-Evans páros várja az ellenfeleket a palánk alatt. Kenyon Martin egyébként is elit pick-and-roll védő (még most is, a Memphis elleni továbbjutás egyik kulcsa volt az ő játéka), ami Parker játékának az alapja, érdekes kérdés lesz, hogy mennyire tudják majd tartani a túloldalon a villámgyors franciát. Ha Martinról leírtuk, hogy az egyik kulcs volt abban, hogy most a Clippers a második körben szerepelhet, akkor ebben az egyértelmű no.1 Chris Paul. Ő a végjátékok egyszemélyes felelőse és amit eddig mutatott, az fantasztikus, a meccsek utolsó pár percében gyakorlatilag képtelen hibázni elöl és hátul egyaránt. Ami vele kapcsolatban kérdőjel, hogy mennyire érzi meg ötödik meccsen elszenvedett ágyékhúzódását, ami a hatodik meccsen szemmel láthatóan zavarta még. Amennyiben ő nem teljesen egészséges és nem nyújt emberfelettit, úgy a Los Angeles-iek csekély továbbjutási esélyei gyakorlatilag minimálisabbnál is kevesebbre csökkennek.
Dobóhátvédek: Danny Green vs. Randy Foye. Ez az a párharc, ami viszont nagy valószínűséggel semmit nem fog eldönteni. Green egy nagyon jó fogaskerék a jól működő gépezetben, de nem több, Foye-nak pedig egyetlen feladata van: a kiosztott triplákat értékesíteni. Mindketten role-playerek és mindkettejüknek van a padon alternatívája, aki adott esetben még esélyesebb is arra, hogy szoros meccs végén a pályán legyen (Ginobili és Young/Mo Williams). Green a sokkal stabilabb kettejük közül, Foye-nak talán lesz 1-2 jó meccse (ami lehet akár kiemelkedő is, ha éppen elszalad a keze), de ennél többre számítani tőle fölösleges.
Kiscsatárok: Kawhi Leonard vs. Caron Butler. Két rettenetesen különböző stílus találkozik egymással kiscsatár poszton (a frontcourtot nézve ez nem meglepő, mindenhol hasonló lesz a helyzet). Leonard a fiatalság, az atletikusság, a rugók ebben az összevetésben, míg Butlerre ezek egyikét sem lehetne rásütni. A tavaly a Mavericksszel bajnoki címet nyerő kosarasnak idén voltak jó periódusai, de volt olyan szakasz is, mikor egészen kilátástalan játékot mutatott. Sok labdája nincs ebben a Clippersben, azt azért hozzá kell tenni, de teljesen kiesett a ritmusból, ráadásul nemrég a keze is eltört, így tőle extrát megint nem nagyon lehet várni az előzmények ismeretében. Leonard ráadásul elég rossz matchup is neki, mert a fiatal srác a hosszú kezeivel és védőmunkájával gyakorlatilag teljesen le is radírozhatja az öreg Caront a pályáról (nem mintha ehhez olyan sok kellene mostanában), védekezésben pedig elég komoly feladatai lesznek hátul Butlernek, mert Leonard kifejezetten jó pattanózó. Ha csak a játék atletikus részét nézzük, akkor vért fog... izzadni Butler azért, hogy ezen a poszton ne kerüljön hatalmas hátrányba csapata. A rutin mindenképpen mellette szól, nagyon sokat megélt kosaras, de nem biztos, hogy ez olyan nagyon számítani fog, mikor az ellenfélnek legalább egy fokozattal többje van, amire fel tud kapcsolni.
Erőcsatárok: Tim Duncan vs. Blake Griffin. Még egy éles ellentét, ahogyan azt már Leonardéknál írtuk. Nagyon érdekes kérdés, mit kezd majd egymással az idén reneszánszát élő Duncan és a kicsit megrekedni látszó Griffin. A Clippers erőcsatára nagy munkamániás hírében áll és most szüksége is lesz arra, hogy ha szépen nem megy neki, akkor izomból átküzdje magát ezen a holtponton, ugyanis a Grizzlies ellen kifejezetten nem ment neki a játék. Az ötödik meccsen Paulhoz hasonlóan ő is lesérült, ráadásul a térdét fájlalta, ami nála sosem jó jel. Ez a hatodik találkozón nála még jobban is látszott, mint az irányítón és a hetedik meccsen is csak szenvedett. Alapjáraton atletikusságban óriási előnye van, de Duncan az a játékos, aki ezt tapasztalattal és játéktudással simán tudja pótolni, az évek ugyanis a sebességen, de a felszedett kosárIQ-n is meglátszanak a két kosaras összehasonlításánál. Amennyiben Griffin még mindig érzi térdsérülését, akkor ez a párharc egyértelműen a Spurs javára billen és jöhetnek a padról Evansék, hogy megpróbálják limitálni Duncan pattanózását legalább. Ha teljesen rendbe jött Blake, akkor lehet esélye a Clippers sztárjának, az alapszakaszban egyértelműen neki ment jobban a két játékos közül.
Centerek: Boris Diaw vs. DeAndre Jordan. Ezen a poszton a Spurs megjósolhatatlan, hiszen kezdhetne az alapszakaszban ezt a posztot birtokló DeJuan Blair vagy Tiago Splitter is. A brazil lenne talán a legideálisabb partner Duncan mellé, de ő valószínűleg mégis a padról fog jönni, míg Blair játéka hagyott némi kívánnivalót maga után az utóbbi időben, nem is véletlen, hogy Diaw kezdett a Utah elleni sorozatban. A két játékos itt is tökéletes ellentéte a másiknak, hiszen a francia a technikai tudásából és a rutinjából él, nagyon jól és hamar megtalálta helyét a Spurs rendszerében, míg Jordan játéka semmi másra nem épül, csak a nagy ugrásokra. Diaw nagyon gyenge formában, nem kevés túlsúllyal vágott neki a szezonnak, de a San Antonionál egyértelműen magára talált, míg Jordan pont fordítva, ő a Memphis elleni párharcban majdnem kijátszotta magát a kezdőből, teljesen láthatatlan és abszolút non-factor volt a hét meccs mindegyikén. Most valamivel könnyebb dolga lesz, hiszen Diaw kellemesebb feladat, mint Marc Gasol volt, a Spurs védekezése pedig csapatszinten is gyengébb valamivel, mint a Memphisé, de kérdés, hogy ez 1-2 nagyobb alley-oopon kívül megmutatkozik-e másban, mert ha nem, az nagyon kevés lesz a 10 milliót kereső középjátékostól. A Duncanre való besegítés is fontos ebben a párharcban (és igazából itt kellene teljesítenie Jordannek, hiszen tőle nem támadásban várják el a teljesítményt), úgyhogy ne lepődjünk meg, ha Martint többször látjuk majd a pályán, mint őt.
Kispadok: Rettenetesen fontos szempont mindkét oldal esetében, de a vendégként kezdő Clippers esetében talán még inkább. Eric Bledsoe, Kenyon Martin és Reggie Evans mind kulcsai annak a védekezésnek, ami miatt a Los Angelest nem lehet teljesen leírni (Paul egyedül nem nyerne meg egy sorozatot ez ellen a Spurs ellen még akkor sem, ha Griffin esetleg leatletizálná Duncant). Bledsoe pióca védekezése, szerzett labdái és ebből elért könnyű kosarai nagyon kellenek a támadásban elég opcióval nem rendelkező csapatának, Martin pick-and-roll elleni védekezéséről már szóltunk korábban az irányítóknál, míg Evans csupaszív játéka és elit pattanózása nagyon fontos lesz ebben a párharcban (is), még ha kosarazni nem is tud egyébként. Rajtuk kívül a scoring részhez nagyon sokat kéne tennie a Mo Williams - Nick Young párosnak, mert a kezdőben egész egyszerűen nincs annyi pont, hogy felvegyék a versenyt a Spursszel. A San Antonio padján egy meccset eldöntő franchise-player is ül (Manu Ginobili), de rajta kívül is vannak rutinos (Stephen Jackson) vagy éppen fiatal (Tiago Splitter, DeJuan Blair, Patty Mills) játékosok és akkor még nem említettük a fontos hármasokra képes Gary Nealt és a szintén triplakirály Matt Bonnert. Az első kiemeltnek gyakorlatilag mindenre van válasza, olyan rotációt alkalmaznak, amilyet akarnak, mert ha valami nem stimmel, van lehetőségük egy másik embert bedobni a pályára, akivel elég komoly szerkezetbeli változások adódnak. A Clippers esetében nem ennyire fényes a helyzet, ott viszont ha mindenki teszi a dolgát, legalább ennyire hasznosak a padról érkezők.
Edzők, konklúzió: Itt mutatkozik a legnagyobb különbség a párharcban. Az idei évben (is) a legjobb trénernek választott Gregg Popovich néz farkasszemet Vinny Del Negróval, akit kis túlzással Paul mentett meg a kirúgástól. Egyetlen momentuma volt az előző körnek, ahol Del Negro mutatott életjeleket, amikor az utolsó találkozón egy rövid elmezavartól eltekintve (Jordant visszaküldte a pályára a negyedik negyed vége felé) fent hagyta azokat a játékosokat, akiknek a Clippers köszönhette a negyedik negyedben kiharcolt előnyét és nem hozta vissza a kezdőket. Ettől függetlenül azonban az az igazság, hogy míg az egyik oldalon egy olyan mester ül, aki képes lépni, ha valami nem úgy sül el a párharc során, ahogyan előre eltervezte, addig VDN-t jó indulattal egy bábnak is hívhatjuk, akinek a pályán történő eseményekre vajmi kevés hatása van. Ez a játékát abszolút csak kereső Memphis ellen még belefért, egy (a hosszú pihenőtől függetlenül) lendületben lévő nyugati elsővel szemben viszont valószínűleg nagyon kevés. Összességében is van előnye a Spursnek a párharcban, már csak a kipihent állapot miatt is, de az edzők között difi, ami megkoronázza ezt a fórt.
Tipp: 4 - 1 a San Antonio Spurs javára. Nehéz elképzelni, hogy egynél több meccset fogjon Paul és a (brutálisan védekező) pad. Ahhoz, hogy ennél több legyen belőle a Los Angeles számára, legalább DeAndre Jordannek és a Caron Butler/Randy Foye/Nick Young hármasból kettőnek el kell kapnia a fonalat huzamosabb ideig, mert a túloldalon nem lesz lassítás. Képesek lehetnek rá, de a tippünk az, hogy a két hazai után egyet ellop a Spurs Los Angelesből és otthon befejezik a párharcot.